Férjnél vagyok, van egy kislányunk, de szerelmes lettem! Mi a fenét csináljak?

Pont erre számítottam..

Utolsónak köszönöm a normális választ!

Annyira azért nem vagyok fiatal (27), de ahhoz igen, hogy boldogtalanságban éljem le az életem!

A gyerekemet nem hagyom, Ő a mindenem! Szó sincs eltartásról, nincs milliomos szeretőm! Egyébként meg nem szeretnék vele összeköltözni, legalábbis jó ideig nem, tehát eltartani sem fog!

Tudjátok, a szerelem egy olyan dolog, ami nem kérdezi meg, hogy jöhet e.. egyszer csak kopogás nélkül megérkezik az ember életébe! Ne ítéljetek, mert nem tudhatjátok Nektek mit hoz a holnap!

Ha lehet, a továbbiakban nem tartanék igényt a mocskolódó válaszokra, segítő szándék nélkül! Köszönöm!

Az elmúlt két évben sokszor ültünk le beszélgetni, de általában a fejemhez vágta, hogy ha nem vagyok vele boldog, akkor váljak el! Nem tettem, mert szerettem, mindig adtam esélyt, amivel eddig nem élt! Hittem, hogy megváltoznak a dolgok! Nem így lett! Aztán szépen lassan elhidegültem tőle, mert sokszor visszautasította a közeledésem, havi 2x szeretkeztünk, azt is csak mert Neki éppen felállt, az éjszaka közepén ébresztett fel, minden kedvesség, előjáték..stb nélkül. Ez kinek elég??

Anno az volt a kifogás, hogy idézem: "megváltozott a tested a szülés után, nem olyan vagy, mint amikor megismertelek!" Konkrétan fel sem állt Neki.. pedig nagyon jó volt a szexuális életünk előtte! Azért gondoljatok már bele az én helyzetembe is.. milyen egy nőnek ilyet hallani?? Pedig nem lettem kövér, 10kg jött rám, ez azóta le is ment, olyan vagyok, mint régen, nem lettem igénytelen! Ja, és amikor a Gyed alatt azt vágta a fejemhez, hogy amíg itthon lógatom a lábam, és nem hozok haza pénzt, nem jártathatom a pofám, hogy Ő menjen el, vállaljon plusz munkát, hogy megéljünk! Nevezett léhűtőnek is, amíg a gyerekünkkel voltam itthon, és esélyem nem volt dolgozni!

Nem, nem gondolom, hogy az Én hibám lenne!!