Esküvő kérdés - ha ti lennétek a rokonok, mit szólnátok? Előtte vagy utána közöljük a hírt?

Van egy ismerős családunk, ahol a gyerekek pont ezt csinálták. Már 7 éve együtt éltek, ráadásul külföldön. Fogták magukat egy nap és összeházasodtak. A szülők csak egy táviratot kaptak fotókkal együtt, hogy boldogan jelentjük, összeházasodtunk.

Én őszintén sajnáltam a lány szüleit (őket ismerjük). Azt mondta, hogy persze örül neki, meg boldog, de még is nagyon fáj neki, hogy mégcsak nem is szóltak. Ha ennyire ketten akarják, akkor legyen, de jól esett volna nekik, ha legalább nekik elmondják a tervüket. Így utólag inkább sokk volt, mint boldog pillanat a távirat megérkezése.

Egy szülő ilyenen nem sértődik meg szerintem, de rosszul eshet neki és erre érdemes figyelni. Ha szeretnek, akkor a ti boldogságotokat fogják szem előtt tartani!

A távoli rokonokkal nem kell foglalkozni, semmi közük hozzá és nincs joguk úgymond megsértődni. Ha itthon tartanátok sem lennétek kötelesek meghívni bárkit is, ha ezen valaki megsértődik, akkor az ő baja! Nekik nem feltétlenül mondanám el, de szüleimnek, tesómnak és a nagyimnak igen, hogy együtt örüljenek és izguljanak velem, örömmel fogadják az élményeket és a képeket, ne szomorúsággal, hogy kihagytuk belőle őket egy az egyben.

Én azt gondolom, hogy manapság mindenki bele van őrülve abba a gondolatba az esküvő táján, hogy ez az ÉN nagy napom.

Nem akarok senkit megbántani, mert ez tényleg egy nagyon fontos nap, de megéri megbántani miatta szeretteinket? Nem lehet úgy összehozni, hogy másnak is jó legyen, ne csak nekünk?

Szerintem meg kell kérdezni, hogy megbántódnának -e. A távolabbi rokonság nem is olyan érdekes, de ha a szüleimmel olyan a viszonyom, nem bántanám meg őket azzal, hogy nem élhetik át az esküvőmet. Mivel tudom, hogy fontos nekik.

Szerintem az esküvő azért egy családi ünnep, a szülők -általában - büszkék a gyermekeikre, kár ettől megfosztani őket. Ez valamennyire az Ő napjuk is, nem csak a menyasszonyé és a vőlegényé. Nem véletlenül örömapa és örömanya a nevük.

Én csak azt nem értem, hogy miért is nem szeretnétek, ha osztoznának az örömötökben a rokonok? Hiszen akkor a legszebb bármilyen öröm, ha meg tudjuk osztani valakivel. És nem csak a férjünkkel/feleségünkkel.

Ha ennyire csak ketten akarjátok intézni, mindenkit ki akartok rekeszteni ebből, akkor mikor majd bébiszitter kell, akkor se jusson senki más rokon az eszetekbe. Akkor is csináljatok mindent ketten.

Szülőként, nagyszülőként, testvérként szomorú lennék, hogy nem tartotok sem engem, sem egyéb közeli családtagokat érdemesnek arra, hogy életetek egy fontos pillanatát megosszátok velünk.

Egyébként nem szólnék egy rossz szót sem, utólag adnék nászajándékot is szívesen, de belül biztosan bántana a dolog, mert ez egy elég önző döntés.

Így van.

A szeretteink azok, akikkel megoszthatjuk az örömünket, bánatunkat, és attól is közeli velük a kapcsolatunk, őszinte a szeretet, hogy mindezeket elmondjuk nekik, együtt éljük át.

Ha majd valami bánat ér az életben, ne fuss a férjeden kívül a legközelebbi rokonaidhoz, ha az örömödet magadnak tartod meg, a bánatban is legyél egyedül.

Nagymamám így házasodott össze nagyapámmal. Az anyukája (az én dédnagymamám) azóta is emlegeti neki néha, hogy azért az szemét dolog volt :D

Persze nem lett belőle "örihari".

Senkinek semmi koze hozza. Nem az okorban vagyunk ahol szuloi belegyezes nelkul nem lehetett dontest hozni.

Aki ezen megsertodik az annyit is er! Sok boldogsagot! :)

Én magam nem sértődnék meg, de a szülőknek, nagyszülőknek, testvéreknek rosszul eshet.

A többi rokon nem érdekelne ebből a szempontból.