Ti megharagudnátok emiatt a férjetekre?

kedves, te a cselédje vagy, semmi több

ha ez kielégít akkor szép hosszú életetek lesz, ha nem, akkor ideje lelépni!

Haragudnék-e?! Az nem kifejezés!!!

Hasonló szituációban nálunk alap, hogy ketten összefogunk, és a lehető leggyorsabban rendet teszünk, szóval már attól kiakadnék, ha "vészhelyzetben" nemhogy nem segítene (mikor ráér), de még be is szólogat...

Anyós viselkedése számomra minősíthetetlen, de nem állok neki szidni, itt is a férj nagyobb probléma, hiszen eleve egy piti ügy miatt szidtak téged, és az ügytől függetlenül nem állt ki melletted, mikor az anyukája ilyen durván megsértett téged. Ez a nagyobb gond, ez viszont hatalmas. Kivel van ő kapcsolatban, veled, gy anyucival?? El sem merem képzelni, hogy működik köztetek a kommunikáció, ha egy hétköznapi helyzetet sikerült így lebonyolítani.

Férjed azt mondta, hogy szégyenkezik miattad. Erre az anyós azt mondta, hogy legalább a fia viselkedjen kulturáltan. Ezt nem úgy kellene érteni, hogy az anyós a fiára pirított rá, mert az ilyett mondott rád és ezzel nem viselkedett kulturáltan?

És olyan probléma lett volna levenni azt a cuccot a fotelokról?

Vagy normális anyós megfogta volna a felmosót és segített volna a menyének, ha már úgy nevelte fiacskáját, hogy rühelli az anyja előt a házimunkát.

Én ott a helyszínen nyakon b.a.s.z.t.a.m volna,csak hogy érezze a törődést.

Igaz,hogy 7 évembe telt mire saját magától, szó nélkül,kérés nélkül, 3-4-5-6 nap átfutási idő nélkül kiporszívózik vagy ép elmosogat,de az elején se mondta sose,hogy cseléd vagyok...egy olyan elkorcsosult világnézete ugyan volt,hogy "Én vagyok a nő...",de pár év alatt kineveltem belőle, pusztán arra alapozva, hogy

Ő

1. Dolgozik

2. a kutyáival 1/3 időt tölt el

Én

1.Dolgozok

2.mosok,főzök,takarítok

3. A kutyáit pesztrálom (lakásban tartott két 20 kilós állat)arányaiban 2/3-al többet foglalkozok velük,mint Ő,pedig Én nem akartam kutyát, kettőt főleg nem.

4. HA még gyerek is lenne, természetesen ő is biztos 98%-ban az én fennhatóságom lenne,mert "Én vagyok a nő."

Na meg a l.ó.f.a.s.z.t apukám!

Amíg nekem is ugyan úgy ki kell vennem a részem a pénzkeresésből,addig máson is osztozunk!

El kellene magyarázni a férjednek,hogy merre van arccal előre,mert rendesen el van tévelyedve. Megmondani Neki,hogy legközelebb akkor lesz rendbe téve a lakás,amikor ő takarítja ki.

Páromnak volt egy rossz szokása. Minden ruháját a szobában egy székre rakta le. HA a zokni gombóc legurult,akkor az ott is maradt napokig. Egy ideig szedegettem,pakolgattam,mosogattam, később többször kértem,hogy rakja el...miután 10 esetből 9 szer még mindig nem történt változást, fogtam magam és én is ugyan arra a székre kezdtem el lepakolni a ruháimat. Aztán,hogy jó legyen az ágyon is volt mindig 1-2 ruha nemű.

Viszonylag hamar megunta,hogy először az én ruháimon kell átverekednie magát,hogy a sajátjához hozzá férjen, nem mellesleg nagyon furcsálta,hogy miért hagyom "szana szét" a cuccaimat,holott mindig mindent elraktam a szekrénybe...stb. Mondtam neki,hogy ha Ő úgy csinálja,akkor Én is csinálhatom,nem???