Túl reagálom? Teljesen kiakadtam.

Nem gondoltam volna, h ide írok ki valamit is.. Fiatalok vagyunk húszas éveinkben járunk, együtt élünk. Szeretjük egymást, de a napjaink abból állnak, hogy délután munka után eszünk, és ő alszik utána másnap reggelig.. és mindennap ugyanez van. Hétvégén néha csinálunk valamit, de legtöbbször kocsmázni hív, de megmondom neki mindig, hogy nyugodtan menjen, én kocsmázni nem fogok.. ma is elment kocsmázni, ezzel nincs baj, közbe mindig írunk egymásnak sms-t, hogy mi a helyzet. Hát ma nem írt, furcsa is volt, ezért este 8kor elment, én hajnali 2kor megkérdeztem, h mi a helyzet, a válasza az volt, h lejöttünk xy városba ( tőlünk 100km ). Mondtam neki, hogy oké, de nem kellett volna szólnod, hogy ne várjalak mert bulizni mész? Oké ezzel se lenne baj, de ilyenkor az van, hogy pénteken csinálunk valamit este, szombaton meg semmi.. jövő héten meg elutazom hosszabb időre, szóval ez a hétvégénk lett volna csak, de ő szarik rám. Másokat lájkolgat de ezért se szóltam semmit, de most minden jön ki belőlem amit tett... Azt mondja, hogy mindig velem van.. ez igaz is DE kb csak addig van velem amig délután megesszük az ebédet, mert mint írtam utána alszik másnap reggelig.. szex kb másfél havonta van. Mindenki csinosnak tart, sokan dícsérnek, de őt semmi se érdekli.. Most így ahogy írom nem tűnik olyan nagy bajnak, de én mégis annyira elvagyok keseredve.. :( Hülyeség lenne emiatt szakítani? Mert egyre többet gondolok rá, mert az eszem azt súgja.. Csak értelmes válaszokat kérek!

21 L, 1 éve élünk együtt