Szülés, viták otthon. Én vagyok túl érzékeny és tényleg nagy elvárás hogy ne legyünk bunkók egymással és mindent normális hangnemben beszéljünk meg?

3 hete született meg a második babánk, azóta többször vitatkoztunk már, pedig előtte szinte soha nem vitatkoztunk.Az igazsághoz hozzá tartozik hogy a férjem a munka helyén elég rosszul érzi magát,( el is akar jönni), tehát nem csak a gyerek ami feszültséget csinál.

Piti dolgok ezek, de bunkón tud szólni és ezen jól fel tudom húzni magam...főleg ha igazságtalan is...p:miután megszületett a gyerek itthon volt velünk 2 hétig szabin, és éjjel keltem a kisfiunkhoz aki a mi szobánkban aludt, és felkapcsoltam az éjjeli lámpát erre a férjem elkezdett morogni hogy nem tud aludni mert a szemébe süt a lámpa(elég tompa fénye van---bár szerintem ő nem tudja milyen nagy mázlista hogy szundikálhatna a félhomályban és nem kell órákat fent lennie éjszaka..látszik hogy nem sokat kelt még gyerekhez)...azóta "átköltöztünk" a nagyobb gyerkőc mellé hogy ne zavarjuk.

Egyre inkább úgy érzem hogy türelmetlen velem, és hiába kér bocsánatot valahogy bennem marad a tüske...Tök kedvetlen vagyok ezektől, teljesen lehangol...

Tegnap is volt egy nem túl kedves beszólása amin kiakadtam és azt mondja én vagyok túl érzékeny, pedig én csak normális hangnemet várok el. Meg hogy én úgy csinálok mintha úgy beszélnénk egymással mint a cigányok(oké az tény hogy nem olyan durva de teljesen normális hangnemben nem lehet dolgokat közölni??? )

Amúgy biztos hogy érzékenyebb vagyok de ha nem most szültem volna is megsértődtem volna....én is elnézek neki dolgokat és nem teszem szóvá és én is elvárnám ezt cserébe.

Bocsánatot kért a tegnapi miatt is , de MÉGIS HARAGOT ÉRZEK...