Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férjnél vagyok, van egy kislányunk, de szerelmes lettem! Mi a fenét csináljak?
Már jó ideje nincs minden rendben a házasságunkkal, nem akarom részletezni a problémákat! Sok segélykiáltás volt a részemről a férjem felé, de semmi eredménye nem lett, csak ideig-óráig! Mára boldogtalan lettem, érdektelen, és életunt, anyagi gondokkal is küzdünk, sokat idegeskedem.. Szeretem a férjem, mint embert, mert jó ember, sokat adtunk egymásnak, amitől jobb emberek lettünk, de valami elromlott.. pedig nagy szerelem volt a miénk!
Viszont néhány hete betoppant az életembe valaki, aki szerelmet hozott, biztonságot, boldogságot.
Ez megadta a kezdő lökést, hogy elváljak, de mégse ennyire egyszerű.. ott van a kislányunk, nagyon szeretik egymást az apukájával! Biztosan megszakadna a férjem szíve, ha elvinném a gyereket. De akkor éljek boldogtalanul ki tudja meddig? Már így is lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy van valaki az életemben. Valaki van/volt hasonló helyzetben? Tudna tanácsot adni? Anyukám azt mondta, hogy egy anyának fel kell áldoznia a boldogságát a gyereke érdekében! De könyörgöm nagyon fiatal vagyok még..
válasza:Én is a gyerek szemszögéből írnám le a véleményemet.
Mikor a szüleim elváltak 1 éves voltam, mikor anyám elvált a 2. férjétől 10 éves voltam. Ideális családi élet ez? NEM. De apámmal együtt élni sokkal rosszabb lett volna. Anyám a mai napig gyűlöli az apámat, nem bír vele meglenni egy légtérben. Miért ment hozzá? Ki tudja? Végülis régen kb az volt a szokás, h akivel együtt jártál 20 évesen, ahhoz hozzá is mentél, ez volt az egyetlen kiút a családi házból. Így nagyon sok rossz házasság köttetett akkoriban, de miért ne köttethetne azóta is?
Az emberek tévednek. Nekem jó gyerek korom volt. Voltak nehezebb szakaszok, de az igaz, h a gyerekek rugalmasak, nem élik meg olyan tragédiának ezt az anyu-apu külön dolgot. Persze van amelyik igen, én nem éltem meg tragédiának. Anyám 2. férje persze inkább az apám volt, szóval az eléggé megviselt mikor elváltak.
De könyörgöm, felnőttem, és már én rendelkezem az életemmel, és pontosan tudom, h anyám akkor volt a legelviselhetetlenebb, mikor boldogtalan volt.
Viszont ami fontos: így a 3. házasságában ő is arra jutott, hogy minden házasság eléri azt a pontot, mikor válni lehetne belőle, egy izgalmasabb kedvéért, ezért nem mindig érdemes megtenni. Az, h apámtól elvált, a legjobb döntés volt, az h a 2. férjétől elvált... az butaság volt(szerintem).
Tehát itt azt kell mérlegelni, hogy mi az amit magad mögött hagysz? Egy kis kellemetlenséget, amin felül tudnátok kerekedni, v a totál depressziót? Itt a másik fél lényegtelen, mivel simán lehet, h egy fellángolás, ez csak később derül ki.
DE: én már rég elküldtem volna a férjedet a sunyiba, mi az h amíg te otthon lógatod a lábad? Miért talán menj vissza dolgozni szülés után 3 nappal a gyereket meg neveljék a farkasok? Nevetséges. És igen mehet a pasi is gyesre, igaz csak egyet ismerek, aki meg is tette, a legtöbbnek ezt nem bírná az ego-ja. Nem tudom, mi jár a pasik fejében, mikor ilyen kinyilatkoztatást tesznek, de nálam már ez válóok. Ép elméjű ember ilyet nem mond...
Vettem a bátorságot, és elolvastam minden választ!
Először is, köszönöm az összeset!
Nos, sokan írták, hogy széttettem a lábam annak a másiknak. Nem, nem tettem szét, de biztosan ezt sem hiszitek el!
A lányomat pedig nincs az a férfi, akiért elhagynám!! Nagyon szeretjük egymást, olyanok vagyunk mint a borsó, meg a héja!
Azt is írták sokan, hogy ellentmondásos a sztori.. nos, a férjemet azért tartom jó embernek, mert: nincs semmilyen káros szenvedélye, dolgozik becsülettel, (bár ezzel van némi problémám), szeret minket, nem üt-ver. Kb. ennyi. Ez mind mind becsülendő dolog, Én ezt tudom, de ettől nem vagyok boldog! Nekem ez természetes, úgy, mint Neki az, hogy Én meg házias vagyok, meleg otthont teremtek.. stb. ami fontos egy nőben..
Biztos ezért is támadni fognak, hogy bezzeg más nő a két kezét összetenné, ha ilyen férje lenne.. lehet..
De, nem érzem magam nőnek mellette, az utóbbi 2 évben megváltozott, eltunyult, ellustult, nem érdekli Én mit szeretnék pl. az ágyban sem, pedig régen nagyon jó volt a szex. A munkából hazajön, lefekszik aludni, nem megyünk ki együtt még a kertbe sem, nemhogy a játszótérre vagy akár cukiba, vagy valami, hiába hívtam mindig! A gyerekkel szinte sosem foglalkozik! Se egy mese olvasás, se egy közös rajzolás, semmi! Nekem fontosak az ünnepek, úgy, mint névnap, szülinap, nőnap.. de ezzel sem törődik, a legtöbb esetben elfelejti őket. Jó, tavaly elmentünk vacsorázni a szülinapomon!
