Ugye szerintetek sem baj, hogy 23 évesen megyek férjhez, egyetemistaként?

nem korai, dehogy!!

már érettségi után is simán alkalmas egy esküvö, lakodalom, pláne ha a szülök állják és a párod!!

házasodjon mindenki az iskolapadbol, ugyis ott vannak azok az áldott szülök, akik majd adnak pénzt, mig a gyerek le nem diplomázik, vagy éppen majd a párod fizeti az összes kiadást!

oh, igen! gyorsan megemlitem, közös kassza!!!!! közösen költitek el a párod fizetését! ha meg elfogy, ott van a szülök! te még ráérsz, tanulj csak, utána meg évekig keress a tanitoi diplomáddal melot, vagy ne is!! mert 1-2 év mulva gondolom szülni szeretnél életed párjának! akkor majd jön a kérdés, mennyi lesz a gyes, a gyed az isten tudja milyen támogatások.

visszakanyarodva egy elözö kérdéshez, ha meg összegyülik a szennyes, majd átviszitek -anyához!

minden rendben lesz, szép a szerelem, menj férjhez bátran, sose fogod megbánni (legalább 2 évig)!

irigység? szerintem meg szégyen, ha a szülö fizeti a lakodalmat...

ha a kedves párnak, meg annyi pénze sincs, hogy egy lakodalmat megtartson, hát az akkor nagyon biztos anyagi háttér...

nekem nem fizették a szülök az esküvömet és még csak pénzt se kértünk, kaptunk senkitöl sem! persze mindkettönknek akkor már volt a diplomája és munkahelyünk is volt, igy nem szorultunk "segélyekre".

az meg, hogy 22 évesen férjhez ment valaki, és 24 évesen még nem bánta meg...hát basszus még jo! 2 év után azért ne menjen már tönkre egy házasság! körülbelül 40 évesen válik el, hogy megbánta e valaki, vagy sem.

Nekem nem baj, az ügyvédeknek is meg kell élni valakiből, és kiből ha nem a válófelek azok.

16 éves kortól már rég ráuntam volna a csajra!

21F

Az nem baj, hogy férjhez akarsz menni 23 évesen, az viszont baj, hogy ebben az elhatározásodban "egy ismerősöd" ellenvéleménye miatt meginogsz, és ismeretlenektől kérsz biztatást.

Ez baj, mert arra utal, hogy te nem vagy biztos magadban egyáltalán, még nem nőttél fel, és a házasság a felnőtt emberek játéka.

Nem lehet úgy élni, hogy egész életedben azt figyeled, vajon amit csinálsz éppen, megfelel-e "egy ismerősödnek", vagy egy másik ismerősödnek, vagy az X-edik akárkinek, aki szembejön az utcán.

A milliós lagzi, amit papa-mama fizet, nem egyelő a házasságkötéssel, házassággal.

Sőt, meglepő módon nem függ össze, hogy ki mennyit költ az esküvőre és utána mennyire lesz boldog és tartós a házassága.

Ha házasodni akar a kérdező, akkor azt diákmunkából is össze lehet spórolni.

Ha meg lagzit, akkor fizessék apukáék.

Ja, ilyeneket jó lenne azért tudni: van pl. saját lakásuk vagy albérletünk? Együtt élnek már egyáltalán?

hál istennek mindenki ugy csinálja, ahogy akarja.

nekem furcsa, hogy mindenki a szüleire támaszkodik.. biztos azért van, mert én késöi gyerekként születtem és engem még ugy neveltek, ahogy anyámékat a 50es években.. hogy a gyerek támogatta a szülöt, és nem forditva.

a szüleimnek sem fizették az esküvöt, se iskolát, se semmit, igy nekem ez lett a természetes, hogy mindent magamnak kell elöteremtenem.

de én nem mentem volna férjhez, ha nincs meg hozzá az alap..

(ami ugyancsak abbol adodik, hogy már gyerekként belém verték, hogy akinek nincs lakása (hitelmentes), autoja (hitelmentes), diplomája, munkahelye 30 éves korára az az "Isten koldusa", igy nekem ezek mind 27 éves koromra megvoltak, 28 évesen pedig férjhez mentem.

aláirom, ez nevelés kérdése, de én akkorsem mennék az iskolapadbol férjhez azzal kalkulálva, hogy majd a szüleink segitenek..