A barátnőm terhes lett és úgy érzem, hogy nem kéne megtartani, mit tegyünk?

"Amiktől félek leginkább, hogy soha többé nem lenne időnk sem egymásra, sem az életünkre, nem tudunk szórakozni, a barátaink eltávolodnak, elhidegülünk egymástól, nem lesz karrierünk, béna leszek, összetöröm a gyereket.. nem tudom, ezek normális félelmek-e."

Ezek szerint, akiknek gyerekük születik, azokkal mind ez történik?:) Ez mind emberfüggő. Alapból olyanok a barátaid, hogy csak akkor vannak melletted, ha buli van, meg minden faca?

Én csak annyit mondanék, hogy mivel a döntés lényegében a barátnődé, és te szereted őt, mindenképpen támogatnám a döntésében.

Ha megtartja akkor apja lennék a gyereknek, ha nem tartja meg, akkor segítenék neki érzelmileg feldolgozni.

Ha szeretitek egymást, én a helyetekben megtartanám. Ha bizonytalan vagy a kapcsolatotokban, akkor semmiképpen.

"Mennyi gyerek csúszik be tabi mellett, mondjuk meg kéne kérdezni az orvost, hogy amit felír nem e gyengíti a fogamzásgátló hatását, vagy inkább (biztos, ami biztos) gumit húzni, hisz benne van a betegtájékoztatóban is..."

Szerinted nincs olyan, hogy több tényezö jön össze, ami közül egyik sem semlegesitené a tablettát, együtt viszont igen? Mert ERRE ugyanis nem lehet elöre figyelni.

TE a tabletta mellett minden alkalommal használsz még gumit is, meg megszakitást is, hogy biztosra menj? A tablettának éppen az a lényege, hogy - normál esetben - fölösleges mellette minden egyéb védekezési módszer.

Ettöl függetlenül van olyan, hogy rendes, megbizható védekezés mellett is összejön baba, és ITT csak azok kérnek tancsot, akiknek valamiért nem müködött rendesen. Az a RENGETEG ember, akinél tökéletesen véd a tabletta, NEM ÍRJÁK itt le, hogy "mi a tabletta mellett nem lettünk terhesek"!!!!!!

Kérdező, azt hiszed, hogy vannak akik úgy születnek, hogy apa meg anyatípusok? Dehogyis. Ez a baba születése után alakul ki, és az írásaidból azt következtetem ki, hogy jó szülők lesztek. A félelmeid teljesen normálisak, még egy biztos kapcsolatban és tervezett gyereknél is ilyen érzések alakulnak ki!

Ha elveteti a barátnőd, az nem garancia hogy megmarad a kapcsolatotok, sőt, a legtöbb kapcsolat nagyon megsínyli. Nem véletlenül!

Gyerek után nem áll meg a világ, úgy fel fog nőni hogy észre sem veszitek. A szüleitek segíteni fognak több mint valószínű és a sulit is be fogjátok tudni fejezni. Egyszerűen megdöbbentő, hogy ilyen súlyos kérdésben más csak úgy odavágja, hogy vetesd el, az a legegyszerűbb, fel nem foghatom az ilyen lelketlen önző egoista hozzáállást. LEhet lepontozni, le.xarom. :)

Egy gyerek hatalmas felelősség, bárki bármit is mond. Nekem kettő van, imádom őket, de a születésük után már soha nem lett olyan gondtalan az életünk, amilyen volt. Persze gyermekenként változó a helyzet, de azt tudom, hogy nálam összefolyt az elején az éjszaka és a nappal, fogalmam sem volt, hányadika van, állva elaludtam volna. Magamra szinte semmi időm nem maradt, állandó körforgás volt a meló, monotonitás a mindennapokban, mert a baba igényli a biztonságot, az állandóságot.

Persze elmentünk olykor gyerkőcök nélkül szórakozni, de ha nincs szülői segítség, nagyon nehéz lett volna töltődni. A gyermek hatalmas öröm, de állandó jelenlétet, foglalkozást igényel.

