Jogos a kollégáim felháborodása, tényleg nem kellene a férjem mellett lennem ebben az esetben?

"A terhes kolléganőt is szidják, mert biztos nincs is oka a táppénzre, csak azért írta ki az orvos hogy velünk kicsesszen."

Ja, az orvosok már csak ilyenek, biztos mind a te kollégáidat akarja bosszantani, erre esküdtek fel. :D

Végig se gondolják sokan, hogy egy frissen operált betegnek elsősorban nem a családra van szüksége, hanem pihenésre.

Végtelenül ki tudnak merülni egy egy órás látogatás alatt is... elmegy a család, aztán kérik a fájdalomcsillapítót, mert a fáradtság miatt csökken a fájdalomtűrésük... csak a családnak nem illik panaszkodni, hát maradunk mi, nővérek, akik hallgatjuk, hogy minek jönnek ide egész napra...

Le lehet pontozni!

Engem nem érdekelne ki mit mond, ha elenged a főnököm igenis a párom mellett lennék. Mi szinte minden vizsgálatra együtt megyünk ha van, nem azért mert ő v én nem tudunk egyedül elmenni hanem igenis ott akarunk lenni és hallani mit mond az orvos és nem csak a másik szájából visszahallani h mit is mondott az orvos. Ahogy ő is velem volt szülésnél én is ott lennék és megvárnám míg felkel, és segítenék neki! Kollégákat letojnám, ott a főnök ő dönt ennyi.

Engem tavaly műtöttek, epekövem volt. A kórházba előző nap hajnalban kellett becsekkolnom.

Én voltam az egyetlen, aki egyedül volt. Borzasztóan megviselt lelkileg. Igaz nem volt életmentő műtét, de mégis csak műtét, jólesik az embernek a lelki támasz előtte is. Nem csak utána, amikor nem tudom magam ellátni.

Jólesett volna egy szerettem arca, mikor felébredek.

A világ legtermészetesebb dolga bemenni a társaddal a kórházba. Mindegyik kollégád ugyanezt tenné, a Te helyedben.