Külön vagy közös kasszán vagytok? Miért?

Ahol a kassza közössége miatt van szemrehányás és/vagy súrlódás,ott egyáltalán a kapcsolatnak se sok létjogosultasága van véleményem szerint.

Nem ellenzem a külön kasszát,csak nem értem,hogy szorosan egymással élő párok hogy foglalkozhatnak ilyesmivel.

Most ez tök relatív, mert a kassza nálunk elvileg közös, de két számlára érkezik a fizetés. Sosincs enyém, tied. Jöhetne akár egyre is, de feleslegesnek találtam ezt "ügyintézni" mikor így is tökéletesen működik.

Férjem befizeti a számlákat, vesz kaját, én meg félrerakok, és akkor van közös félrerakott pénz is. Na bumm.

Nem értem azt a néhány hozzászólót... mit kell ilyesmin értetlenkedni? Mindenki úgy csinálja ahogy jólesik. Nem attól szar egy házasság, hogy két bankszámla van, és nem attól lesz jó, hogy csak egy. Ha minden normálisan működik, akkor édes mindegy.

Szerintem nálunk amiatt is működik a közös kassza, mert a férjemnek meg nekem hasonlóak az igényeink ( de egyikőnknek sincsenek nagy igényei ). Abba sosem szól bele, ha veszek egy olcsóbb ruhát, cipőt, táskát, kb. havonta szoktam venni magamnak valamit, de mivel imádok turizni, a legtöbbször fillérekért költök magamra. Sosem kérdezem meg, mennyit költött, ha elmegy sörözni a barátokkal, mert tudom, milyen szokásai vannak, nem költi ész nélkül a pénzt, 1-1 este kb 2000 Ft-ot ha elkölt. Bevásárolni közösen szoktunk, listával. A rezsi adott, ugye. Egyedül az én gyógyszereim drágák viszonylag ( azt meg ha nem veszem meg akkor...)

Szóval mi keveset költünk viszonylag, de nincsenek is nagy igényeink. Akkor okoz gondot szerintem a közös kassza, ha az egyik fél spórolós a másik meg képes első héten elverni az egész fizetését. Ha hasonló mentalitású emberek kerülnek össze, akkor nem okoz problémát a közösködés.

Közös kasszán vagyunk, mióta összeköltöztünk, 13 éve.

Először külön bankszámlánk volt,de a kassza akkor is közös volt, ez a fősuliról maradt, de aztán nem akartunk kétfelé fizetni. Bankkártyánk is egy van.

A férjem nem szeret a pénzzel bánni, a pénztárcáját sem hordja, ha mindketten dolgozunk(ugyanott dolgozunk), ha szeretne valamit, inkább kér pénzt.

Van egy, a férfiságára nagyon büszke kollégánk, aki néha elereszt egy-két megjegyzést a férjemnek, de ő azt szokta mondani, hogy ha úgyis közös a pénz, közösen fizetjük a számlákat, rendezzük a gyereket, akkor nem mindegy, melyikünk pénztárcájából? Ő meg azt nem bírná, mint a kollégánk, a hazudozást, hogy mennyit keresett és mennyit bukott a Tippmixen.

Ha ruha, cipő stb. kell akármelyikünknek, azt úgyis én veszem, a férjemet kirázza a hideg a ruhapróba gondolatára. Amikor összeházasodtunk, vezettünk egy füzetet bevétel-kiadás oldalról, aztán belejöttünk.

Ha valami kell a háztartásba, megveszem, esetleg morog egyet a rend kedvééért, hogy minek kellett új terítő vagy új ágynemű, de felesleges dolgokat nem veszek, és ugyanúgy jut az ő hobbijára is, mint az enyémre.

Ebből akkor sem volt gond, mikor kevés pénzünk volt, és ő "tartott" el kvázi, bár ez sose fel sem merült így, hiszen a közös gyerekünkkel voltam otthon, akit közösen vállaltunk, mert egy beteg gyereket nevelünk és nem vettek vissza dolgozni. Most hogy dolgozom lényegesen könnyebben élünk, többet is keresek egy kicsivel, mint ő, de semmi nem változott. Egy család vagyunk, házas-társak szegénységben és gazdagságban is.

nekem pl. az a fura: én autóm, ő autója. ha lenne, akkor saját autónk lenne, a kettőnké.

de van, akinek működik, lásd, garasoskodás.

De nálunk a közös kassza működik. Hozzáteszem, lehet, hogy nekünk is több pénzünk maradna külön-külön elszámolással, de a férjemnek jutalékos a fizetése fele, és ha nem keres annyit, nem lenne képem elkérni a felét mondjuk a rezsinek, albinak. Meg ha már házasok vagyunk, úgyis közös minden. Nem?

A tegnapi kérdésre is leírtam, valahol a kettő között.

A rezsit, lakbért, kaját fizetésarányosan fizetjük, tehát mindenki a fizetéséhez mérten ad bele. A benzint, biztosítást, javításokra pénzt, stb. mindenki magának teszi félre a saját autójára (2 van).

A fennmaradó összeggel is mindenki maga rendelkezik, hónap végén pedig ami marad mindkettőnknek, abból utalunk a közös számlánkra. Kiruccanásokat, nyaralást, éttermezést, szórakozást úgy fizetjük, ahogy épp kedvünk és pénzünk van, nem felezgetünk és nem is számolgatunk.

Azért van ez a rendszer, mert mindketten így gondoljuk jónak.

"mondok egy példát: neki van autója, nekem nincs. ha közös lenne a kasszánk, lehet, h már én sem BKV-n furikáznék. "

Én nem tudnék úgy autókázni, ha a párom BKV-zna, miközben lenne pénz 2 autóra is.

Nem tudom elképzelni, hogy a közös kassza miatt bármilyen súrlódás is lehetne köztünk. Nekünk már a külön kassza gondolata is idegen. A mi szemünkben, a mi értékrendünk szerint egy házasságban az a természetes, hogy minden közös. Nem is házasodtunk volna olyannal össze, akivel ezt nem így gondoljuk, különben a házasság tényleg csak egy papír szintjére degradálódott volna, legalábbis a számunkra.

Talán ebben az is közrejátszik, hogy a családunkban (a szüleinket is belevéve azok a legjobb kapcsolatok, ahol anyagilag is közösséget vállaltak a felek.

Ezzel nem azt mondom, hogy szerintem a külön kassza nem működik, vagy az rossz, biztos vannak, akik pont ezt érzik a nekik megfelelőnek. De mi nem tudnánk úgy élni, hogy kijelentsük: ez ettől eddig az enyém, innentől a tiéd. Mi valahogy ösztönösen úgy működünk, hogy mindent megosztunk egymással és az az évek alatt nem hogy gondot okozott volna, hanem tökéletesen működik.