Megcsalás után megbocsátás?

49. Ha nem dobnam ki, ott maradna mindig az a dolog, amit velem tett.Elfelejteni nem tudnam, hiaba bocsajtanam meg.

Lehet hogy csak en vagyok ilyen szüklatokörü, de nagyon sok dolog maradt meg bennem kiskorombol is, amiket a mai napig nem tudok elfelejteni.Es itt csak szavakrol van szo, amiket szülök, testverek mondtak.Anno lehet, hogy ök sem ugy gondoltak, hogy ezzel megbantanak.

Ha en nem vagyok hütlen, akkor elvarom a partneremtöl ugyanezt.A volt ferjemnek is elmondtam mar a kapcsolat elejen, ha megcsal, akkor mar aznap adom be a valast.Ennek ellenere, nem szolt, hogy mar mas(is) kell neki, hanem a hatam mögött szorakoztatta magat. Ha en tettem volna ilyet, en lettem volna a legutolso büdös k..v@, mert felrementem.Söt, ahogy ismerem tuti meg is ütött volna. Csak azert mert ferfi, es neki mindent szabad. Hat nalam nem.

Ha valakinek vannak problémái. Lelki eredetűek. Pl nekem is vannak régebbről ilyen sérüléseim...nem részletezem. még mindig nem sikerült túllépni rajta teljesen és talán soha nem is fog. DE. Erre most akkor az lenne a megoldás hogy én ezt azzal kezelem, hogy összefekszek valaki mással aki nem a férjem?

Hagyjuk már... ennek akkora kifogás szaga van, mint a ház....

Szóval elfogadható indok még mindig nincs a megcsalásra, csak kifogás van, de abból sok. Ha az egyik félnek valami baja van, akár lelki eredetű korábbi sérülés mint pl nekem, elmondja a párjának, beszélgetnek róla stb.... és megkönnyebbül.

De a normális ember semmilyen problémát nem úgy kezel, hogy elmegy mással dugni...

Ha én most hűtlenkednék, akkor annak semmi köze nem lenne a gyerekkori sérelmeimnek, egyszerűen csak k..lennék és elárulnám a férjem szerelmét.

Normális embernek eszébe se jut hűtlenséggel kezelni bármilyen problémát.

Ha annyira gond van ami megoldhatatlan, akkor el lehet válni békében is.

Ez a tudat alatti meg egy marhaság ilyen esetben... senki nem kefél félre tudattalanul:D ennél szánalmasabb kifogást nem is hallottam, hogy valaki a tudat alatti problémákat így kezelje.

A megcsalás tudatos választás. És ezt nem viselem el. Ennyi.

No akkor a saját történetem:

A tisztán látás kedvéért a 49-es vagyok (no meg 20, 25, 29, 42, 44).

Van egy darab feleségem. Gyerekkorában többször molesztálták, ebből fakadóan több pszichés problémája van a mai napig, az egyik (ami ilyen esetben szinte kívétel nélkül az összes delikvensnél fenn áll) a megfelelési kényszer. Nem tud nemet mondani, mert akkor nem lesz elég jó. Ez a munkahelyén jól ki is jön, amikor is volt, hogy hónapokig szinte már halálra dolgozta magát, mert kell. Nem tudta megmondani, hogy miért, még saját maga sem volt tisztában a tudatalatti késztetés okával, csak érezte, hogy kell, mert akkor büszkék rá, jól teljesít, elfogadják. Kb fél éve voltunk együtt, amikor feltűnt, hogy mindenkivel flörtöl. Azzal is, akiről tudom, nemhogy nem jön be neki, de egyenesen taszítja (a megfelelési kényszer nem logikus, kényszeres zavar, nem válogat). Akkoriban sokat veszekedtünk ezen, mondtam, hogy állítsa le magát, ő állította, hogy nem flörtöl, hisz nem is jön be neki. Tényleg nem flörtnek szánta, mégis amikor valaki (akár a buszon egy idegen) elkezdett vele flörtölni, nem épp úgy reagálta le, ahogy én ezt elvártam volna.

