Harmadik eskuvo ez akkora szegyen?

"Punkosdi "

Mint a pünkösdi királyság??

(Vagyis ideiglenes.)

Így már érthető, hogy jönnek egymás után a "pünkösdi" férjek...

Szégyennek nem szégyen. Viszont semmivel nem rosszabb "csak úgy" együtt élni valakivel,mint 3szor "örök" hűséget fogadni.

Természetesen a te eseted egyébként is más,hiszen a volt férjed elhunyt. A következő soraim tehát NEM neked szólnak.

Többek közt ezért nem hiszek a házasságban,mint összetartó,összekovácsoló, "szent" intézményben.Ezen az oldalon szeretik hangoztatni,hogy az élettársi kapcsolat az mennyivel alacsonyabb szintű,mint a házasság,nem is lesztek igazi család stb

Kérdem én,mennyivel jobb 2-3szor örök hűséget hazudni valakinek ,aztán ugyanúgy továbbállni ,mint egy élettársi kapcsolatból? Nevetséges. Főleg aki vallásos is..

Én nem ítélem el őket sem,csak nem értem,ez mivel jobb,komolyabb mint "csak" együtt élni valakivel ?

Szerintem sem szégyen, valamint sajnos a második férjed elhunyt, amiért őszinte részvétem!

A második és harmadik házasságodra nem térnék ki, mert ami nekem egy kicsit furcsa, az az első,

Ezt írtad:

"A kérdező kommentje:

Igen elso hazassagom felbontottuk ez igaz de nagyon fiatalok voltunk eretlenek es azt hittuk hogy menni fog a hazassag.

Nem a konfliktusok miatt valtunk el hanem a mas eletcelok miatt."

Én úgy látom, hogy pontosan az első házasság előtt kellett volna ezeket a dolgokat megtudni. Hiszen nem azzal az emberrel akarom összekötni az életem, akivel a céljaink is közösek? Jobb esetben mindent tudunk egymásról, az elképzeléseinket a világról, bizonyos dolgokhoz valló hozzáállásunkat, a céljainkat-hiszen közösek, ezért tervezzük együtt az életünket, nem?

Ha vártatok volna a házassággal egy kicsit, vagy adtatok volna magatoknak több lehetőséget, és igen, némi együtt élést a házasság "véglegessége" nélkül, lehet hamarabb rájöttök, hogy mégsem egyeznek az útjaitok, és megspóroltok egymásnak egy válást.

De persze kár ezen már rágódni, ez már a múlt. Csak azért akartam kitérni erre, mert úgy veszem ki a soraidból, hogy számodra a házasság nagy dolog, komoly jelentőséggel bír, ezért nem értettem az elsőt.

Lényegében "beleugrani" egy házasságba, hogy utána rövid időn belül kiderüljön, hogy mégsem jó, és elválni...

Én is házas vagyok, viszonylag rövid idő után házasodtunk férjemmel. Előtte fél évig együtt éltünk, nem csak pár napot, és még így sem derült ki minden "rossz" szokás a másikról.Szóval pár nap együtt töltése szerintem nem elegendő kiismerni, hogy milyen együtt ÉLNI a pároddal. Mi közösen főztünk, mostunk egymásra, most is, ez senkinek nem jelentett problémát, és nem úgy tekintettem erre, mint feleség/háziasszonyi teendőkre, amivel megvásárolom a gyűrűt..

De ez csak az én véleményem, természetesen tiszteletben tartom a tiéd is!

Összegezve annyit mondok, ha igazán boldog vagy, ne törődj mások véleményével.

24/N

Ez érdekes!

Úgy értem te sem gondolom nem úgy tervezted be az életed, hogy lesz egy csomó férjed, hanem gondolom eggyel akartad leélni az életed!

Azért érdeklne engem is, hogy milyen vallású vagy? Én katolikus keresztény.

Na most, ha te úgy érzed, hogy ez így jó-már pedig szerintem neked biztos jó, akkor semmit ne izgulj!

Igazából picit talán irigyellek is, mert képes vagy ezt mind bevállalni, és újra kezdeni. Bár bevallom én,ha csak az élet másképp nem hozza, egyszer szeretnék csak férjhez menni, de bár már ott tartanák..

Na szóval.. az biztos, hogy nem mondhatod azt, hogy uncsi az életed (extra pont neked), és, ha lelkileg nem okozott benned sebet, akkor semmi gond nincs ezzel. Második férjed meghalt, érthető, hogy ha újra házaodsz. Nem a te hibád volt, és még fiatal vagy , hogy egyedül éld le az életed. Az elsőt nem írtad mi lett, de hát gondolom ez már nem számít. Nem kelle gyedül leélned az életed, és az esküvő mégis csak természetesebb, mintha élettársi kapcsolatban lennétek. Valahogy bizalmasabb kapcsolat szerintem. Mondom én, aki még nem volt férjnél.