Ugye szerintetek sem baj, hogy 23 évesen megyek férjhez, egyetemistaként?

Az egyáltalán nem irigység, ha bizonyos kérdéseket felteszünk, ezek egyébként is felmerülhetnének. Csak éppen a nagyonboldog, nagyonjómódú, nagyonszuper életű kérdezőnek nem jut eszébe.

De kérdezhetnék még: volt ezen az egyen kívül más párkapcsolata is? és a párjának? milyen ambícióik vannak? volt-e bármilyen krízis az életükben, amelyen ketten kellett keresztülmenniük (súlyos betegség, munkanélküliség stb)? hogyan gondolkodnak a jövőről, nemcsak arról, hogy majd szépen éldegélünk, hanem mondjuk arról, hogy az egyik fél külföldön kap munkát, a másik meg itthon marad?

estébé

Kedves Kérdező! Már írtam neked ide választ, csak még annyi, hogy szerintem csináld/csináljátok úgy a pároddal, ahogy nektek jól esik.:) Én már meguntam, hogy kérdéseket írjak ide ki, mert úgysem tudod és hosszú lenne úgy leírni, hogy mindenki normálisan átlássa a helyzetedet. Így meg látatlanba elég nehéz bármilyen tanácsot is adni.

A többieknek meg annyi, hogy nem az volt a kérdés, hogy 23 évesen, hogyan lett lakásuk, nem mindegy az nektek? Semmi közötök hozzá, hogy hogyan lett lakásuk, az Ő magánügyük. Azt kérdezte, hogy 23 évesen nem korai egyetemistaként férjhez menni. De úgy látom itt is van jó pár ember, akinek olvasás értési gondjai vannak. Ez a fölöslegesen okoskodóknak szólt.:)

Off: Azért feltenném a kérdést a legtöbb hozzászólónak, hogy ha ők megtehetnék, hogy vesznek a gyereküknek lakást, vagy állják az esküvőjét, akkor nem tennék meg? Hagynák, hogy a gyerekük hiteleket halmozva kezdje a külön életét? Azért nem hiszem, hogy sokan azt mondanák, hogy megtehetné, hogy vegyen a gyerekének lakást, de mégsem, mert anno neki sem vett senki..vagy ha mégis, akkor bizony ott gondok vannak. Valamint azt sem értem, hogy miért kellene feltétlenül nyomorogni, átélni minden rosszat ahhoz, hogy megbizonyosodj arról, valóban a párod az igazi? Ha valakik nem veszekednek az anyagiak miatt, vagy nem zsíroskenyéren élnek a hónap végén, akkor azok már nem is lesznek tartósan boldogok, mert nem volt annyi rossz amit közösen "vészeltek át"? Érdekes meglátások vannak itt, az biztos. A másik pedig, hogy miért kell idekeverni azt, hogy a kérdező minek tanul? Tanítónak. És? Ez miért probléma? Jobban örülne pár hozzászoló ha pincérlánynak készülne? Nem értem az összefüggést! No mindegy..

ON: Kedves kérdező! 23 évesen nem korai a házasság, ha biztosak vagytok magatokban. Az más kérdés, hogy dolgozol-e, vagy tanulsz-e, hiszen lehet ugyanolyan elfuserált egy házasság 2 év múlva annak is aki már előtte is dolgozott, de annak is aki esetleg még akkor tanult, s aztán dolgozott. A kettő nincs összefüggésben. Ha már külön éltek, egyedül látjátok el magatokat, akkor azért már tudjátok milyen együtt élve, megismertétek egymást. Ne foglalkozz a hozzászolók többségével, mert úgy látom szerintük az az igazi élet, és csak az lehet boldog, akinek van 2 hitele, nyomorog, és maga állja a lagzit..csak, hogy elmondhassa, hogy nekik nem segítenek a szülők és egyedül csinálnak mindent. Kicsit szánalmas.

Éld úgy az életed ahogy jónak látod, mert mindig lesznek olyanok akik belekötnek valamibe, és semmit nem látnak jónak. Ne foglalkozz a negatív emberekkel..még szerencse, hogy mindenki maga rendelkezik az élete felette..:) ;)