Miért akarom mindenáron megmenteni a házasságomat? Normális ez?

:(

Ha eltűnnék, akkor kiléptem, jó éjszakát, kicsit már pilledek.

Nagyon megérintett a történeted, már azt hittem, én írtam :(

Néhány héttel ezelőtt tökéletesen ugyanebben a cipőben jártam, még az anyós is stimmel.

Aztán feladtam valahol egy kicsit, és úgy döntöttem, hogy az élet nekem is jár, ahogy a gyerekemnek is jár egy normális anya, aki nem kattog folyton. Így hát nem szándékosan, de azt tettem, amit az egyik hozzászóló javasolt. Találkoztam egy férfival, direkt randi volt. Nem féltékennyé akartam tenni, legalábbis tudatosan nem, nem is mondtam el. De kaptam egy rózsát. Ami az asztalomon maradt. Megrázó következménnyel járt. Hirtelen észrevette, hogy amikor elmegyek itthonról, milyen csinos vagy (ugyanazok a cuccok...), hogy mennyit dolgozom és mégis minden rendben van és működik. És féltékeny lett. Először csak nevettem, aztán úgy döntöttem, kihasználom a helyzetet.

Most ott tartunk, hogy én nem bízom benne, ő meg nem megy le a nyakamról, mert a rózsa arra emlékezteti, hogy esetleg valaki elvihet. A tény, hogy elfogadtam, az jelzi ezt.

Persze ettől nem rózsaszín az élet, mert az éveken át tartó hazudozás, az esküvő előtti időkből is, amik ebben az évben derültek ki, elvették a bizalmamat. De most próbálok kitartani, nem átvilágítani mindig, mert arra ugrik, és ostobaságot csinál, hanem csak figyelek, kedves vagyok, és a lelkem egyelőre nem adom. Aztán meglátjuk.

És igen, normális vagy. Valamiért hozzámentél, és azt még mindig látod, ha nyomokban is. És az kell.

Szia! 25-ös kommentedből ismertelek fel,hogy már válaszoltam egy másik kérdésednél is (csak most nem tudom melyik - de privátban elküldheted és megmondom ott melyik választ írtam.)

Igazából a lényeg,hogy hasonló szituban vagyunk és ha bármiben tudok segítek - lelki támaszt nyújtok.Meglepődéssel olvastam,hogy Te is,meg itt van utsó Válaszolód is,akik képesek lenyelni ilyen dolgokat.Én azt hittem eddig egyedüli vagyok kb. a világon,aki még ilyenek után is kitart.Csodálom,hogy nem akadtak ki a Válaszolóid ezen egyébként.Mert olyan könnyen szokták itt mondani,hogy lépj,meg hogy az ilyen az megbocsáthatatlan meg ilyenek....Szerintem nem az,csak akarni kell.Sok sikert és írj nyugodtan,rengeteg a hasonlóság....

nyugodtan pontozzatok le, de én sem akartam megmenteni a házasságomat...

egy ideig próbálkoztam, megváltoztam én, minden nap megfőztem a kedvencét, inkább megvettem neki a sört, meg a cigit, igyon itthon, de ne járkáljon el, mindent megtettem, hogy ne a TV-t bámulja, sétálni nem akart eljönni, nem volt kedve mozihoz, vagy kávézóba menni, hát meguntam...

bejelentettem, hogy elköltözöm, hirtelen ő is igényelte a társaságot, közös program, párterápia, miegyéb, csakhogy akkor már engem nem érdekelt, bele lehet fáradni... persze amikor ezt közöltem vele, 4 nap után visszaváltozott tunya TV-bámulóvá :)

Szia! Büszke lehetsz magadra, hogy erődön felül próbáltad megmenteni a házasságodat, de eddig és ne tovább. Az ember, akivel együtt élsz, akinek gyerekeket szültél nem szeret téged igazán, már akkor is megcsalt, amikor te azt hitted, hogy a legnagyobb szerelem van közöttetek. Teljesen tönkre fogsz menni, el fogod hinni, hogy te vagy, voltál a hibás, hogy nem vagy elég és nem vagy elég jó. Méltósággal kell kiszállnod ebből a kapcsolatból. Ez nem azt jelenti, hogy feladod. Milyen érzés, hogy a cégnél ahol a férjed minden nap dolgozik minden nő sajnál, hogy titokban őket akarja megfektetni, miközben te otthon várod? Erősnek kell lenned.

"Smile today, cry tomorrow, read this everyday."