Férjnél vagyok, van egy kislányunk, de szerelmes lettem! Mi a fenét csináljak?

"Anyukám azt mondta, hogy egy anyának fel kell áldoznia a boldogságát a gyereke érdekében! De könyörgöm nagyon fiatal vagyok még.."

Jó, ne áldozd fel a szeretőd a gyereked érdekében, de akkor tényleg, mi a fenének szakítanád el az apukájától, ha annyira szeretik egymást? Hagy a megszokott környezetben, a megszokott emberek közt. Ne nehezítsd meg neki még jobban. Te meg szaladj az aktuális szerelmed után.

"Tudjátok, a szerelem egy olyan dolog, ami nem kérdezi meg, hogy jöhet e.. egyszer csak kopogás nélkül megérkezik az ember életébe!"

Ez egyszerűen nem igaz. Akkor érkezik meg, ha hagyod. És mint férjezett, kisgyermekes asszony, ha ezt hagyod, akkor téged ki kellene üldözni az erdőkbe. Nem vagy méltó rá, hogy szociális emberek között élj.

"Viszont néhány hete betoppant az életembe valaki"

Gondolom, hogy éppen otthon nézted a férjeddel kézen fogva a Barátok közt-et,

amikor hopp és betoppant valaki az életedbe!

Előtte semmiféle kavarás nem volt!

Tök ártatlan vagy a dologban?! Igaz??!

Miért hazudsz?

Jajj emberek..szerintem az hajítsa az első követ a kérdezőre, aki nem hibázott még soha életében!

Miért kell bántani azt az embert, aki azért jön ide, hogy segítséget, véleményt, tanácsot kérjen? Nyilván ő is tudja, hogy nem egy fair dolog már a házasságba bevonni egy 3. embert, le is írta, de azt is, hogy miért jutott idáig. Persze, mindenki egy sz*ar alak aki a boldogságot keresi..na persze! No meg a kioktatások, hogy majd biztosan ráun erre a férfira is ahogyan a férjére, meg hogy ilyen és olyan következményei lesznek, és hogy csak el akarja magát tartatni...ATYAÚRISTEN! Hogy ítélkezhettek előre mások felett, és ássátok el a föld alá úgy, hogy nem is ismeritek?! Miért ne lehetne ezzel a férfival boldog, és akár házasodhatna meg újra?! Miért kéne neki egy boldogtalan, rossz kapcsolatban élnie élete végéig?? Valamint nem 16 éves kislány már, aki ne tudná, hogy mi fellángolás és mi nem, miért érdemes lépni és miért nem!! Úgy csináltok, mintha a ti életetek tökéletes lenne, és idilli házasságban élnétek! (Biztosan van ilyen is) Ilyenkor érdekes módon mindenki le tudja fikázni a másikat,de kiváncsi lennék, hogy hasonló helyzetben hogyan cselekedne!

Kedves kérdező!

Szerintem válj el a férjedtől, főleg, ha már többszöri próbálkozás után sem változott semmi a kapcsolatotokban. Én biztosan nem tudnék egy boldogtalan, rosszul működő házasságban élni, csak a gyerek miatt. Lehet, hogy most még csendben el tudnátok tűrni egymást, de semmi jóra nem vezethet ez hosszútávon. (Elő fognak jönni a nézeteltérések, viták, üvöltözés, türelmetlenség a másik felé.) Felesleges együtt élnetek, hiszen úgy kevesebb az esélye is annak, hogy valaha egy boldog párkapcsolatban tudjatok élni mással. Sajnos előfordul, hogy nem úgy alakul egy házasság ahogyan az ember elképzelte, de ha már így alakult, akkor próbáljatok meg csendben különválni míg lehet, megbeszélni a dolgokat és új esélyt adni magatokat és a lányotoknak a boldogságra!

Egyszer voltam én is így. A te helyzetedben.

A párom a nagy szerelmem volt. Aztán megjelent a másik férfi. Nagyon erősen működött közöttünk a vonzalom. Ugyanúgy megdobogtatta a szívem, mint anno a párom, és szinte minden percben csak rá tudtam gondolni.

Nagyon örlődtem ,hogy mi legyen. Szeretem a párom, igaz nem azzal a nagy fellángolós szerelemmel már, és volt egy nagyobb vitánk. Közben a másik férfi szerelmet vallott nekem és mondta, hogy nem tud létezni már nélkülem.

Aztán végül rájöttem, hogy ez nem mehet tovább. Mindent meg hánytam vettem és arra jutottam, hogy maradok.

Azóta már tudom ,hogy a hosszú boldog párkapcsolat titka a döntés. Nem azért maradt a mamám a papámmal 40 éven keresztül, mert minden pillanatban csak egymásnak voltak. Azért maradtak együtt mert így döntöttek. Együtt a bajban, együtt a jóban.