Az elmúlt 2 évben sokszor veszekedtünk, mert elmondtam Neki, hogy mi zavar, hogy nem vagyok boldog, de mindig azt válaszolta, hogy akkor váljak el! Még véletlenül sem akart változtatni, hogy boldoggá tegyen, vagy csak néhány nap volt a nagy változás! Én meg szépen lassan belefásultam, beletörődtem, sokat foglalkoztam a gyerekkel, barátnőket találtam, sokat voltunk velük, mert egyszerűen nem akartam otthon lenni, de egy idő után már ez is baj volt a férjemnek.. szóvá tette ezt is, pedig, ha otthon maradtunk, akkor sem foglalkozott velünk, hanem aludt vagy tv-zett, vagy netezett.. kérdeztem is, hogy ezért kellett itthon maradnunk?
Most a napokban volt egy nagy nagy beszélgetésünk, elmondtam Neki, hogy lehet válni akarok. Erre persze megreccsent, és mindjárt Ő lesz a tökéletes férj, aki boldoggá fog tenni, majd meglátom, csak adjak esélyt! De a szívem mélyén, már nem akarom meglátni..
Gondolkodtam, és úgy döntöttem, hogy az esélyt megadom, egy utolsó utánit! De csak, és kizárólag a lányunk miatt! Én továbbra sem vagyok boldog, szerelmes vagyok valaki másba, és nem tudom, hogy mi lesz.. azt érzem, hogy már nem kívánom az érintését, kiábrándultam belőle, és most ugyan Ő összetöri kezét-lábát értem, de már nem érdekel! 2 évig vártam, vártam a csodára, és esélyeket adtam!
Ha a későbbiekben elválok, akkor azért fogok elválni, mert boldogtalan vagyok, és nem a "szeretőm" miatt! Ő csak adott egy löketet, mert egyébként még lehet, hogy hosszú évekig tűrnék.. Ja, és soha többet nem megyek férjhez, sőt összeköltözni sem akarok senkivel!
válasza:Anyám mennyi gonosz, kötekedő, rosszindulatú erkölcs csősz nő van itt...eszem megáll! Komolyan rosszul érzem magam, hogy tényleg ilyenek a nők??? Pfff... Írok nektek valamit, hogy legalább ha már szerettek mocskolódni anonim fórumokon, akkor okuljatok is közben:
Az ítélkezés és a tanácsadás nem ugyanaz. A kettő két különböző fogalom. Ugye nem is gondoltátok? A kérdező az utóbbit kérte....
válasza: válasza: válasza:Igazad van előző. De észhez is tért:írta, nem hagyja el a gyerekét. Kértem: olvassa el Tolsztoj: Anna Karenina regényét-mielőtt bármi tesz.
"A legtöbb embernek nem egyszerű a sorsa...komoly küzdelem van az arcok mögött.."
Igazad van ebben is. Rengeteg utcán fekvő, kihajított, megunt apuka van.
válasza: válasza:Én másfél éves voltam, amikor nagyon tetszett egy fiú, őrülten zavarban voltam a jelenlétében, de mellette egy másik is megtetszett. Aztán 2 éves koromban már a Gerard Philippe is tetszett mindemellé.
Ezt a témát tehát magamban akkor konstatáltam, soha nem is fogant meg bennem az 5let ezek után, hoyg majd egyvalakit kell szeretni.
Éppen ezért nem hiszem, hogy reális dolog, hogy valaki már régen házas, és akkor meglepődve tapasztalja, hogy ilyen van.
Legfeljebb csak eljátszod, hogy most belécsapott a sorsodba a villám valami eddig ismeretlen jelenség formájában.
Nagy felelőtlenség saját magaddal, össze eddigi partnereddel, a férjeddel és a leendő szerelmeddel is (a gyerekeitekről már nem is beszélve), hogy ennek a kezelésére nincsen forgatókönyvetek, megállapodásotok, és így kezdtetek közös életet.
válasza:A tanácsom pedig az, hogy akkor ezt a mulasztást MOST pótoljátok.
Állj a férjed elé, mondd el, mi a helyzet, mit érzel vele kapcsolatban, mivel vagy elégedetlen, és hoyg ez hova vezet, mit szeretnél, ÉS HA NEM LESZEL BOLDOG VELE X hónapon belül, akkor mit fogsz tenni - ezt mondd a szemébe. VELE elsősorban a vele való kapcsolatot kell rendezned. A másik férfi egy másik dolog. Persze elmesélheted neki, sőt fontos is, de a kettőtök jövője azon alapszik, hogy kettőtök közt mi van. A váláshoz a lökést nem adhatja KÜLSŐ esemény! Csakis belső! Nem vagy majom, akinek muszáj egy ágba kapaszkodnia, tehát amíg nincs másik ág, addig nem megy...!
"Ez megadta a kezdő lökést, hogy elváljak, de mégse ennyire egyszerű.. ott van a kislányunk, nagyon szeretik egymást az apukájával! Biztosan megszakadna a férjem szíve, ha elvinném a gyereket. De akkor éljek boldogtalanul ki tudja meddig?"
Bocs, de ki mondta Neked, hogy ezek a dolgok, amiket felsorolsz együtt járnak?....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!