No... adott volt egy munkatárs is, akivel jóban volt nagyon, a srácnak volt csaja, és tudta, hogy a bnőm sem szingli, mégis elkezdett rá hajtani. Megkértem szűkítse vele a kapcsolatot a lehető legminimálisabbra. Ő állította, a srác nem akar semmit, paranoid vagyok. Ebből lett mégtöbb veszekedés (bár a múltját ismertem már, mert a kapcsolat előtt évekig voltunk barátok is, de a kettőt akkor még nem tudtam összekötni, nem ismertem fel a kapcsolatot). Eljött a nagy nap. A barátnőm felment hozzá (ekkor még munka mellett egyetemen tanult, nem ment neki egy tárgy, a srác meg profi volt benne, ráadásul infós tárgy révén kellett gép, laptop nem volt, irány a lakás). Ekkor kb 1-1,5 év kapcsolat volt mögöttünk. Másnap jött hozzám könybelábadt szemmel. Mondania sem kellett, ránéztem, tudtam, de azért meghallgattam. Dühös lettem, nagyon. Egy percig nem éreztem magam megalázva, tudtam, hogy szeret, mégsem tudtam hova tenni. Hát gondolkodási időt kértem. Ezalatt többször átbeszéltük (persze nem azokat a részleteket...). Mondta a csávó egyszer csak megcsókolta, ledöntötte az ágyra, a folytatás meg adott... Elmesélte, hogy nem volt a srác erőszakos, ő nem tiltakozott. Hagyta magát, és zokogva mesélte, nem esett jól neki, nem élvezte, mégsem tudott nemet mondani. Sőt... visszacsókolt és... Nem akarta, nem tudja miért tette, utálja magát érte, de mégis megtette. Egyszer nem mondta, hogy ne dobjam ki, egyetlen egyet kért, higgyem el, hogy szeret, és nem akart nekem fájdalmat okozni, sosem akarna bántani. De megérti teljesen, ha látni sem akarom ezek után. Meghallgattam, nem dobtam ki, csak pár napot kértem gondolkozni. Teljesen össze voltam zavarodva. Azokban a napokban megállás nélkül kattogott az agyam. Tudtam, hogy szeretem, tudtam, hogy szeret, de mégis... megtörtént.

Eljött a nagy nap, felhívtam beszélgetni, megszületett a döntésem. Nem dobom ki, de ezentúl higgyen nekem, és ha azt mondom hogy xy nyomul, nem akarom, hogy kettesben találkozzon vele, ne tegye. Sírva borult a nyakamba és megkérdezte, hogy hogy tudom ezek után szeretni, még ő sem tudott megbocsátani magának. Mondtam, hogy ha egy ilyet nem él túl a kapcsolatunk, akkor nem is volt soha igaz. Az utána lévő hónapokban rengeteget beszélgettünk. Nem hagyott nyugodni a dolog (mert a flörtölés ugye nem állt le), de már nem dühvel reagáltam, hanem tudtam, hogy problémák vannak, amiket együtt kell leküzdenünk. Folyton faggattam, mit érzett, mit érez mikor flörtöl, próbáltunk leásni a gyökerekig. És egyszer csak megvilágosodtam. Tudtam, hogy anno akkora csorba esett az önértékelésén, hogy a mai napig nem tud tükörbe nézni (pedig ő volt az áldozat, de ez nemi erőszaknál ugye bonyolultabb, mert sosem az elkövető szégyelli/utálja magát...), és emiatt akkor érzi magát jónak/embernek/szerethetőnek ha mindenkinek megfelel gondolkozás nélkül, és nem mond nemet. Ahogy mesélt az eseményekről rájöttem, bár nem tiltakozott kicsit sem, ő mégis egy újjab erőszaknak élte meg, ráadásul mivel ez ellen tehetett volna, mégjobban undorodott magától. Na most mikor lehetne rám nagyobb szüksége, mint egy ilyen szituban? Ha akkor magárahagyom (kidobom)... bele sem merek gondolni! Mivel megvolt a probléma gyökere, elkezdtem kezelni. Szembesítettem vele (és igen, itt a tudatalatti), mert ő maga sem tudta az okát, csak érezte a kényszeres késztetést. Ez nála egy trauma miatti lelki betegség volt. Jó egy év kőkemény harc volt, mire eljutottunk odáig, hogy ma már nem is flörtöl. Persze nem minden tökéletes, a kényszer még sok területen látszódik (pl. munka), de azon is dolgozunk. Nekem nagyon türelmesnek kell lennem, neki meg egyre többször kell nemet mondania, mégha sokszor szinte sírva is, de ki kell mondani, NEM! (egyre jobban megy neki) Emellett nincs olyan nap, hogy ne mondanám neki, mennyire értékes, stb... Mindkettőnknek harc. De ha akkor az ego-t nézem, nem hallgatom meg, kidobom... akkor nem őt szerettem volna, csak magam. Nem csak férjnek tartom magam, de barátnak is. És ő a másik felem, bármi is történjék, jóban-rosszban!!!

