Mit tehetnék, ha a családm mindenáron meg akarja akadályozni, hogy kitörjek a lehetetlen körülményeinkböl?

Ha nem tudsz elköltözni, akkor nem marad más mint az apró lehetőségek kihasználása a nyugodt élethez.

Feltételezem, hogy olyan meg sem fordul a fejedben hogy elmenj főállásban dolgozni, mivel lesz pénzed, így valahol szobát is fogsz tudni bérelni, és az egyetemet levelezőn folytatni.

Mivel ez kiesik, így marad az amit sokan csinálnak. Órák után ha van diákmeló akkor dolgoznak, és minden percben amikor kis szünetük van, tanulnak. Legyen az ebéd idő, vagy éppen a buszon ülve.. Ha nem dolgozol, akkor beülsz a mekibe egy sarokba, és veszel egy üdítőt, majd tanulsz. Igaz, ott sincs csend, de nem téged piszkálnak.. Vagy marad a könyvtár. Nagyon sok könyvtárban van lehetőség tanulni.. Akárhová mész tanulni, akár zárásig maradhatsz, és akkor mész haza. Otthon csak zuhanyzol, és lefekszel..

Vagy tűröd tovább az otthoni helyzetet.

A tanulási problémádra van egy nagyon jó megoldás: a könyvtár.

Amikor egyetemista voltam, két olyan szobatárssal hozott össze a sors, akiket csak a bulizás érdekelt. Én szerettem volna minél jobb eredményt elérni, hogy jobb ösztöndíjam legyen, mert így annyival kevesebbet kellett a szüleimnek rám költenie. Engem támogattak ugyan a szüleim, de a lehetőségeik korlátozottak voltak, mivel ugyan becsületes állásuk volt/van, de se anyagilag, se erkölcsileg nem voltak/nincsenek megbecsülve ebben az országban (anyám ápolónő volt egy kórházban - már nyugdíjas - apám még mindig mentőápoló). Ráadásul mindkét testvérem ugyanúgy tanult. Persze nem vagyok kocka, se stréber, én is szeretek bulizni és szórakozni, de amikor tanulni kellett, akkor fogtam magam és beköltöztem a könyvtárba. Senki se zavart, sokan tanultak ott. A feleségemet is ott ismertem meg.

Akkor most miből fizeted az egyetemet? Vagy azt a szüleid fizetik? Azért azt nem nevezném "nem támogatásnak".

Tanulhatsz könyvtárban, beülhetsz gyorsétterembe 1 kávéval (300ft), vannak rugalmas diákmunkák.

Ha a fejük tetejére állnak, akkor is tanulj. Csináljatok egy hozzávetőleges számítást a családi költségekről és állapítsatok meg egy szerinted is méltányos arányt a jövedelemmel rendelkezők számára, ami szerint összeadjátok a pénzt. Az neked is érdeked, hogy legyen villany, meg ne lakoltassanak ki benneteket.

Beszéljétek meg hetenként a házimunka felosztását is, és nyugodtan mondd meg előre, hogy vizsgaidőszakban nem tudsz annyit vállalni, mint a lazább hetekben. Egyébként meg neked nemigen lesznek lazább hetek, hiszen a lehető legjobb átlagot kell elérned, hogy esetleg átvegyenek államilag finanszírozott helyre, ha még egyáltalán van ilyen.

Támogassátok egymást a még tanuló testvéreddel. És igen, jól gondolod, a normális állapot az lenne, hogy a szülők örülnek annak, ha a gyerekük tehetséges és ezzel élni is akar. Két egyetemista és egy kisiskolás gyerekem van. Eszembe se jut házimunkát kiosztani a lányaimra, ha azt látom, hogy tanulnak, nem bízom rájuk a kistestvért, mikor nem érnek rá, stb.

Persze becsületes játékot játsszunk. Ők nem úgy tekintenek az otthonunkra, mint egy ingyenes szolgáltatócentrumra, és amikor tudnak, főznek, mosnak, takarítanak, vigyáznak a kicsire, de én sem hiszem azt, hogy van két ingyen bejárónőm és bébiszitterem.