A barátom sok-sok éve nagyon jól él a feleségével, de nem tudja megállni, hogy adandó alkalommal néha-néha ne lépjen félre. Mekkora bűn ez? Olyan nagyon-nagyon nagy?

Nem kénytelen hazudni - keressen magához hasonló nőt, akinek szintén nem baj a félrelépés, és éljenek nyitott kapcsolatban!!! Ha annyira nagyon szeretné a feleségét, akkor megtisztelné azzal, hogy nem sunyi módom kúrogat a háta mögött, hanem elé állna, és közölné szemtől szembe, hogy ez van, válasszon, hogy így is akarja-e.

De nem teszi, mert tudja, hogy egy magát tisztelő nő azonnal faképné hagyná, és nem mosna, főzne rá, nem elégítené ki két cafka között. Meleg családi fészek az kell, az jár neki, a feleséget meg közben nyugodtan le lehet szarni magasról, naná. Nincs az a kedvesség és figyelem, ami egy összetört szívet kárpótolna, ezzel ne is áltassa magát a barátod.

Mocskos féreg a barátod, és mindenki, aki szerint a hűséges, szerelmes társunknak hazudni nem bűn, belefér.

Hiába egyre nagyobb divat megcsalni a párunkat, attól még nem lesz kevésbé szemét, aljas dolog. Aki nem bír a farkára csomót kötni, az játsszon nyílt lapokkal, amennyi hülye van a világon, biztos talál olyat, akinek így is kell.

A te értelmezésedben okos nő aki tűri, hogy csalják. Az én értelmezéseben balfék.

Ha valaki tisztában van azzal, hogy elveszíti a családját ha félrelép, az dönthet mit akar, de viselje el a következményeket.

Jó, akkor keressetek olyan "értelmes" embert, aki ezt megérti, és éljetek azzal együtt!!! Ide is épp elég ilyen komment érkezik, biztos, hogy nem vagytok egyedül ezzel a hozzáállással.

Hol van az a marha nagyon divatos tolerancia, amikor a monogámiához ragaszkodó emberek nézeteit kellene elfogadni?

Manapság már semmi sem bűn, csak a házasság, meg a monogám párkapcsolat, ez vicc :D