És én is együtt akartam lenni a bajban is a párommal. Leültem vele beszélni. Elmondtam, hogy a kapcsolatunk megromlott, hogy talán e-miatt a szívemben feléledt a szerelem egy másik férfi iránt, aki viszonozná ezt. Én viszont vele akarom leélni az életem, mert bár nem esküdtünk hűséget, de az a szó, hogy "szeretlek", nekem egy ígéret arra, hogy örökre kitartunk egymás mellett. Elmondtam ,hogy mi a bajom, konkrétan, hogy mit szeretnék, ő is elmondta, hogy mit hiányol és aztán változtattunk rajta. És minden jobb lett.

Nekem megérte ez a döntés. A párom egyedüli a világon. Becsületes és őszinte és nála jobban senki nem ismer. Tudtam, hogy ő kitart mellettem és ezt az egységet én nem akartam felbontani. Nem ezt érdemelte volna tőlem.

Ha szereted a férjed akkor egy próbát megér. A férfiakhoz a titok nyitja az, hogy ha gond van, akkor nyíltan ész őszintén meg kell beszélni. Ők nem értenek az utalásokból és nem tudnak olvasni a sorok között.

Ez az én történetem és az én döntésem. Nem tudom hasznos-e neked, csak leírtam ,hogy lehet ilyen kimenetel is.

Kérdező!

Az, hogy a férjed bunkó, ízléstelen módon viselkedett veled, nem mentség arra, hogy te is ezt tedd (sőt, még roszabbat).

Látom, hogy próbálsz mártírt csinálni magadból azzal, hogy leírod, hogy neked milyen rossz, csak szenvedsz ebben a szerelemmentes kapcsolatban, de nem jön össze. Idefigyelj. Aki boldogtalan, és nem akar az lenni ELVÁLIK. Kész. Az, hogy te tűröd, hogy beléd tapossanak, aztán szétteszed a lábad az első kedveskedő arrajárónak, nem megoldás. Ha nem vagy boldog a férjeddel, válj el, de a megcsalásra akkor sincs mentség.

Szia!

Hát nem éppen dicsérő szavakat kaptál!

Én is azzal kezdeném, hogy"könyörgöm nagyon fiatal vagyok még"

Hihetetlen önzés hangzik ki a szavaidból! Biztosan ezért lett szeretőd is. Csak magadra gondolsz. Az eszedbe sem jut, hány ember életét keseríted meg egoizmusoddal. Gondolj a két családra, a szüleidre, a férjed szüleire, de a legfontosabb a gyermeketek, aki nem kérte, hogy a világra hozd, de ha már így történt, milyen alapon foszthatnád meg attól, hogy családban, az apja és anyja mellett váljon felnőtté? Mert az most annyira divat?

Milyen jogon döntesz helyette, a háta mögött (vagy a feje fölött)? Honnan tudod, hogy néhány hónap múlva itt is nem fog felmerülni olyan gondok, ahonnan majd egy újabb kapcsolatba landolsz?

Azokat a problémákat amelyeket ebben a házasságodban nem tudsz kezelni, átviszed a következő kapcsolatba és egy idő múlva mint a rozsda előbújik, de addig mindent felégetsz magad mögött azzal a jelszóval "könyörgöm nagyon fiatal vagyok".

Figyelj, 39 éve élek házasságban. Fölneveltem 2 gyermeket. Tudod mi volt az egyik legszebb hozadéka az elmúlt éveknek? Amikor a lányunk huszonévesen megköszönte nekünk amiért családban, apa és anya mellett nőhetett fel.

Adja Isten (bár nem hiszem), hogy átéld azt a semmihez sem fogható örömöt amit akkor éreztünk.

Rázd gatyába magad és becsüld meg azt, amid van. Aki a kicsit nem becsüli a nagyot nem érdemli. Ez rád is igaz.

Istentelenül viselkedel. Sajnálom a férjedet helyetted is.

Ezt nem igazán értem. A kérdésedben beállítod a férjedet jó embernek, utána meg elmondod minden rossznak.

Azt sem értem, hogy ha ennyire tűrhetetlen volt eddig is ez a kapcsolat, akkor miért nem akkor öntöttél már tiszta vizet a pohárba, miért nem váltál el akkor, vagy mikor már láttad, hogy ez sehogy sem javul? Miért kellett megvárni, hogy jöjjön egy palimadár, akihez mehetsz utána?

Egyébként persze, válj el, ha úgy érzed, nem működik a kapcsolat a férjeddel, de a gyereket ne szakítsd el tőle teljesen, neki nehezebb lesz az új helyet és az új párodat megszokni. Szerintem jobb lenne, ha legalább az elején az apukájával maradna. Már ha az legalább igaz, amit a kérdésben írtál, hogy nagyon szeretik egymást (mert ez az egész történet kezd kicsit ellentmondásos lenni).