Nem lettem megalázva! Kidobhattam volna, de SZERETTEM! Pedik akkor még nem láttam az okát. Csak a szemébe kellett néznem és láttam belül kiált. Egyszer nem vágtam hozzá, pedig voltak nagyobb veszekedéseink. Ha eszembe jut, egy cseppet sem sajnálom magam. És igen, azóta még bensőségesebb a kapcsolatunk.

És ez csak 1 indok a sokból. Ezért mondtam, ha szereted, legalább meghallgatod mielőtt döntesz! Ha tényleg egyek vagytok, nem tud hazudni, és ezt te is biztosan érzed! Ha nem, akkor meg eddig sem volt sok értelme...

Hát elég nagy balek vagy már bocs, ha elhiszed hogy így meg úgy szeret... de azért megcsalt a feleséged...ha nem akarta volna a szexet mással akkor nemet mond. ennyi. Nem tudom miért kell belemagyarázni bármint is. A megcsalásra nincs semmilyen elfogadható kifogás.

Aki azt mondja hogy szeret, de megcsal az hazudik. Ennyi.

De a te dolgod.

54!

Nagyon tiszteletre melto amit tettel! Sajnos 100%ban ertem Feleseged problemajat, en is igy tettem mindent, mintha rolam irnal...

20 eves koromra annyi undorszex volt mogottem, mint egy kioregedett prostinak...

De amit nem hiszem, hogy a feleseged elmondott az agyban is van megfelelesi kenyszer! Ott is a legjobbnak kell lennunk! Es ezt ereznunk kell! Ha nem erezzuk (ereztetik velunk) akkor sajnos hibakat kovetunk el, mint feleseged is tette!

Sajnos ez a "megvilagosodas" kell! Es tudatosan kell nevelni magunkat, hogy nemet kell tudni mondani mindenre ami kellemetlen...

Mindig ha hivtak hogy melo van reggel 8tol ejfelig csak fodraszkodtam... 1ora volt mire agyba estem es fel7-7re mar mentem takaritani, uzletet nyitni...

53. Azert nem tudjak megmondani, mert nem AKARJAK!!!

Ez a psziche dolog csak egy kifogas, amit balekok benyalnak :DDDDD

Ha nekem a ferjem ilyet mondana, hogy azert csal meg, mert kiskoraban zaklattak, hat körberöhögnem, persze közbe pakolhatna. EZ CSAK KIFOGAS!!! Az illetö sajnaltatni akarja magat, hogy ne dobjak ki.

Aki nem élt ilyen szitut, talán sosem fogja érteni :) Sajnos több ismerősöm ment ezeken keresztül, tudom mi van. És én ismerem a párom, nem ti!

De ha emiatt balek lennék... hát akkor nagyon büszke és boldog balek vagyok!!! :D

Semmit nem bántam meg! Akkor lenne csak szégyelnivalóm, ha cserben hagytam volna!

Tehát lehed szidni, hülyének nézni, én igenis büszke vagyok a kapcsolatomra, a feleségemre és mindarra amiket együtt megharcoltunk!

Még egy dologra válaszolj kérlek, mert érdekelne.

Szóval akkor nem mond nemet senkinek a feleséged és ezzel küszködik, ezzel magyarázza a megcsalást? Ha ez igaz lenne, (mármint hogy tényleg nem akarta.. akkor ezek szerint ha valaki azt mondja neki hogy ugorjon a Dunába, akkor beleugrik mert nem mond nemet senkinek?

Nem hiszem....szóval ennyi.

57, úgy látom nem csak én gondolom ezt egy óriási nagy kamunak...

aki nem akar valamit az nemet mond.

Ha akarja hagyja. ennyi.