Miért elvárás szinte az átlag emberektől hogy a nők is dolgozzanak? Nem az lenne a normalis ha a nő inkabb otthon van es a ferje tartsa el? Olyanokra értem akik nem minimalberes ferjjel rendelkeznek persze

# 9 Nem tudom miért olyan furcsa, hogy szeretek dolgozni. Informatikus vagyok, jó munkahelyem van, jó fizetéssel, kedves kollégákkal. Gyereket még nagyon sokáig nem akarok, élvezem ezt az életet. És igen, a hobbimra is jut időm emellett. :) Nagyon jó érzed, hogy megfelel egy rakat szellemi kihívásnak is. Szeretek így élni, és ha egyszer lesz gyerekem, akkor sem kívánok sokáig otthon maradni.

*Nagoyn jó érzés, hogy megfelelek.

Ha neked így kényelmes és jó, akkor semmi gond nincs, ne zavarjon. Nekem mint nő furcsa, hogy neked enyni elég, hogy semmit nem raksz le az asztalra magadért, nincs benned olyan inger, hogy kitalnultál valamit, ami érdekel, és nem szeretnéd a gyakorlatban is érvényesíteni. Marha jó érzés ám. Ha téged szellemileg is kielégít ez az életforma, akkor nincs gond. De ha egyszer ne adj isten szét mentek, lehet nem lesz egyszerű pályakezdőként nem fiatalon.

ez szép, de az ő pénze nem a tied! Ha ott hagy mid lesz?? Jó keresel mást, de ha ő csak minimál bért visz haza akkor mivan? Vagy mindig csak gazdagok után nézel? Akkor meg egy szép haszonleső vagy.

Undorító vagy...

Én sem akarom hogy eltartson csak most egyszerüen nem találok munkát pedig probálkozom

Az én férjem is közel egy milliót keres, míg én a diplomámmal épp hogy 100 ezret, de bármilyen hihetetlen, engem boldoggá tesz a munka, és nem cserélném el bármilyen otthonülős életre. Hidd el én is járok edzőterembe, szaunába, munka után, heti kétszer étterembe a férjemmel, tehát megvannak az úgymond luxus dolgok is. Sőt, én is vacsorával szoktam hazavárni, kipihent és illatos is vagyok. Bár én szerencsés vagyok, a munkám egyben a hobbim is, így vagyok kiegyensúlyozott.

Egy ideális világban nem bánnám, ha a férjem normális munkával (tehát nem kell kihajtania a belét) annyit tudna keresni, hogy nekem csak a gyerekneveléssel, a háztartással és a hobbijaimmal kelljen foglalkozni, vagy maximum részmunkaidőben kelljen dolgoznom. De ez nem egy ideális világ, azon kívül, hogy egy fizetésből ritkán lehet megélni, ha valakit lelkileg/testileg terrorizálna a férje vagy csak simán elhagyná, akkor ott áll egy peták nélkül, munkanélküliként, és a tapasztalat hiánya miatt nem is vennék fel sehová. A régi idealizált világ szép és jó, de ott az asszony keményen tűrte a verést/megalázást, mert nem volt lehetősége kilépni a kapcsolatból. Én olyan szakmát tanultam, ahol a diplomás minimálbért kapjuk (védőnő), tehát keveset tudok csak hazavinni, de legalább azzal foglalkozhatok, amit élvezek, ez kárpótol.