Mi ez a divatőrület, hogy esküvő már nem is lehet megelőző élettársi kapcsolat nélkül?

Lehet hogy ezt a kérdést az én egyik hozzászólásom váltotta ki?:D

"Szerintem inkább a másik alapos megismerésére kellene ösztönözni a fiatalokat, nem arra, h költözz össze vele, aztán legfeljebb szétmentek!" -- És szerinted ez a kettő nem tök ugyanaz? Az összeköltözés épp a megismerést szolgálja. Napi pár órában javában csak a jó oldalát ismered meg az embernek, de még heti pár nap alatt is, mindenki igyekszik a jobb formáját hozni. Honnan tudhatná bárki is, milyen gondjai lesznek együtt? Hogyan bírják egymás apró hülyeségeit? Miért jobb az, ha azonnal házasság, majd fél év múlva válás a vége, mert rájönnek hogy nem tudják tolerálni egymást? Mit számít a szerelem, ha nem tudnak tiszteletben, tolerálva egymást, egymást segítve, szeretetben együtt élni? A szerelem rövid távú dolog, fellángolás, arra kevés alapozni. Ma már nincs akkora tiszteletben tartva a házasság intézménye, mint régen. Nem "nagy dolog" a válás, sajnos.

Nem divatőrület hanem fontos dolog!

Nem ismételgetem amit előttem írtak hogy lakva ismeri meg az ember a másikat, délutánonként moziban nem lehet.

De még egy fontos dolog!

Nálunk pl az volt hogy 1 percet sem tudtunk eltölteni másik nélkül. Olyan nap nem volt h ne találkoztunk volna aztán hozzánk költözött, aztán külön el. 12 éve vagyunk együtt mint férj feleség 2 gyerekkel.

ez a randizgassunk 7végenként téma szerintem büdös egy idő után és abszolút alkalmatlan a másik megismerésére.

Ja régen tényleg nem volt divat, de a saját anyám megmondja h nagy kár. Mert ő is máshogy választott volna.

"Régen sem kellett, mégis köttettek jó házasságok." -- Mert nem volt "divat" elválni! Sőt, kifejezetten szégyen volt! Más világot élünk, ma félvállról veszik, ha azt hallják, pár hónap, fél év, egy év után tönkrement egy házasság, és válás volt a vége. Régen is mentek tönkre házasságok, csak nagyobb toleranciára voltak kényszerítve a házasfelek! Na meg, nem volt publikus a dolog...

3 házasság után azért nem volnék benne annyira biztos, hogy jól látom a helyesen megalapozott kapcsolat lényegét. Hiába mondod, hogy nem emiatt ment tönkre, ezt nem is cáfolom, de azt hiszem, nem ismertétek eléggé egymást.

És azt nem nevezném "varázsnak", amikor az ember friss házasan döbben rá, hogy moshatja a szarosgatyákat, nyalhatja fel a koszt a padlóról, láthat el két ember után egy háztartást, többségében kellő segítség nélkül. Erre jobb időben ráébredni.

Szerintem nem kell kötelező jelleggel összeköltözni a másikkal, hiszen senki sem kényszerít. Azonban van egy mondás: lakva ismerszik meg az ember. Egy másik kedves Válaszolóhoz hasonlóan, mi is két évig éltünk a szülőknél és most költöztünk úgy össze, hogy bár kapunk szülői segítséget, mivel házat újítunk, de lényegében a saját talpunkon állunk.

Én már vártam, hogy összeköltözzünk és hát így, ahogy egy másik kedves Válaszolót idézzek: "nem anyuka mossa a szennyest", valóban jobban megismertük egymást. Így is egymással képzeljük el a jövőt, de legalább szembesülünk a helyzettel, hogy mi van, ha az elvárásaink, elképzeléseink ütköznek. Ilyenkor jönnek elő az anyagi kérdések, amikkel azok a párok nem feltétlenül találkoznak, akik nem élnek együtt. Szerintem fontos, hogy megismerhessük a párunk (csak maradjunk az előbbi példánál) anyagi elképzeléseit. Ha úgy nézzük, együttéléssel sok válás megelőzhető, hiszen az ember szembesül a párja újabb oldalával...