Pocakos nők, a párotokat nem zavarja a pocakotok? Nem a várandósokra gondolok, természetesen.

21: én nem pontozok. Csak a mozgásban hiszek. Utálom a lustaságomat, igyekszem, de nem elég.:(

22- hát, nem tudom... Nem akarok életem végéig malaclopókban tengetni magam:)

170/65

De mind a hasamon van!

Hát, tudod, ez egy hosszú történet. Nem ilyen voltam. Fotóztak, meg minden, de most eltunyultam, és minden a hasamra szaladt fel. De nem tudok újra átlépni abba az életbe (mindig éhesnek lenni, idegbetegnek, számolgatni a kalóriákat, nem enni szinte semmit, pedig közben nagyon jó érzés "tökéletes" alakkal jönni-menni, tetszeni), azóta kakinak érzem magam. Izmosodom, de nem fogyok, remeg a hasam, nagy a hasam. Megbolondulok, a férjem szerint szép vagyok és szeret, de itt vannak a 34-es gatyáim és sokszor inkább lemondom a munkát (szellemi szabad vagyok, nem a testemből élek, vagy ilyesmi:) , mert nincs gatyám, ami rámjön. Minden reggel úgy kezdem, hogy mától újra a régi leszek. De csak sírok a lekuporodva hűtő tövében, mert nem bírom. Nem bírom, hogy ne ehessek normális kaját. Nem vagyok huszonéves sem, már nem is fotóznak (nyilván). De nem bírom elfogadni magam, reszkető tömegként sem. Nem kívánom a szexet, mert undorodom magamtól. De undorodom az állandó éhségérzettől is. :(((