Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit kezdjek a férjemmel? Miért most kattan be?
A történet röviden a következő. Én egyetemista vagyok, levelezőn végezek idén, suli mellett dolgoztam, amíg lehetett.
A párommal úgydöntöttünk semmi akadálya annak, hogy összekössük az életünket, meg is tettük. Nem sokkal az esküvő után megfogant a kislányunk, aki mostmár 2 éves nagylány. Gyesre mentem a várandósságom utolsó hónapjaiban, illetve 1,5 évet itthon voltam a lánykával, ezzel jól össze tudtam egyeztetni a sulit, illetve a szüleink is rengeteget segítettek.
Szeretnék még tovább tanulni, mesterképzésre menni. A munkahelyem támogatja (szellemileg és anyagilag is nem kevéssel), eddig a párom is támogatta, a családom is támogatja. Bevétel kiesést nem jelent a családunknak, csak némi plusz időt részemről, amit nyilván a családi életünkből kell elvennem, de ez eddig sem okozott különösebb problémát.
Június végén diplomázok, most a napokban pedig felvételiznem kellene, amire meghatározott témakörökből kell készülnöm. A kislányunkat kivettük a bölcsiből, a nagyszülőknél "wellnessezik" a héten. A páromtól csak egy kis nyugalmat kértem.
Most úgy alakult, hogy pont betegszabin van itthon és egésznap nyaggat, vagy ha nem, akkor zenét hallgat, csörög-zörög, csapkod (pl. mert magára kell főznie). Előre megbeszéltük, hogy ez a hét nekem nagyon fontos, mégsem hagy tanulni. Azt mondta vannak ennél fontosabb dolgok is az életben, nem dől össze a világ, ha nem vesznek fel, sőt... örülne is neki.
Teljesen elkeseredtem, hiszen mindent előre megbeszéltünk, együtt találtuk ki hogyan tudnék legjobban felkészülni és teljesen úgy éreztem, hogy ő is támogat ebben a döntésemben. Erre most minden erejével azon van, hogy keresztbe tegyen nekem. Legalábbis nagyon úgy érzem.
Nem akarok vele összeveszni, mert baromira nincs ehhez energiám, jól besűrítettem a tanulnivalót, erre kellene koncentrálnom. Mi a frászt mondjak neki? Költözzek el itthonról én a héten?
Már megkértem szépen, hogy hagyjon tanulni, de mintha a falnak beszélnék. Magamra csuktam az ajtót, de jön utánam, mint valami kisgyerek.
Hogyan értessem meg vele az álláspontomat? Ti mit tennétek?
válasza: válasza:
válasza:Ti ezt nem megbeszéltétek, csak mindenre bólogatott, amúgy pedig fel sem fogta, mit mondtál neki, abszolút nem is érdekelte, rossz időpontban akartál vele erről beszélni.
Később rájött, hogy ez így nem lesz jó, csak ezt nem fogja neked beismerni, így most lázad, mint valami kamasz.
Le kéne ülnötök és beszélni, hogy fel is fogja, miről beszélsz, ne csak igeneljen mindenre.
Veszélyeztetett terhes voltam, úgyhogy gyakorlatilag a 6. hónapom második felétől már nem igen dolgoztam. Nem értem miért kell ezen fennakadni.
Kaja mindig van itthon, annyi, hogy én "magamra" rendezkedtem be. Mindketten a munkahelyünkön szoktunk enni, elugrunk valamiért, hozatunk, stb. A kislányom a bölcsiben, vagy a nagyinál, így hétköznap nem kell főznöm általában. Most direkt úgy vásároltam be, hogy a fagyasztó tele van félkész kajákkal. Fogalmam nem volt róla, hogy a párom is betegszabira megy (megfázott, inkább csak munkaundor:)), de neki is jutna ebből, csak éppen ez neki nem jó... Én ezt eszem, nem fogok nekiállni főzőcskézni csak azért, mert neki ez nem jó, ez van.
Tegnap miután lefeküdt hajnalig tanultam, reggel megint kiverte a hisztit, hogy miért alszok sokáig, amikor tanulnom kéne. Én is hisztiztem neki egy kört, hogy nem ezt beszéltük meg, azóta most egy kicsit nyugi van.
Egyébként de, megbeszéltük jó egy hónappal ezelőtt, mint két értelmes ember. Ő javasolta, hogy addig a kislányunkat is elküldhetnénk a nagyszülőkhöz, hogy vele se legyen most többlet "munkám". Ő dolgozik egésznap, nem fog zavarni, így lesz a családunknak a legjobb. Én eddig sem ezen stresszeltem, jutott időm mindenre. Ezt az egy hetet kértem...
