A barátnőm terhes lett és úgy érzem, hogy nem kéne megtartani, mit tegyünk?

előre szólok hogy durva leszek, nem muszáj tovább olvasni...

egyetlen dologról feledkeztek meg: nem azt kell eldönteni, hogy csináljatok-e gyereket most, mert egy ilyen döntésnél elhiszem hogy a pro-kontra összehasonlításban arra juttok, hogy még nem. de a gyereket már megcsináltátok. azt kell eldönteni hogy megölitek-e. innentől kezdve a "nehéz lesz" és "még jó lenne élvezni a bulikat" típusú kontrák, hát... valahogy súlyukat veszítik. arról se feledkezzetek meg, hogy bennetek is visszafordíthatatlan, soha nem gyógyuló sebeket, örökké tartó mardosó bűntudatot hagyhat egy abortusz (ha egy csöpp lelkiismeretetek is van akkor mindenképp)

Nem hiszem, hogy erre "készen tudtok állni", amíg benne nem vagytok, hiszen addig nem is tudjátok, milyen. És addig nem is kell "készen állni"... Nyilván, ez rossz kifejezés, de a gyerek nem olyan dolog, hogy öntöd bele a szeretet, meg a törődést, és nem kapsz vissza semmit, ennek az ellenkezője az igaz. Ezt nem tudod előre kiszámolni, milyen hatással pozitív hatással lesz rád. Erre írtam, hogy erre nem kell készen állni.

Téged, úgy látom, annak ellenére, hogy nem tartod magad apatípusnak, mélyen érint a dolog, hiszen ezt írtad: "pocsék lehet elvetetni a saját gyerekünket". Aki nem "apatípus" egyáltalán, annak az ilyesmi meg se fordul a fejében, hidd el.

Szóval elsősorban az érzelmi oldalra hagyatkozz. Húsz év múlva mondhatod majd magadnak, hogy: ó, azért nem tartottuk meg a gyereket, mert akkor még úgy éreztük, nem állunk készen... - ez mennyire állja meg a helyét a te fejedben. A haverjaid ilyen szempontból nem számít, mit mondanak, ők lehet húsz év múlva sehol sem lesznek, viszont az, hogy most hogy döntötök, az el fog kísérni.

Egyébként pl. az antibiotikumszedés csökkenti a fogamzásgátló hatását, ezalatt más módon is védekezni kell.

Kérdező: "A barátnőm terhes lett és úgy érzem, hogy nem kéne megtartani, mit tegyünk?"

Szóval szerintem azért ne hallgassatok az előző válaszadóra, aki azt írta, hogy "Szóval elsősorban az érzelmi oldalra hagyatkozz.", nem kell egyből abortuszra rohanni, csak mert "úgy érzed, nem kéne megtartani":))))

Nyugodtan beszéljétek át akár többször is, írjátok fel a pro-kontra érveiteket, mittudomén, és amikor kialakul az egyetértés, azt kell tenni.

Azt ne tedd soha, hogy a nőt akarata ellenére nyomod a terhesség kihordása felé, mert egyfelől rém etikátlan, lévén azért egy terhességnek és szülésnek jóval nagyobb az egészségügyi kockázata mint egy művi abortusznak, és ezt ugye neki kell vállalnia. Másfelől, a mégsem maradnátok hosszú távon együtt, az ő életét határozná meg sokkal inkább a gyerek.

Utolsó válaszadó: Ki mondta, hogy "nyomja akarata ellenére a terhesség felé"? Szerintem erről nem volt szó, mindenki tisztában van vele, hogy ez végső soron a lány döntése. Ezt senki nem kérdőjelezte meg, nem is tehetné, hisz az ő testében van a gyermek... Ez eléggé alapvető dolog, biológiai tény, vagy hogy mondjam...

Egyébként férfiak is fel tudnak nevelni egyedülálló apaként gyereket, úgyhogy nem tudom, honnan gondolod, hogy egy gyerek elsősorban az anya életét határozza meg, de erről sincs itt szó... Sok anyáról tudok, aki beadta az óvodába reggel a gyereket, aztán elrepült az első géppel, ami külföldre ment, jó lenne, ha nem általánosítanál. Sok apa is egyedül neveli a gyerekét. Emberek vannak, nem pedig a férfiak, akiknek az életét úgyse határozza meg a gyerek, meg nők, akiknek az életét meghatározza a gyerek. Egy férfi szeretheti jobban a saját gyerekét, foglalkozhat vele jobban, mint egy nő, pusztán mert másfajta emberek.

Mindenki leírja a saját véleményét szerintem, én is leírtam az enyémet, te is a tiédet, csak azt nem tudom, te miért kezdted ki az enyémet úgy, hogy nem is arra reagáltál, amit odaírtam. :)

A kérdező is azért írta ki a kérdést, hogy minél többfajta véleményt megismerjen, aztán úgyis ki fognak alakítani egy saját álláspontot, mert ez az ő életük, az ő döntésük.