Ez nem ciki egy feleségnek?

82-es. A kérdés nem kamu. 83-as. Volt előtte egy egyszeri akcióm, de az is felejthető kategória volt, egy bulin még 20 éves koromban.

Volt egy kis időm elmélkedni, és arra jöttem rá, hogy totálisan el lett b*szva az életem. Ami meg a legrosszabb, hogy ez már így is marad! Az eddigi életemet élnem kell, a gondolkodásmódom már olyan amilyen, nővel ismerkedni irányítottan meg nem megy. Az a baj, hogy amiket eddig leírtam, az már belém van égve, az hogy engem elfogadjon valaki, érdeklődjön utánam, szexeljen velem önszántából több mint lehetetlen! Az a kor vagy korszak már elmúlt, belül nem tartom magam vonzónak, nincs olyan tulajdonságom ami tetszene egy nőnek.

Jó, oké, értem én hogy vannak nők akik vonzódnak a párjukhoz, de azok valószínűleg jóval többek mint én. Testileg sem vagyok az a vonzó alkat, kifejezetten taszítónak tartom magam ha női szemmel tekintek magamra. Nem vagyok egy Men's Health modell, nincs alkarnyi méretű szerszámom, nem vagyok latin szerető. Igazából ha ma egy nő elhívna randira, 100% hogy elutasítanám, mert ad egy, nem hinnék neki, d kettő, nem akarnék beégni.

Az is kamu, hogy az 180 alatti férfiak sikertelenek, én 182 vagyok. A kövér pasiktól undorodnak a nők? Én 86kg vagyok.

Régebben amikor először mentem el egy prostihoz, eszméletlen kellemetlenül éreztem magam, féltem hogy az első másodpercben kidob, elküld. Aztán rájöttem hogy ez csak üzlet.

Az bánt a legjobban, hogy ezzel az irgalmatlan nagy hátránnyal kell leélnem az életem. Ami azt sem tudom mi. Sehol nincs problémám az életben, de ez a férfi-női dolog nálam gyárilag zárolt, elérhetetlen. Ez ellen nem tudok mit csinálni!

Nem, nem tudom mit jelent az önfeledt szex, ebben nem volt részem soha. Azt sem tudom milyen, ha egy nő ragaszkodik hozzám. Azt sem tudom mit jelent, ha egy nő törődik velem. Azt sem tudom mit jelent, ha egy nő meglepetést okoz. Vagy hogy kezdeményezzen szexuálisan. Semmit sem tudok a ti világotokról, az ég világon semmit!

A törődést tartottam elképzelhetetlennek, ahogyan ma is. Egy válással sem kerülnék előbbre, max cseberből vederbe. Hidd el, nincs bennem semmi szerethető vagy értékelhető. Amim van, aki vagyok, az semmi. Este azon filóztam, hogy végül is ha elkapna a covid legsúlyosabb fajtája, nyugodtan hajtanám álomra a fejem. A családom biztonságban van, rengeteg dolgot kipróbáltam már, rengeteg élményem van. A társkapcsolatosdit meg nem szabad erőltetnem, az zsákutca. Hogy mondja a mondás? Ültess el egy fát, már nem hiába éltél! Na, én azt is ültettem egy erdőnyit.

Az az igazság, belefáradtam én már ebbe a szélmalom harcba, és az is tény, a prostizás sem adja meg igazán azt, amire vágyom. Az is csak egy nagy önbecsapás, nem a fizikai része hiányzik a dolognak. Úgy érzem magam, mint amikor egy halat kidobnak a Szahara közepére. Hiába vergődök, a tenger túl messze van. Ti meg onnan a tengerből mondjátok, hogy itt van ám az élet.

Több mint az életem fele már elment, ráadásul a fiatal korom is erre a télférre esett. Az összes gyakorlati tapasztalatot akkor szereztem, és most majd a középkor derekán írjak felül mindent? Egy fát sem lehet már átültetni. Neked, vagy nektek folyamatos tapasztalásotok van arról, hogy hú de király egy párkapcsolat, imádjátok a párotok, ő szintén, hú de jó a szex, jön magától stb. Engem sosem imádott senki, sosem tett meg értem semmit senki, sosem jött a szex, csak 3 hónap könyörgése után, gőzöm sincs milyen a jó szex, gőzöm sincs arról milyen ha egy nő kíván, mi az a női orgazmus. Erre ment rá közel 30 évem. Akkor most váljak el? Én már velejéig megromlottam, sosem fogok hinni a szeretetben.

12 éve volt egy balesetem és kórházba kerültem. Engem az infúziók és a kötözések sűrűjében is számonkértek, mert szóvá mertem tenni, hogy jól esne ha meglátogatna maga a párom. Persze ő ezt szóvá is tette, hogy mi az hogy én ezt megkövetelem?! Egy hónap alatt 1X jött be. Látod, nekem ez után ez is természetessé vált. Ennyit érek.

Már megszoktam, hogy mindig minden körülmény között a legutolsó ember vagyok. Aztán én vagyok az, aki sosem megy el orvoshoz, amolyan "last stand" üzemmódban élek. Ha fáj valami majd elmúlik, vagy megszokom. H*lyén hangzik, de nem akarom hogy rám pazaroljanak az egészségügyből, vannak olyanok is, akiknek sokkal fontosabb. Az életvitelem elég kemény, ezt sokszor érzem, napi 4-5 óra alvásnál sosincs több. Se hétköznap, se hétvégén.