Lehet, hogy figyelemre vágyik, csak azt felejtette el, hogy én nem láblógatós kedvemben jöttem el szabira. Nincs időm körülugrálni őt.
válasza: válasza:A férjed egy önző dög. Ennyi.
Hogy miért? Mert direkt cseszeget, hisztizik hogy ne tudj tanulni....
Egy szerető férj, egy társ, mégis hogy a viharba mondhat olyat a feleségének hogy örülne ha nem vennék fel??????????????????????????????????
Undorító a pasi már bocs....
Mikor a férjemmel együtt jártunk mindketten suliba jártunk még....neki elég laza volt, én viszont keményen tanultam. Nem diploma, csak felsőfokú szakképzés, majd szakvizsga(jog)...mit ne mondjak. Nehéz volt.
De a férjem nem csak mondta hogy támogat, és szurkol nekem, de békén hagyott amikor tanulnom kellett. Éjjel 3-4ig fent voltam tanulni egy egy vizsga előtt, a szakvizsgánál meg 1 héttel előtte már rendszeresen sírógörcseim voltak, mégis kitartott mellettem, biztatott, ölelgetett, és szurkolt, és velem örült amikor jelesre szakvizsgáztam. Pedig még házasok sem voltunk, csak jegyesek....
Ezt hívom én szerető párnak.
A férjed nem az. Megmondom őszintén, én a helyedben elhúznék onnan, most már csak azért is. A felvételi után pedig még nem mennék haza, hanem átgondolnám kihez mentem hozzá.....
válasza: válasza:Én hiszek neked, csak egyvalamit nem értek.
Ha sietős tanulnivalód van, miért itt a gép előtt írsz kisregényeket?
Ha tanulnod kéne, és a szabadidőd netezéssel töltöd, kicsit megértem a férjed.
Szerintem 24 órában non stop nem lehet tanulni. Ezt alátámaszthatja az, aki készült már fel életében valamilyen vizsgára komolyan. :)
Egy kis pihenés nekem is jár és igen, ha azt a pihenő időt neten lógva van kedvem eltölteni, miközben megeszem az ebédemet (most éppen), akkor úgy. Most egy kicsit önző vagyok.
Én arra rendezkedtem be, hogy kelek reggel a férjemmel, csinálom a reggelijét, elindítom a munkába, majd leülök tanulni és annak jórészével végzek mire ő hazaér. Így az estéket együtt tölthettük volna már kettesben, jórészt tanulásmentesen.
Ehelyett felborított mindent. Alszik 10-ig, reggelizik, most még nem kér ebédet, mert nem éhes, tv-t néz, elvan a maga világában. Nem vagyunk két idegen, nem kerülgetjük egymást, szeretem őt a hülyesége ellenére, de nem is lógunk minden szabad percben egymás nyakán.
Egyébként úgytűnik legalább kicsit feldolgozta a mondanivalómat, most sokkal toleránsabb. Ezért nem fogom elhagyni, sem elválni. Végig csináltam mellette egy alapszakot, jórészt gyerek mellett is. Tudja milyen vagyok, amikor hisztizve, toporzékolva készülök egy vizsgára, tudja milyen, amikor már egy légy zümmögésén is képes vagyok elbőgni magam olyan kimerült és stresszes vagyok. Eddig nem volt ezzel gond, képes volt odajönni, bíztatni és megszeretgetni. Tudott olyanokat mondani, amitől elfelejtettem a sírást és a világ legszerencsésebb nőjének éreztem magamat úgyis, hogy minden tornyosult mellettem.
Ez most valami telejsen új és más jellegű dolog, amit egyszerűen nem tudok hova tenni. Remélem megbeszéljük ha lement ez az egész.
válasza:27. Ne kezdj el személyeskedni mert azt én is tudok.... paraszt....milyen alapon szólogatsz be nekem? Nem hozzád szóltam....
Ha a pasi tudja, hogy a feleségének fontos a tanulnivaló akkor ne szemétkedjen , hanem hagyja tanulni... mivel nem hagyja, ráadásul ilyeneket mond, mint hogy örülne ha nem vennék fel....hát önző és ennyi. Én egy ilyen beszólásért biztos képen töröltem volna és otthagyom gondolkodni egyedül.... hány éves ez a pasi? 8? anyuci nem figyel rá mert dolga van és akkor kötözködik? durva...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!