Házasodnátok ilyen esetben? Avagy: feladnátok a karriereteket és a nagy álmotokat a szerelmetekért / jövendőbeli férjetekért?

#11-es! Gondolom a párjának is megvan a saját indoka, nem? Lehet nem beszéli a nyelvet, ez pl elegendő. Voltam már Franciaországban, annyira b*nkók hogy még az étteremben a pincérek sem voltak hajlandóak más nyelven megszólalni csak franciául. Ott ha valaki nem beszéli a nyelvet (hiába van mellette másból profi nyelvtudása) elveszett, akármilyen jó szakmája van.

És emellett még ezer és egy indok lehet természetesen, amit el kellene fogadnia és tiszteletben kellene tartani a kérdezőnek! Nem csak körülötte forog a világ!

11-es:

Kár, hogy itt nem megy az ironikus hangsúlyt, de nem is értem, hogy kérdezhetsz ilyet a 7-estől.

Még hogy a pasi mondjon le valamiről.. Hát milyen nő az aki ezt hagyná? Talán olyan, aki megbecsüli magát és nem fél a jövőtől? Talán olyan, aki elhiszi, hogy önmagában is értékes ember és megtalálja majd a valódi társát?

Mert szerintem az, aki azt mondja, hogy mindig a nőnek kell áldozatot hozni azért, hogy egyáltalán valaki feleségül vegye, szerintem nulla önbizalma sincs.

Mindent, de mindent, saját magát is beáldozza egy kapcsolatért, csak nehogy pártában maradjon.

Egyik felet sem lehet hibáztatni ha nem tart a másikkal, vagy nem marad itthon. Menj Kérdező, bízz magadban, és meglátod nem fogod megbánni :)

#11: Na ne mondd már hogy normális, szerelmen alapuló kapcsolatban a nyelv akadály!!! Úristen..

Én egy olyan fiúval ismerkedtem meg akinek az anyukája finn volt és a magyar mellett anyanyelvi szinten beszélte azt a nyelvet is. Mentősként tanult és nála sem volt kérdés hogy amint kezében a diplomája kimegy Finnországba mivel ott kb 7-szeresét kapják a mentősök mint itthon.

Én meg mentem vele! Egy szót nem tudtam finnül! Az első hónapokban sírva jöttem haza a boltból mert semmit nem értettem, nem tudtam mi micsoda, eltévedtem és nem tudtam hazamenni mert nem értettem mit magyaráztak. De szerettem úgyhogy kibírtam! És kárpótolt mindenért amikor este mellém feküdt le!!

A kérdező párja egy kicsit azért igenis önző!!

Karrier, karrier... az fog majd minden este melléd feküdni és reggelente mellé fogsz bújni?

A pénz nem minden, az ég szerelmére!!! Sokkal, de sokkal fontosabb a mai világban, ha van kire számítani, aki Rád építi az egész elkövetkező életét, akiben megbízhatsz, akire támaszkodhatsz...

Nem a karrier fog ápolni, ha betegen fekszel otthon, ha érzelmileg padlón vagy, ha anyagi segítségre volna szükséged, ha családot szeretnél...

Bocsi a kismonológért - aki érti, úgyis érti, aki nem, azt csak sajnálni tudom!

Ennyi erővel támadhatnátok a kérdező párját is. Hiszen ő már döntött. Bevállalta, hogy ha kell, akkor lemond a barátnőjéről.

Bár eleve nem értem a dolgot, kérdező. Ez neked régi álmod, gondolom a barátod is tudott róla már rég. Egyáltalán nem beszéltetek arról, hogy mi lenne, ha felmerülne a lehetőség, hogy külföldön dolgozhass?

A nagyon fiatalon kötött kapcsolatok általában nem tartanak olyan soká. Számtalan hasonló párt hallottam, akik 20 év körül jöttek össze, aztán 40 évesen az egyik beleszeret másba, és otthagyja a párját. Nos, én ezt nem várnám meg a helyedben. Ahogy leírtad, ha maradnál, ez óriási áldozat lenne a részedről, amit nem biztos hogy visszakapsz. Ha gyereketek lenne már, akkor mást mondanék, mert akkor már hozzá vagy kötve, de így nem. A lényeg, hogy boldog legyél. És a boldogság nem csak egy pasastól szabad hogy függjön. Magadban is meg kell tudnod állni, akkor leszel képes egészséges kapcsolatra, ahol nem kell túl nagy áldozatot hozni csak azért hogy együtt lehess valaki mással.

Húszon évesen azt mondtam még ilyen helyzetre, hogy a pasit választanám. Ma már azt mondom, hogy az álmaimat, és az álmaim mellé keresnék pasit, nem fordítva :) 34 éves vagyok.