Mi ez a divatőrület, hogy esküvő már nem is lehet megelőző élettársi kapcsolat nélkül?

Nem olvastam végig a válaszokat, sem a kérdező kommentjeit, tehát elnézést, h ismétlek vkit.

Teljesen egyet értek a kérdezővel. Az igaz, h lakva ismerni meg a másikat, de kérdem én hol van a bizalom a másik felé meg az őszinte szeretet meg mittomén?!?!

Költözzünk össze,aztán ha nem vagy elég jó, akkor lepasszollak?!

Érdekes, régebben az emberek nem költöztek össze esküvő előtt, mégis kevesebb volt a válás...

Ez az összebútorozási mizéria is csak arra megy, h ÉN nehogy pofára essek, h ha az ÉN igényeimnek megfelel a másik, akkor jöhet az esküvő stb.

Ha anno a férjem ilyennel állt vna elő,asszem nem lennék most a feleség... Számomra ez egy bizalmatlansági nyilatkozat lett vna...

Nos, ez persze csak az én véleményem:)

20/L

első válaszadó vagyok,és '7:57-es néven lettem ismert,és mi a biztosíték arra hogy jövő májusba férjhez megyek?hogy hivatalosan is menyasszony vagyok,itt a kezemen a gyűrű,és én igenis kiállok az mellett hogy jó hogy összeköltöztünk a nagy lépések előtt,mert még szorosabb lett a kapcsolatunk,és még biztosabban tudom hogy vele akarom leélni az életem,egyszerűen működik a dolog kettőnk közt,és ö lesz a férjem!lehet lepontozni,nem értem most miért én lettem a rossz:-)

az a lényeg hogy a vőlegényemnek én vagyok az a nő akivel leakarja élni az életét!

Utolsó/ első: Én meg a második hozzászóló vagyok, és az a lényeg, hogy mi egyet értünk :D

Aztán meg ki hogy szereti. :D

EGYET ÉRTEK VELED:-)

köszi HOGY TE LEGALÁBB NEM TÁMADTÁL LE:-)

Az együttélés a házasság főpróbája. Főpróba nélkül is lehet tökéletes a műsor de én ezt kifejezetten mázlinak nevezném.

Itt írta valaki h szex nélkül ment férjhez, húúú ez valami zsákfaluban biztos erény de manapság normális ember már csinál ilyet.

Kérdező: A statisztikák is cáfolhatók (akár statisztikákkal is:) ), és félig-meddig tapasztalatból állíthatom, hogy ezer sebből véreznek...:)

Egyébiránt, végletekről is beszélsz, ami szerintem már egy teljesen más kérdés (összeköltözés 14-16évesen, gyerekfejjel).

A többi meg már régi és jelen kort ütköztető vita, aminek a mély sóhajokkal kísért nosztalgiázáson és sajnálkozáson túl nem sok értelme van. Hogy régen hogy volt, annak megvan a maga oka. Hozzászóltam párszor én is, de nálam talán okosabbak is megtették, akikkel egyet is értek. A jelennek megvan a maga hibája, de oka is, és a mai helyzethez kell viszonyítani mindezt, nem pedig a régmúlthoz és annak szokásaihoz.

18:34es válaszában van szerintem a kulcs. Manapság együttélés nélkül nem szól ilyenekről a kapcsolat, csak elvétve. Persze, vannak biztosan, akik jól megismerik egymást, de a többség nem. Annak ellenére, hogy nem ismerték meg jól egymást, ha belenyúlnak a zsákba a 100kígyó közül elkaphatják az angolnát, de nem sok eséllyel.

Én együtt élek a kedvesemmel, ha nem élünk együtt, biztos, hogy nem jött volna rá, én milyen lomos vagyok, a főzés és házimunka nálam erősen kedv-függő. Ha kedvem tartja főzök ebédre, ha nem, este tízkor duzzogva állok neki. Nekem viszont nem tűnt volna fel, hogy pl. apámmal ellentétben a háztartásban felmerülő szerelést igénylő gondokból alig tud megoldani valamit, ha meg mégis, az esztétikailag kifogásolható, elég durván. Meg miegymás. Nem azt mondom, mindketten elfogadjuk a másik hülyeségeit, de lehetett volna épp olyan szokása is, amitől záros határidőn belül falra mászok és elmenekülök. Nem kell nagy dolgokra gondolni, kicsi, jelentéktelen dolgokkal kezdődnek a problémák.

Tágra nyitott szemmel, okosan kiszűrhető sok minden, de nem egyszerű. Nem véletlenül mondták a régiek, hogy házasság előtt jól nyisd ki a szemed, de utána félig tartsd csukva. A mai fiatalok nem szeretik félig csukva tartani a szemüket. Ők szépen szeretnek összeköltözni, és ha az megy akkor majd valamikor összeházasodni.

Ezzel kapcsolatban nem helyeslek mindent. Például nem értek egyet én sem azzal, ha jól működik az együttélés, szeretik egymást, akkor miért nem házasodnak össze. Ha meg tudják, hogy nem akarnak egymástól házasságot, akkor minek együtt élni? Erre biztos vannak különféle válaszok, mi szűk egy év alatt megállapítottuk, hogy tökéletesen megy az együtt élés, és igényeljük, hogy ebből házasság legyen. Pénz nekünk sincs rá, de a cicoma nélküli polgári, és a lagzi kihagyása ingyen van mindenkinek.

A legjobb barátnőm ellenben nem él együtt a barátjával, nem rég jegyezték el egymást. Én nem szólok semmit, de titokban fogom a fejem, hogy hogy fog ez nekik menni. Négy éve vannak együtt, hol egyik szülőknél alszanak, hol a másiknál. Anya főz, anya mos, anya vásárol, anya tankol a kocsiba stb stb. A fiú falusi jókat főző, hagyományos anyával. A lány egy tojást alig tud feltörni. Ez most aranyos, de hogy fogja tolerálni, ha együtt élnek? A fiú garasoskodik, borzasztó, ahogy a pénzt kezeli, a buszjegy árára való 200ast képes elvenni a lánytól, aki főiskolás, míg a fiú "dolgozik" (néha). Hogy fogja a lány elviselni, ha együtt kell beosztani a pénzt az ő háztartásukra? Hogy fogja elviselni, hogy alig dolgozik? Mikor épp munkája sincs a fiúnak, akkor is hatalmas tuningolt kocsit akar venni, még tankolni se lenne pénze, szerencsére elhalászták az orra elől. Ezt a szenvedélyét hogy tolerálja majd a lány, ha a mindennapi ételre, a kerítésre, vagy gyerek kis ruhájára kell majd a pénz? És még sorolhatnám. Ne legyen igazam, de nekik veszélyes lesz, ha nem költöznek össze legalább egy évre a házasság előtt. Sokszor a szerelem lázában hiába derülnek ki a hibák, elnéznek felette, pedig, ha együtt élnek és tényleg nap mint nap szembesül vele, akkor megértené, hogy bizony nem egymáshoz valók.