Beteg gyermek kontra házasság?

Kérdező, itt nem az örökbefogadás a lényeg. Hanem az, hogy az apának igaza van. Baromi nagy önzőség megszülni egy beteg gyereket csak azért, mert "én gyereket akarok!". Vagy szerinted normális, hogy élete végéig tartó szenvedésre, boldogtalan életre kárhoztatja a gyereket a SAJÁT anyja csak azért, mert az anyuka minden áron gyereket akart?

40 éves nőről van szó, aztán majd 20 év múlva mikor már magát is egyre nehezebben tartja el, akkor mi lesz? Mi lesz a beteg gyerek sorsa? Megy be az intézetbe, vagy kisegítőbe, vagy hogy?

Én nem ítélném szegény gyereket egy életen át tartó boldogtalanságra, szenvedésre valaki önzősége miatt.

"Mert ebben annak adok igazat, aki a saját gyermeket tartja fontosabbnak, és inkább azért küzd."

És megéri a küzdelmet egy olyan gyerekért, aki soha nem lesz az életében boldog? Tudod ez az a helyzet, amikor az embernek igenis felelősen kell gondolkodni, és kijelenteni, hogy akármennyire is fáj, nem szülöm meg. Senki nem ítéli el a betegeket, de senki nem akarja úgy világra hozni a gyerekét, hogy csak szenvedni fog, és baromi nehéz dolga lesz, főleg úgy, hogy a szülei is hamarosan idősek. Azért gondolkodhatnál. Vagy te minden figyelmeztetés ellenére megszülnéd (ha a tiéd lenne), még akkor is, ha később a gyereked felteszi a kérdést, hogy "anyu, miért kellett világra hoznod amikor csak szenvedek?"

Tudod nincs szomorúbb látvány annál, mikor egy hasonló testi fogyatékos gyerek egyszerűen nem tudja élvezni az életet, pláne hogy ilyen mellé sokszor szellemi fogyatékosság is társul. A férfinek teljesen igaza van.

Az az igazság hogy egészségesen született gyermek is bármikor lehet "nyomorék" ( ehhez a jelzőhöz külön gratulálok) egy oltási szövődmény és súlyos fogyatékos lehet akár melyik életkorban, egy agyhártyái gyulladás és elvesztheti beszédkészségét, egy betegség és súlyos epilepsziás lehet majd leépül... az egészségesen született gyerek nem garancia. Apuka akkor is lelépne nyilván.

Az ostoba dolog hogy végtag hiány szellemi sérüléssel is jár , ja 50-50% mint bármelyik más gyereknél. Ma már remek protéziseket lehet kapni. Szánalmas dolog ebben mérni hogy érdemes e az életre.Ha betegés szenved az élettel összeegyeztethetetlen , akkor elfogadható.De ne felejtsétek hogy bármelyikőtök elvesztheti a karját egy balesetben,akkor lemondna az életéről, vagy családtagjáéról?

"Szánalmas dolog ebben mérni hogy érdemes e az életre."

Nem ebben méri az ember, egyszerűen a normális életre való törekvés a cél.

Vagy te már láttál embert, aki elvesztette valamelyik végtagját, és a földhöz csapkodta magát örömében?

Sokaknak amikor tolószékbe kényszerülnek nincs más gondolatuk csak az, hogy meg kellene halni.

Természetesen a szerzett fogyatékossággal valahogy meg kell tanulni együtt élni, viszont szánt szándékkal erre az életre ítélni valakit iszonyú nagy önzőség.

Persze jó mű végtagok vannak, minő öröm és boldogság. Azonban azokkal se lesz teljes az élet, csak ad egy látványt, egy illúziót mintha. Hiszen életszerű kezet csinálnak, viszont használni soha nem fogja tudni. Még tusolni se fog soha egyedül.

Hát milyen önző ember az, aki csak azért ítélné a saját gyerekét ilyen kiszolgáltatott életre, mert neki saját gyerek kell.

Mi lesz azzal a gyerekkel, /még ha szellemileg ép is lenne, amire annyira nagy esélye sajnos nincs/ha majd a kis rokkant nyugdíjából kell vegetálnia 25 éves korától amire anyuék már lehet hogy nem lesznek? Mivel magatehetetlen, önállóan nem életképes, jövedelme normális sose lesz, se családja, se munkája, de még egy hobbija se végtagok nélkül.

Hát mire gondoltok, amikor ennek ki akartok tenni valakit?

Nem megoldható? Protézis?

Az egyik ismerősöm kisfia szívrendellenességgel született...meghalt. Persze a végtaghiány sem jó, de szervileg egészséges. Nincs vajon valami más út?