Mi ez a divatőrület, hogy esküvő már nem is lehet megelőző élettársi kapcsolat nélkül?

Ez nem próbáról szól, csak ezt nem akarod megérteni. Ilyen alapon mért nem elég, hogy heti 1x látod max a párod fél évig, aztán hozzámész? Mért kell ennél többször, vagy tovább? Mért akarod évekig "próbálgatni", és heti egy találkozásnál hosszabb időben "próbálgatni" a párod? Az összeköltözés is egy ugyanilyen közeledési fok, mint ezek.

"Bemész a szobájába, látod, h rendetlenség van-e." - Az a férfi már alapfokú neveltetésből bukna el, ha nem szedi fel a széthányt holmit, és nem rak egy kis rendet, mielőtt felhívja a hölgyet. Szerintem Te is és mindenki összepakol kicsit, ha vendéget vár. Ez nem mutat meg semmit. Pár órára, pár napra mindenki fegyelmezi magát ilyen dolgokban, nem hazugságból, hanem mert automatikus reakció, nem így mutatkozom be még a baráti körömnek sem, nemhogy egy randin.

"Az, h kártyázni jár, szintén kiderül - ha titkolózik az estéit illetően, gyanús." -- Mért kéne ahhoz titkolózni? Simán csak nem közli be, h mivel telik az este a duma mellett, vagy hogy pénz a tét. Ez nem ritka.

"Az, h mennyit iszik, kiderül a közös bulik alkalmával is (h ismeri-e a mértéket)." - Az égvilágon semmit nem jelent, de intő jel valóban lehet, bár fiatal korban elég átlagos tulajdonság buliról seggrészegen távozni, sajnos.

"Az, h megüt-e, szintén kiderül, mert ha valakik évekig járnak, nincs olyan, h ne vesszenek össze." - De fegyelmezi magát az ember. Házasságban eleve már előjön az, hogy az ember azt gondolja, a másik már az "enyém" és többet megtehetek. De már csak az együttélésből adódóan is ezerszer több a konfliktus, és az összezártság miatt "menekülni" sem lehet előle. Nem mondhatja a pár, h akkor most örihari 3 napig, nem találkozunk és majd lenyugszunk. Ennek nem feltétlenül kell kiderülnie.

"A féltékenység kiderüléséhez szintén nem kell együtt élni, ezen nincs is mit magyarázni." - Egyértelmű volt a példámból, hogy az a szitu pl leginkább együttélésben lehetséges, és elég gyakori.

"Ha a nő nem szőrtelenít, kiderül - kivéve ha távkapcsolat 2 hetenkénti találkozásokkal." - Együtt élve gyakran elkényelmesedik a nő is, férfi is, épp ebből adódik sok probléma is. Ez a szőrtelenítős példa pont egy olyan volt, amit sokszor hallani panaszként a férfiaktól...:)

"Amúgy meg nagyon fura, hogy manapság már egy komoly párkapcsolatban is folyamatosan gyanakodni kell, h átvernek" --- Ha rákérdeztél a kényes dolgokra, és körülnéztél a lakásában keresve a "jeleket" Te is kerested a buktatókat, ergo semmiben nem különbözöl. Nem úgy mondanám hogy "fura" de mindenképp sajnálatos a dolog, viszont azzal a kifejezéssel sem élnék hogy "gyanakodni kell" de az ember nem árt, ha kinyitja a szemét, ha nem akar koppanni. Ezt Te is megteszed.

Mindegy, legyél boldog úgy, ahogy vagy, de elég furcsa ember lehetsz. Nem azért, amiért nem költöztél össze a férjeddel az esküvő előtt, hanem azért, mert a totálisan egyszerű leírásokra (nem érvelésekre, leírásokra) adott válaszod is, de!, meg hű meg há, meg akkor is meg lehet oldani, és ez csak egy divatőrület, és megalázó. Esetleg megkérdeztél már olyanokat, akik összeköltöztek? Nekik megalázó? Nem hinném, nekem sem volt az. Ha neked az lett volna, senki sem kényszerített volna az összeköltözésre. Ez nem divat. Változott a világ, változtak vele az emberek is, ennyi. Ezt nem tervezték, alakult, jött magától. Az szerinted nem lenne megalázóbb, hogy na jó házasodjunk össze, aztán max elválunk, ha nem tudunk együtt élni? Mert IGENIS vannak gondok, amiket nem lehet megoldani! Van olyan diszharmónia, amit nem lehet elviselni. És nem mindig látszik csak amikor ott vagy mindennap és csinálod a hétköznapokat. Nem néha egy hétre.

Régen udvarolgatott a lánynak egy-két fiú, aztán abból "választott". Ma együtt bulizunk, együtt növünk fel, megismerjük egymást, járunk több fiúval is, hát akár össze is költözünk többel. Ha nem felelt meg az első aki udvarolt, hogy várhatnánk el, hogy megfeleljen az első, akivel komolyan együtt járunk és esetleg szívesen együtt is laknánk - életünk végéig?

Ha meg már ennyire a hagyományokhoz szeretnél ragaszkodni, akkor kíváncsi vagyok te hogy is csináltad? Elvileg 6 hónap udvarlás és 6 hónap jegyesség az ideális többet már megszóltak régen. Legalább úgy, ahogy te megszólod az együtt élőket. Meddig próbálgattad te a férjedet?

