A barátnőm terhes lett és úgy érzem, hogy nem kéne megtartani, mit tegyünk?

Azért nem kell úgy se beállítani a gyerekvállalást, mint amihez milliós bankszámla kell....

Amíg kicsi, sok mindenre nincs szükség, anyatejet megkapja, ruhát ezer helyről lehet olcsón szerezni. Még ha nincs is külön pelenkázó, vagy babakocsi, hordozókendőben is lehet vinni, majd később jön egy csomó minden magától, és a segítség is különféle csatornákon. Szóval én azt mondom, hogy ha a barátnő is amellett dönt, hogy megtartja , akkor hajrá, és élvezzétek a boldog babás hónapokat :)

"már átbeszéltük és ő jobban nem akarja a dolgot, de mindig mikor ebbe belegondolok, baromi rossz érzésem lesz..pocsék lehet elvetetni a saját gyerekünket"

És ez az érzés az egész életeden végig fog kísérni, ha a babát megölitek....

Ezért mondom, hogy tényleg úgy kéne csak nemi életet élni, hogy felelősséget vállalni akkor is, ha az új élet létrejön. Tudom, hogy erre az a válasz, hogy "huszonévese-nmiért-ne-éljen-nemi-életet-hisz-fiatal", de azt mondom, hogy pont EZÉRT, mert most itt áll a dilemmával, hogy mit csináljon a babával?

"nem érzem magam túl felelősségteljesnek ehhez"

Már azzal felelősségteljesebb vagy egymillió meg egy embernél, hogy,

1) nem léptél le azonnal,

2) elgondolkodsz, mielőtt belevágnátok

Ne aggódj, senki se születik apának/anyának. Bele kell és bele lehet tanulni.

Mondjuk ez igaz: "meg minden megváltozna"

De nem minden változás rossz!

Persze baromi nehéz egy gyerekkel, de ugyanakkor annyi szeretetet tud adni...

Először is szeretném megcáfolni azokat, akik azt írják, hogy ha elvetetitek a babát biztos tönkremegy a kapcsolatotok! NEM, NEM és NEM!

Az biztos, hogy nagy törés lesz, de ennyi erővel ugyanúgy tönkremehet azért is, mert megtartjátok.

Általában az ember nem dicsekszik vele, de elég sok párt ismerek, akikről kiderült, hogy vagy a kapcsolat elején, vagy később (mert nem akartak már több gyereket, mégis terhes maradt a nő) elvetettek babát és azóta is boldogan élnek együtt. Meg olyan is van, akik kapcsolata pont a baba születése után ment tönkre.

De hogy ne legyek egyoldalú, fordítva is történhet, hogy az abortuszt nem vészeli át a kapcsolat.

Ezekre a dolgokra nincs garancia, ez mind rajtatok múlik, hogy ti hogy viselitek akár az egyik, akár a másik lehetőséget.

Azért nem igazán lehet így tanácsot adni, mert nem láthatunk a lelketekbe, hogy nektek most mi lenne a legkevésbé rossz döntés.

Tudom, sablon szöveg, de nagyon őszintén beszéljétek ezt át, akár a szülőkkel is, ha jó viszonyban vagytok velük, talán ők állnak hozzátok a legközelebb, jobban ismernek benneteket. De a döntést kettőtöknek kell meghozni.

A legtöbb félelem az ismeretlentől fakad. A gyermek érkezése sok lemondás, de sok sok öröm és boldogság is. Pláne úgy, hogy ilyen fiatalon érkezik. Ha tízéves lesz, ti még mindig csak 32 és 33 évesek lesztek, és lesz még időtök bőven mindenre az életben, hogy élvezzétek az életet.

És tudod, mondok még valamit: amióta megvan a kislányom, a férjemmel mindig egymásra csodálkozunk, és azt mondjuk: hogy tudtunk eddig élni nélküle :) Minden szebb és jobb, a kislányom mosolyától a férjem elolvad, és van értelme az életünknek, hogy van folytatás.

Lesz majd hol lakni, lesz mit enni, lesz ruha is, ne aggódjatok.

Ismerősöm 16 évesen megszülte a babáját, azóta még három másikat is (nem kisebbségi!), a párjával házasok és boldogan nevelik a négy gyermeküket. Ő most 28 éves, a gyerekei viszonylag nagyok, és egyetemre kezdett járni. Minden lehetséges!

Azért ne vetessétek el, hogy "mit szólnak a haverok" meg "nem fogunk tudni szórakozni"....