Az anyám meghalt de nem tudok sírni és ezért rosszul érzem magam. Ez baj lenne?

nincs gond, ez nem baj

mindenki másképp gyászol

Nem annak hiányzik a legjobban a szerette, aki a leghangosabban sír!

Nincs gond. Mindenkiben másképpen "csapódik le" egy tragédia, egy baleset, egy gyász, bármi. Mind különbözünk, és lehet más-más reakciónk, attól még lehet "normális" ahogy érzünk...

Mindenki úgy gyászol, ahogyan az az ő szervezetének, lelkének kell, jól esik. Minden személy lelkivilága más és más. Neked erre van szükséged...ne érezd magad emiatt rosszul!

Fogadd részvétem!

Semmi gond nálad, túlságosan is szeretted, elvesztése miatt még mindig "sokk"-ban vagy! Hetek, hónapok is eltelhetnek, amikor majd kitör belőled a fájdalom, más pedig azt gondol, és azt mond amit akar! Ne foglalkozz velük.

Valahogy én is így voltam: február elején temettük, és csak a következő karácsonykor tudtam igazán kisírni magam, akkor éreztem a legjobban, hogy már nincs ott az asztal mellett.

Nem vagyunk egyformák. Akik ismernek, tudják, és azt is tudják, hogy utolsó idejében tisztességgel, becsülettel elláttad mindennel, amire szüksége volt, a többi nem érdekes. Nyugodj meg.

Semmi gond nincs, én is ilyen vagyok (N/45). Máshol és másképp fog előjönni a gyász és nem pont ott és úgy ahogyan szeretnéd. A férjem halálakor sem tudtam sírni, és a korábbi halálesetek kapcsán sem. Viszont a férjem halála után pánikbeteg lettem, sok volt az anyagi gondom és addigra felgyűlt a sokféle fájdalom bennem.

Az elfojtott érzések egy idő után ellenünk fordulnak. Talán lesz egyszer egy olyan alkalom, hogy jól kisírod magad, de ezt sem kívánom neked, mert az utolsó csepp a pohárban senkinek sem hiányzik. Remélem egy jó társ, a saját gyerekeid szeretete pótolja édesanyád elvesztését.

Nem vagy érzéketlen, csak nem teszed ki a kirakatba a fájdalmadat mint mások. Lehet, hogy neked évek múlva is majd hiányzik, a többiek akik jól kibőgték magukat a temetésen azok egy év múlva már nem is gondolnak anyukádra.

1.azzal ne foglalkozz, ki-mit hisz, mert nem sírsz- (az róluk szól, nem rólad)

2.előzők igazak,de mégis van valami, ami miatt például József Attila írja:"S tudjon zokogni anyja temetésén."

[link]

Talán az, hogy "ki"-sírja a bánatát, míg a befelé hulló könnyek "benn" maradnak, mardosnak és váratlan helyzetekben ataviszitkusan előtörhetnek.

3.Biztos, hogy így sokkal hosszabb a gyászmunka, a feldolgozás.

Elmesélek valamit:

A nagymamám szeptemberben halt meg. Már számítottunk rá, mivel az ágyból sem tudott felkelni, lefogyott, gyönge volt. Nem tudtam sírni sem akkor, mikor megtudtam, sem a temetésén.

Karácsony után kerestem egy sütireceptet, de nem találtam. Azt gondoltam: sebaj, megkérdem a mamától. Ekkor fogtam fel igazán, hogy nincs többé. Kb három órát végigzokogtam, aztán mintha egy több tonnás súly szakadt volna le a hátamról.

Mindenki másképp gyászol. Engem a környék nagyon gonosznak tartott, mert viccelődtem. Ha valami bajom van, csak öntöm magamból a szóvicceket.

Na ez a durva, nem az, hogy nem sír az ember.