Beteg gyermek kontra házasság?

Önző és ostoba a nő, én sem értem ezt a "saját vérem" fixációt, a gyerek attól a te gyereked, hogy te neveled, simán segíthetne egy örökbefogadásra várón és nevelhetnék szeretetben, sajátjukként, de neeem, inkább szenvedjen a gyerek, nevelje egyedül a negyvenes anyuka, aztán ha korábban elárvul a gyerek vagy anyuka nem bírja már fizikailag, mi lesz vele? Egy teljes és egy részleges végtaghiány már önmagában is megterhelő lenne szerencsétlennek, hát még ha egyéb bajai is lesznek... de rühellem ezeket az önfejű, konok, önző nőket.

Az apának igaza van.

Szerintem is a férjnek van igaza. Ez a szerencsétlen gyerek soha nem élhetne teljes életet, miért kell erre kárhoztatni? Én már túl vagyok egy elhalt terhességen, most próbálkozunk egy újabbal, de az előzmények ellenére is azt mondom, hogy ha beteg lenne, elvetetném. Mindenkinek tönkreteszi az életét egy beteg gyerek, a szülőkét, a tágabb családét, róla nem is beszélve. Ráadásul azt nem is lehet tudni, hogy szellemileg ép-e, mivel az sokszor nem állapítható meg előre. Mivel testileg sem fejlődött rendesen, jó esély van arra, hogy agyilag sem. Tényleg olyan jó lenne egy többszörösen végtaghiányos, esetleg pluszban szellemi fogyatékos, tolószékben vegetáló gyerek? És neki is olyan jó lenne így élni?

OFF: 20-as, van, aki egész egyszerűen más gyerekét soha nem tudná úgy szeretni, mint a sajátját, nem megy és kész. Én se vagyok benne biztos, hogy nekem menne, lehet, hogy igen, de nem mernék rá mérget venni. Remélem sosem kell majd eldöntenem. Ha ettől rossz ember vagyok, rendben, de a tény tény marad. Sok szülő nem szereti ám a gyerekeket általában, csak a saját gyerekeit. Az meg bőven elég a gyerek szempontjából.

Utolsó, érzelmileg elfogult ostobaságot írsz. Könyvtárnyi szakirodalma van annak, hogy örökbefogadott gyermek-szülő között is kialakulhat ugyanolyan erős kötődés mint annál, aki a saját méhében hordta ki. Ha pici babát fogad örökbe valaki, még a tejelválasztása is beindul. Úgyhogy hagyjuk már ezt az ősanya maszlagot.

A férjnek adok igazat egyébként.

"Aki nem hordott valamilyen oknál fogva a méhébe gyereket ezt soha nem is fogja megérteni."

Mondjuk az apák?

Szerintem az igazán jó szülő, aki arra született, hogy gyerekeket neveljen, az egyenlően tudja szeretni az örökbefogadottat és a megszültet is. Ha nem, akkor csak egy önimádó ember.