Holnap lesz mamám testvérének a temetése, és attól félek, hogy nem fogok sírni. Nagyon bunkónak fognak nézni? Természetesen nagyon sajnálom, csak nem álltunk olyan közel egymáshoz.15/L

Édesapám temetése után láttam, ahogy szélednek ki a temetőből az emberek, az egyik baráti család-akiknek apám sokat segített-vihorászva viccelgetett, meg sem várták, hogy látótávolságon kívülre kerüljenek. Na az a bunkóság.

A temetésen én sem sírtam, pedig iszonyatos gyászt éreztem.

Ne rágódj ezen, nem hinném, hogy ezért elítélnének.

Sajnos tényleg van, ahol azt nézik, ki mennyire sír. Ez elég gáz... Nincs joguk megszólni azért, mert esetleg nem fogsz sírni. Nem egyformán reagálnak az emberek. Én sem sírtam az Anyu temetésén, mert nem tudtam. Magyaráztak is az öreglányok. ...de azt persze nem tudták, hogy otthon aztán mit éltem át.

Szóval próbálj nem törődni azzal, hogy ki, mit szól.

21/f

Nem az számít hogy ki mennyit sír. Hanem hogy hogyan gyászol.

Én a saját nagymamám temetésén sem sírtam, pedig nagyon közel állt hozzám. 18 éves voltam akkor és egyszerűen nem tudtam sírni mert fel sem fogtam a helyzetet, egyszerűen némán végig álltam a temetést, aztán a halotti toron amikor már a család jókedvében volt, akkor ültem egy üres szobába és csendben agyaltam mindenen. Majd amikor mindennek vége lett és már csak mi maradtunk ott nagyapámmal meg a szüleimmel akkor valahogy már fellélegeztem, és csak utólag jöttek ki rajtam a dolgok, akkor sem sírtam csak depis hangulatom volt. Ennyi.

Nem szégyen ez.

Én a saját nagymamám temetésén sem sírtam. Nem tudtam sírni. Előtte sírtam. Akkor már nem tudtam. Egy ideig utána sem. Most már akár minden nap is tudnék, ha nem tartanám vissza.

Szó mi szó..nem. Nem bunkóság. Ha nagyon zavar akkor felveszel egy napszemüveget és ennyi. Voltam én is más rokon temetésén. Mondhatni jóban is voltunk, mégsem sírtam. Sajnáltam, elszomorító volt, de nem sírtam. Nem tudtam, nem éreztem hogy nekem sírnom kell.