Mindezek mellett azt mondom, semmiért nem cserélném el a mostani életem, de az biztos, hogy okosabban szervezném. Több időt hagynék kettőnkre a férjemmel, bármilyen segítséget igénybe vennék a nagymamáktól, a babysittertől, a barátaimtól, mert a gyerek is megérzi,ha a szülő nyugodtabb, kipihentebb és valóban rá figyel.

#65 - "de különben is teljesen más értékrend fog kialakulni nálatok, ha megszületik a pici" - na látod, pont ez az, ami miatt a kérdező helyzetében lévőknek nagyon alaposan át kell gondolniuk, hogy mit szeretnének, mert ez az, ami az emberek egy jó része számára a gyerekvállalásnak egy abszolút nem kívánt mellékhatása, ugyanis a társukat olyannak szeretik, amilyen, nem olyannak, amilyenné majd válik... és ezért van az, hogy ja, egy közösen vállalt abortusz is lazíthat a kapcsolaton, de a nem kellően átgondolt és mindkét fél által tudatosan vállalt gyerek meg szinte törvényszerűen felrobbantja azt. Azért a kérdezőnek jogában áll tudni azt is a döntéshez, hogy Magyarországon a két válási csúcs közül az egyik az első gyerek születése utáni 2-3. év, és ez csak a házasságokra vonatkozik, azokról a kapcsolatokról nincs is statisztika, ahol nem voltak házasok a felek, ami ilyen helyzetekben a gyakoribb...

Amikor én voltam anno a Kérdező helyzetében - és én tényleg abban voltam, szemben azzal, hogy ő férfi és itt zömmel nők válaszoltak eddig a saját látásmódjukból - pont azt rühelltem a legjobban, hogy amikor úgy döntöttünk, hogy "jól van, OK, maradjon, ha már..." akkor az egész család ezerrel elkezdett erőszakosan nyomni egy olyanfajta értékrend felé, amit soha nem kívántam a hátam közepére se, és bizony a következő hónapok sokkal inkább szóltak a velük való háborúskodásról, nyomásaik és elvárásaik lekezeléséról, mint a boldog gyerekvárásról... és de, bizony az ember baráti köre jócskán eltávolodott, hisz már nem lehetett hozzá felugrani "csak úgy", már nem lehetett rácsörögni, hogy "jó, és akkor este 9-kor a..."...

Szóval de, ezek mind jó eséllyel be fognak következni, ez a valóság. Kérdezőéknek pont azt kell átgondolni-átbeszélni, hogy ez ÍGY nekik most vállalható-e, ezt szeretnék-e a pozzitív és a negatív oldalával EGYÜTT a következő években...

"de, bizony az ember baráti köre jócskán eltávolodott, hisz már nem lehetett hozzá felugrani "csak úgy", már nem lehetett rácsörögni, hogy "jó, és akkor este 9-kor a..."... "

Az igazi barátság nem itt kezdődik, ez max haveri kapcsolat.

Nem hiába szokták mondani, hogy az ember a rokonait nem válogathatja meg, de a barátait igen.

Szerintem 23 évesen korai még egy gyerek..én 28 vagyok és még most sincs és nem is hiányzik

De persze ez a te döntésed, de mérlegeld azt is hogy 2 év együtt járás az szinte semmi, ráadásul pont most vagytok abban a korban hogy változtok még a személyiségetek is simán lehet hogy 2-3 év múlva nem is értitek mit kerestetek egymás mellett....én ha visszagondolok arra mekkora hősszerelmes voltam 23 évesen , egészen elborította az agyam a rózsaszín köd azt hittem itt a nagy láv, most meg azt sem értem hogy járhattam azzal az emberre...teljesen megváltoztam 5 év alatt...ezzel nem azt akarom mondani hogy veletek is feltétlen így lesz csak azt hogy az ilyen lehetőségeket is mérlegeld mielőtt döntést hoztok

Tudom hogy le fognak pontozni de úgy érzem szükség van egy ilyen véleményre is hogy több szemszögből lásd ugyanazt a történetet.