A te fejedbe azt nem lehet beleszorítani, hogy az emberek nem azért költöznek össze házasság nélkül, hogy megalázó módon próbálgassák egymást, hanem azért, mert szerelmesek, és együtt akarnak élni. Az már csak hab a tortán, hogy van az együttélésnek egy nagyon jó kis tulajdonsága. Kiderül milyen az ember minden egyes napon. Minden áldott reggel, este. Ha nem éltek együtt, hiába főzöl neki vacsorát, meg mosod ki a ruháját, meg alszotok sokat együtt, meg elmondja a rossz szokásait. Az nem olyan. Én is elmondtam, hogy nekem vannak hangulatingadozásaim, meg dührohamaim, akár attól, hogy nem elég éles a kés. Addig amíg néhány napokat, nyaralást töltöttünk csak együtt, nem volt súlyos, vissza is fogtam magam. Aztán most együtt élünk, akkor sem azonnal engedtem el magam. Mikor az életlen kés miatt szabályosan úgy felhúztam magam, mintha az életem ment volna tönkre, akkor azt mondta először, hogy beteg vagyok. Rendesen be volt tojva. De elviseli. De nem mindenki képes ezt elviselni, még akkor sem ha szeret.

Arról nem beszélve, hogy az már tulajdonképpen félig-meddig együttélés, mikor főzöl-mosol-takarítasz rá, meg folyton együtt vagytok valamelyikőtöknél. Igaz, rengeteg dologba nem nyújt betekintést, csak kirakat-együtt élés, de akkor csak nem olyan borzalmas dolog nem? Vagy csak kimondani nem szabad? meg néha haza kell menni aludni?

Már nem várják el, hogy ehhez házasságot kössenek, miért kellene mindenkinek arra gondolni, hogy jaj hát én nem költözök oda, csak ha megkérsz engem. Nem vagyunk szent fazekak, két ezer éve is voltak élettársi kapcsolatok, ma is vannak, Miért kell mindenkiről rögtön azt gondolnod, hogy csak próbálgatja a másikat, nincs benne semmi felelősségérzet stb?

Különben is, a fiatalokat nem készítik fel a házasságra, építenek légvárakat, aztán mennek a panelba lakni. Aztán vagy jön a csalódás, vagy nem. Ilyen a kultúránk. Már eleve az, hogy az esküvő előtt az összes teendő kiakasztja a menyasszonyt, mire odakerül, már alig áll a lábán, még igazítunk a ruhán, jaj a hajad, gyorsan egy kávé, hogy egyáltalán megállj a lábadon.. A "primitív" népeknél a leendő asszonyt az utolsó hetekben elkülönítve tartják idős nők társaságában, akik felkészítik a ráváró dolgokra. Mi ehelyett a tv-ből készülünk, ahol a boldogító igennel van vége. Pedig csak akkor kezdődik.

Inkább éljenek együtt, jöjjenek rá, hogy milyen három-, négy-, ötszáz nappal és éjszaka a másikkal, milyen közös háztartást vezetni, mint belecsöppenjenek az egészbe az esküvő után, aztán rájöjjenek, hogy hoppá. Hát ez nem olyan mint képzeltem. Főleg nem ezzel a pasassal/nővel.

Még mindig jobb elköltözni, mint elválni meg marakodni a gyereken két év múlva. Mi ezen a megalázó? Kisebbségi komplexusod van, vagy mi a fene? Ha csak azt mondanád, hogy te képes vagy kiismerni a jövendőbelidet összeköltözés nélkül és nem érted hogy van ez, akkor még oké, de így, hogy MEGALÁZÓnak titulálsz egy helyzetet, amiben valószínűleg életedben nem is volt részed, az kicsit nevetséges már ne haragudj.

Nem azért van több válás, mert együtt laktak előtte. Amúgy az is benne van, hogy az összeköltözősek lehet szabadabban gondolkodnak és nem fognak egy boldogtalan házasságban maradni, mint azok, akik szerint az összeköltözés csúnya dolog, maradjunk a hagyományoknál.

Válásról, boldogtalan házasságokról, Dr. Fritz Kahn:

"Azt mondják szaporodott a boldogtalan házasságok száma. Igaz-e nem tudhatjuk. Ki lát a holtak szívébe? ma több a válás. Azelőtt a boldogtalan házasságot végigélték, ma otthagyják egymást. Ilyesmi azelőtt a család jól őrzött titka volt, ma beszédtéma a feketekávé mellett."

A másik, nem bántásból, de nyugtával dicsérd a napot. Majd mikor 70 évesen ott ültök és szorongatjátok egymás kezét, akkor lehet kimondani, hogy ez egy nagyon jó házasság volt. Látod te mi lesz öt év múlva? Nem. És senki sem látja. Mindenki házassága/szerelme tökéletes és ideális volt. És nem kell hozzá égszakadás földindulás, hogy tönkremenjen. Egy-két repedés, akár a tapéta alatt, fel se tűnik, aztán sírunk Lujzika válán, hogy ki látta ezt előre, olyan tökéletes volt minden.

Kérdező, már MEGINT végletekről beszélsz. Senki sem az 1-2 hónap utáni összeköltözést támogatja. Mért csak végleteket vagy képes elképzelni? Vagy ha ezek a végletek zavarnak, akkor mért nem erről szól a kérdésed? Ha meg nem csak ez a baj, ne ezekkel példálózz.

"Gondold csak végig, nem véletlenül nem élettársi kapcsolatot írtál!" -- És nem véletlenül folytattam a következő mondatomat ebből következtetve az élettársi kapcsolattal.