A barátom nem érti a Több nap, mint kolbász mondás lényegét. Mit csináljak vele?

Te nem dolgozol, tehát minden centet, amit elköltötök, a barátod keres meg, és téged is ő tart el. Egész egyszerűen nincs jogod korlátozni, hogy mire és mennyit költ.

Ha így folytatod, a barátod gyorsan megunja a házisárkánykodásodat, és ex-et csinál belőled.

én nem tűrném hogy beleszólj mire költsem a saját pénzem a "saját házamban" de a legtöbb pasi ettől papucsabb, viszont a javaslatot mindenképp értékelném, bár magamtól is meglenne rá az eszem.

de van több lehetőséged is, próbálkozhatsz olyan álnok módszerekkel mint amit a nők szoktak, szexmegvonás, manipuláció, hiszti, érzelmi zsarolás, szerintem ezeket te jobban tudod.... csak vigyázz, nehogy az utcára kerülh, szóval éssszel!

Szerintem a kérdező nem rosszindulatból mondja ezt. Én sem nézem szívesen a pazarlást, bármennyire is megvan a rávaló, a kaja akkor se végezze a kukában és a fél tusfürdő sem a lefolyóban. Itt nem a szabadságérzetről van szó, hanem arról, hogy a felesleges pazarlás értelmetlen és rossz dolog jó keresettől függetlenül is.

Persze nem mondhatod meg neki direkt, hogy mire költsön, de finoman elbeszélgethetsz vele, célozhatsz rá, hogy nem kéne kidobni a kaját és nem kéne pazarolni a tisztálkodószerekkel sem. Talán ha többször elmondod neki nem kiabálva, nem kioktatva, akkor talán majd ő is rájön. Érvelhtesz az autóvásárlási tervvel is. Bár valószínű, hogy ő ilyen típus. Van, aki megtanul nem pazarolni feleslegesen, még ha megtehetné akkor sem, van, aki meg az ész nélküli túlköltekezésben éli ki magát és érzi magát olyannak, aki mindent megtehet.

Van aki ilyen. Én még erre ráadásul bunkó is vagyok és ha a párom, aki nem dolgozik nekem állna, akkor ordítanék, hogy "megtehetem, keresek annyit!!!!!" Mert mondjuk az még esetleg (egy ideig) oké, hogy nem dolgozik, de azért, mert ő nem dolgozik (mikor dolgozhatna, mert megvan keze-lába) nehogy már én korlátozzam a nutella fogyasztásomat meg pont ő szabályozgasson engem, hogy hogy kéne költeni, mikor ő még csak nem is hoz haza semennyit. Spóroljon magán akkor ő, kettő helyett dolgozok és még nekem legyen szar?

Ugyanakkor, ha dolgozik és úgy szól, akkor belátó vagyok és igyekszem figyelni.

Tényleg nagyon pazarol a pasi, kerekedett a szemem, ahogy olvastam, de sajnos tényleg az van, hogy ebbe majd akkor szólhatsz bele, ha te is keresel, és úgy közös a kassza. Amíg csak ő keres, jogosan gondolja, hogy költhet arra, amit jónak lát, persze amíg minden létfontosságú dolog ki van fizetve.

Ha neked is lesz már fizud, és nagyon nem tudod jobb belátásra bírni, legyetek külön kasszán, akkor annyi pénzt pazarol el, amennyit akar - a sajátjából. A közös dolgokat fele-fele arányban fizetitek és kész, a többivel mindenki azt csinál, amit akar.

Ne higgy senkinek, aki téged kritizál, szapul!

Ha két ember összeköti az életét, akkor abszolút lényegtelen, hogy melyikük keresi a többet.

Bármikor változhat a felállás:lehet még a párod munkanélküli, vagy betegség miatt hosszú távon munkaképtelen is. (Isten ne adja, de az élet sok titkot rejt magában, amiről előre nem tudunk semmit.)

Amúgy amikor az egyik a pénzt keresi, a másik az együttéléssel járó többi feladatot végzi el.

Tehát működik a munkamegosztás: fele-fele.

(Normális esetben persze.)

Nos, ezen az alapon, egyenrangú vagy a társaddal, akivel együtt élsz.

Az általad előadottak alapján te bölcsebb, takarékosabb, előrelátóbb vagy.

Sajnos egyelőre nem tudod meggyőzni az élettársadat arról, hogy ez az ő jól felfogott érdeke.

Nem akarom azt mondani, hogy próbálja ki a Veled ellenkező típusú nőt: a lelkét, a belét kidolgozhatja, de a nőnek, aki otthon reszelgeti a körmeit, és összevissza beszél baromságokat, semmi pénz nem elég.

Szurkolok Neked, és az élettársadnak is, hogy jöjjön meg az esze, hogy veled egy ritka kincsre lelet: nem felélni akarod, amit keres, nem kifosztani és kihasználni akarod őt, hanem okos gazdálkodásra bírni, amit kemény munkával megkeres.

Hajrá! Szorítok neked!

A sok hülyeséget meg engedd el a füled-szemed mellett. :-)