Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Házasodnátok ilyen esetben? Avagy: feladnátok a karriereteket és a nagy álmotokat a szerelmetekért / jövendőbeli férjetekért?
Hatalmas álmom már kiskorom óta hogy majd a végzettségemmel Franciaországban helyezkedjek el. Megvan a diplomám, megvan a felsőfokú nyelvvizsgám és a főiskola ideje alatt voltam Nizzában gyakorlaton, annyira szuper volt! Meg voltak velem elégedve és felvették a kontaktot az iskolával, majd két héttel ezelőtt kaptam tőlük egy állandó állásajánlatot.
A sors fintora hogy aznap mikor megkaptam ezt a levelet a párom (akivel 19 éves korom óta együtt vagyunk) megkérte a kezem. Természetesen igent mondtam mert nagyon szeretem. Ő szakmunkás, elég keresett szakmája van így szinte bárhol gyorsan el tudna helyezkedni, ezért is gondoltam hogy szívesen velem jön majd.
De ő nem így gondolta. Nem szeretne jönni, kijelentette hogy nem jön, de vissza sem tart, ha szeretnék menjek (tudja hogy nagy álmom) de arra ne számítsak hogy ő jönni fog velem.
Teljesen kétségbeesett vagyok életem két legszebb dolga, legnagyobb lehetősége közül mégis hogyan tudnék választani??
válasza:Az meg ugye egy masszív tévhit, hogy a Kérdező vőlegényének ne lennének álmai, ez már benne van az eredeti kérdésben is:
"...a párom (akivel 19 éves korom óta együtt vagyunk) megkérte a kezem. Természetesen igent mondtam mert nagyon szeretem..." - több mint egyértelmű, a srácnak az álma a Kérdezővel közös család, itthon.
Ha a Kérdező a karrier mellett dönt, akkor neki kell feladnia, ő veszíti el a saját álmát, és majd valamikor ugyanúgy a 0-ról építkezve kell felépítenie a saját életét. Csak hát a jelek szerint úriember, és szereti annyira a Kérdezőt, hogy ezzel nem zsarolja be, ez megint csak benne van az eredeti kérdésben: " Nem szeretne jönni, kijelentette hogy nem jön, de vissza sem tart, ha szeretnék menjek (tudja hogy nagy álmom)" - írja a Kérdező.
Na, kb ez lehet a valóság, mindkét félnek két olyan döntési lehetősége van, amivel nyer is, meg veszít is, a Kérdező vagy veszíti az álmát, vagy a szerelmét, a vőlegénye meg vagy a szerelmét és az álmát vagy a hazáját és az álmát.
válasza:Kérdező (#69)... vagy csak simán próbára tesz, hogy mennyire fontos számodra valójában kettőtök kapcsolata... ugye még ez is benne lehet a pakliban, ezt sem kehet kizárni...
(egyébként miért, ha előbb mondja, mondjuk a gyakorlati időd alatt, akkor mi történt volna?)
válasza:Szia,
nem olvastam végig az összes eddigi választ, mert nagyon sok van, de "tapasztalt" vagyok ilyen téren. :)
Én feladtam a kapcsolatomat a karrierem érdekében, és bár nem több ország, de 300km választott el engem -a szuper a karrieremmel együtt- Tőle.
Kipróbáltam milyen anélkül az ember nélkül élni, akivel addig a közös jövőnket tervezgettük, akivel az életemet le akartam élni.
Nem tudtam, így feladtam a karrieremet, az addigi álmaimat és visszaköltöztem Hozzá.
És, hogy azóta mi van velem? Boldogabb vagyok, mint valaha. Pedig bennem is nagyon erős volt a kötődés a 300km-el arrébb fekvő városhoz, és karrieremhez, álmaimhoz.
Sok, addig számomra ismeretlen dolgot fedeztem fel azóta, amik fontosak lettek számomra. Más lett az értékrendem is. De sokkal kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb, egyszerűen sokkal boldogabb vagyok.
Felfedeztem ebben a helyben a szépségeket. Karriert pedig itt is tudtam építeni.
Én akkor tudtam, hogy még egy ilyen férfit soha sehol nem fogok találni. Szerettem, és azóta is rendületlenül, mindennap ugyanúgy szeretem.
