Pocakos nők, a párotokat nem zavarja a pocakotok? Nem a várandósokra gondolok, természetesen.

Mintha én írtam volna, csak nekem most nincs párom - szerencsére.. Pedig a sors sokáig kegyes volt hozzám, 40 körül is fotózott még az akkori párom, mert volt mit. Aztán elkezdtek felmászni a kilók, és csak jöttek-jöttek.

Tudom, hogy 45 évesen már nem kell nádszálnak lenni, mégis nagon zavar, hogy a ruhatáram fele nem jön fel rám, és már el sem tudom képzeli, hogy így megtetszenék valakinek.

Sajnos egy nőnek valóban rémes érzés, ha egykori modellalkata már csak a múlté...

27 éves vagyok és jelenleg 70-72 kg,160 cm.egy éve szűltem.62 kg-al kezdtem a terhességet.de előtte mindig 48-50 kg voltam.szép és csinos.3 éve vagyunk egyutt a párommal és mondta legalább 10 kg-ott szedjek fel.össze is jött,de ugyis szép voltam.most azon vagyok h lefogyjak legalább 10 kg-ott mert undóritóan nézek ki.úgy nézek ki mint egy bálna.csak saját magamnak panaszkodok.de tudom h tornázni kell és lefog menni az a 10kg.

szóval ne siránkozzal,álljá neki edzeni.nekem sincs szinte semennyi időm az egy éves kislányunk mellett főleg hogy a párom külföldön dolgozik.

Soha nem voltam modellalkat, de a hasam mindig nagyon lapos volt és nagyon vékony derekam. Jó alakú, lapos hasú, kerek fenekű, nagy mellű lány voltam, akit - nincs mit szépíteni ezen- szerettek a pasik.

Aztán férjhez mentem, minden álmom a gyermek volt, nem jött össze könnyen, hormonkezelések, lombikkezelések sorozata. Megszületett a kislányom majd váratlanul újra terhes lettem spontán, így két éven belül két gyermeket szültem. Nagyon sokat híztam mindkét terhesség alatt, pedig nem zabáltam, és mégis. De akkor nyilván nem az volt a fontos. Van egy szépséges kislányom és egy mesés kisfiam. Nagyon boldog vagyok mint Anya, de már kevésbé mint Nő:( A melleim hatalmas, elnyúzott, köldökig érnek ha leülök, a hasam akkora volt mintha még mindig terhes lennék. Semmi nem jött rám, csak sztreccs felsőbe és cicanadrágba tudtam járni. Gyűlöltem magam! A férjem imádott 80 kilósan is, de én nem magamat és ezáltal teljesen mindegy volt, hogy ki mit mond: jaj, szültél két csodás gyermeket, jaj a férjed így is imád, stb. stb.

Én ebbe nem tudtam és nem akartam belenyugodni.

Ráadásul két kicsi gyerek mellett, segítségem sem volt, esélytelen volt, hogy én magamra bármennyi időt is rászánjak, se edzés se semmilyen más formában. De nem adtam fel! Szépen lassan életmódot és életszemléletet váltottam. Először csak a péksüteményekről mondtam le, majd a kenyérről, túró rudiról, este 6 utáni evésekről stb. stb. Ha csak tehetem elmegyek este futni ha már mindenki kidőlt, vagy felkelek hajnalban, nem számít, hogy mennyit éjszakáztam a gyerekek mellett. Ha semmi más nincs, akkor a babakocsival futok két kört a ház körül és még a gyerkőcök is élvezik:) Most ott tartok, hogy kilóban annyi vagyok mint szülések előtt és majdnem minden ruhám jó rám amiket régen hordtam. Rengeteg bókot kapok és egyre jobban érzem magam a bőrömben:) Persze a csípőm azért szélesebb mint volt és a mellem sem lesz már a régi, de kit érdekel, végül is nem csak Nő vagyok, hanem Anya is....

Szóval csak elhatározás kérdése. Nálam is még messze a cél, de már jó úton haladok. A nagyom még csak 2 éves, a kicsim 8 hónapos, úgyhogy örülök, hogy jó úton haladok!