Miért csaltam meg a férjemet?

Nem szól melletted semmi. Legalábbis szerintem. Ha velem a párom ilyet tenne végiggondolnám a szituációt részleteiben aminek a gondolatától nem tudnék szabadulni:

"ÉS ott állhattak a szobában, levetkőztették egymást, csókolgatták egymást. Ki tudja milyen szép szavakat mondtak egymásnak, mi előzte mindezt meg"

Én nem tudnék erre egy pillanat műveként gondolni. Ez egy hosszú perceket (akár órákat) felölelő folyamat, amiben egy pillanatig sem működött egy gát ami megakadályozza. Erre nincs kifogás, és nincs bocsánat SOHA.

Ha nekem így állítana haza a párom, akkor azonnal, gondolkodás, szó nélkül tenném ki az utcára függetlenül bármilyen körülménytől (nem érdekelne az se ha nem tud hová menni, menjen ahhoz aki megkefélte).

Ha házasok vagyunk és jogot formál a házra akkor mindent elkövetnék ami jogilag lehetséges hogy megszabaduljak tőle, és a lehető legkevesebb pénzzel, anyagiakkal jöjjön ki belőle. Viszont soha sem ütném meg, vagy üvöltenék vele, mindezek ellenére.

kb. az 1. oldalt olvastam el. Én azt gondolom, hogy ez is már egy picit az a kategória, hogy unalmas a boldogság, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg.

Akik azt tanácsolják, hogy válj el, szerintem ne foglalkozz velük. Azt a férjed fogja úgyis eldönteni!

Hogy mit tehetsz a házasságodért? Hát sok beszélgetés, és bizonyítás. Tudom, hogy nehéz lesz, mert ezek után ha szerveznél is közös programot, a férjed tuti nem menne el. Légy türelmes vele.