Azt viszont teljes bizonyossággal kijelentem, hogy ha akkor, én nem mehettem volna el, akkor a mai napig bánnám, hogy nem tettem meg, és a mai napig arra a helyre akarnék költözni. Kipróbáltam, és csak úgy tudtam dönteni, hogy az kell-e nekem, vagy a párkapcsolatom.
Az utóbbi mellett döntöttem. És a választásomat SOHA nem bántam meg, és azt gondolom nem is fogom.
Minden rajtad áll!
válasza: válasza: válasza:(Válaszoltam már kétszer is, miszerint: a karrier és a pénz nem minden, ha nincs kivel megosztani a mindennapjainkat és valaki, aki velünk tervezi az életét, akire támaszkodhatunk...)
Felvetetted, hogy mikor a gyakorlat alatt meglátogatott, nem mondta, hogy ez a kultúra, a francia nemzet/nép/nyelv neki nem tetszik és akkor jól érezte magát ott.
Ez egészen más, látogatóba érkezni egy idegen országba! Tudva, hogy van szállása, ismerőse, étele az embernek - viszont nem kell törődni a mindennapokkal, a munkával - effektíve nyaralt ott!
Gondolj bele, Te is szívesen elmész bárhová nyaralni: 1 hét, 2 hét, lazaság, ismerkedés a kultúrával... De csak ilyen alapján pl. nem költözik az ember kapásból Japánba, Brazíliába, de még Európán belül sem!!! Abszurd, amit írsz!
Másrészt, mostmár azt gondolom, jobb lesz mindkettőtöknek, ha külön folytatjátok... lerí a hozzászólásaidból!
Utolsó, nem érted a lényeget. Bár eddig kb 5x leírtam már, de akkor leírom még egyszer: eddig maximálisan támogatott, még az iskolát is együtt választottuk ki. Mikor kiderült hogy mehetek külföldre gyakorlatra ő volt a legjobban feldobva és úton útfélen hangoztatta hogy milyen büszke rám hogy megtettem a nagy lépést a külföldi élethez. Azt mondta alig várja hogy megkapjam a diplomám és (hogy az ő szavaival éljek) csapathassuk a dolgokat.
Mikor kint volt nálam azt mondta teljesen el van ragadtatva és hogy milyen szép hely és hogy ahhoz képest Magyarország egy sz*rkupac. Ő mondta, nem én.
És erre, mikor most megkapom az állást 180 fokos fordulat és minden rossz. Neki nem konkrétan Franciaországgal van gondja, ezt is mondta már. Azt mondta külföld a baja. Egyszer ezt mondta. Aztán rá pár órára azt, hogy azért nem akar jönni mert a francia emberek hülyék. Mondta ezt úgy, hogy előtte meg azt mondta, konkrétan az országgal semmi baja.
Érted a probléma forrását?
Az meg a másik, hogy régebben még a testvérével tervezgették hogy ha mi kiköltözünk ők ketten ott miket fognak csinálni mikor látogatóba jön hozzánk. Na akkor?
Szerintem a te felfogásod abszurd már ne haragudj, beszűkült a látásmódod és számodra mindenki álláspontja elfogadhatatlan aki a tiéddel ellentétes módon gondolkozik.
válasza:Ezt is leírtam már, de akkor megismétlem a kedvedért:) Én már 15 éves korom óta egyértelműen külföldön képzelem el az életem, amit ő az első perctől tudott.
Egyébként nem hónapokkal ezelőtt változott meg a véleménye, mert március 9-én, a testvére esküvőjén még arról volt szó, hogy mennyire örülne ha összejönne a külföldi állás.
Most én nem tudom hogy te tényleg nem tudod vagy csak nem akarod felfogni, de azért a biztonság kedvéért leírom, hogy nekem nem a véleményével és az álláspontjával van baj, hanem azzal hogy kvázi pár nap alatt teljesen megváltozott, illetve az, hogy nem tudja megindokolni miért, és össze-vissza hadovál ha érveket kell felsorakoztatnia.
Szerinted ha tényleg valami nyomós érve lenne akkor ennyit kattognék ezen? És szerinted ha pár nappal ezelőtt nem arról beszéltünk volna, hogy milyen jó lenne ha tényleg összejönnének a dolgok, akkor ennyire rosszul esne most ez nekem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!