Mi ez a divatőrület, hogy esküvő már nem is lehet megelőző élettársi kapcsolat nélkül?

Már sokszor hozzászóltam ehhez a kérdéshez, de látok néhány nagy hibát ebben az eszmecserében. Először is, mért kell elítélni azt, aki másképp gondolkodik? Mindenkinek szíve joga, és elképzelhető, hogy Neki épp az vált be, azt látja az ismerősei közt is, így látja helyesnek - hát abban hisz. Aki mást él meg, aki mást tapasztal a környezetében, más fogalmat alkot a kérdésről és másban fog hinni. Egyik nézőpont sem "rossz". Mindkettőnek megvan a maga hibája, igen, mindkettőnek, és a maga előnyei is. És egyik sem hülyeség. Én megértem azokat, akik nem az együttélést támogatják, és sok mindenben igazuk van. De nem értem, mért kell rosszallni, ha más másként gondolja, mert igenis annak is megvan a maga oka és egyben előnye. És másodszor, minden második válaszolónál azt látom, hatalmas túlzásokba esik. Ezeket már megcáfolni is fárasztó lenne. Nem végletekben élünk, és nem a kirívó esetek az elsődleges példák. Szerintem is eszement badarság a tini vagy kamasz fejjel történő összeköltözés, de ennek a kérdésnek nem ez a fő témája - ez egy külön kérdést érdemelne, mert véglet ez is.

Sokszor szerintem a lepontozás sem azért megy, mert valakinek más a véleménye, hanem mert a másik lehetőséget maximálisan elutasítva, csőlátással mondanak véleményt.

Egyébként visszatérve a statisztikádra, gondolkodtam rajta, valószínűleg ennek az lehet az oka, hogy akik már előtte együtt éltek, valami csodát, változást várnak a házasságtól. És rádöbbennek, hogy nem történt semmi, vagyis csalódnak, hogy maradnak a megszokott hétköznapok. Rosszabb esetben, sajnos szerintem arra is sok probléma van, hogy egy már ellaposodott kapcsolat javulását várják a házasságtól. Így aztán miután nem változik semmi, borul a bili. Mint ahogy már említette valaki, ez van a gyerekvállalással is sokszor.

De a házasságot megelőző együttéléssel valóban sok mindent meg lehet előzni. És ez nem a "kipróbálom és ha nem jó eldobom" elven működik, mint ahogy valaki már célzott rá. Egyszerűen csak keveseknek adatik meg, hogy ténylegesen jól kiismerjék a párjukat együttélés nélkül, hogy valóban passzoljanak annyira, hogy tolerálni tudják egymás hibáit, hogy ne csak a rózsaszín köd miatt érezzék, hogy a másik majd támaszuk lesz egy életen át, és ezt ők is viszonozni tudják. Nem minden kapcsolat ennyire "egyszerű". Szerencse dolga megtalálni azt az embert, akivel valóban nem okoztok akkora csalódást egymásnak ilyen téren, hogy azt ne bírná elviselni a kapcsolatotok. És az együttélés maga sok mindenre ráébreszt, valaki itt nemrég előttem nagyon jól, részletesen leírta - meg persze már sokan mások. Egy életre keres az ember társat, ha már házasodik, és mint már mondtam, ehhez nem elég a szerelem. És együttélésben csiszolódnak igazán össze az emberek, na meg idővel, amikor a mindennapokban is egymás támaszai vagytok. Ekkor derül ki, valóban azok vagytok-e. És azért, mert ez Neked, Nektek elsőre sikerült, nem jelenti, hogy másnak is. Ezt külön élve sehogy sem tudja 2 ember megtapasztalni, akármennyire össze vannak nőve nap mint nap.

Amúgy utolsó a legjobb, és nem azért, hanem mert tényleg ahány ház annyi szokás, és ennyi.

Hogy miért vált azt összeköltözés divattá, hát... De most ha úgy vesszük ezek is valahol ilyen teszt jellegű kérdések, lényegében itt is teszteli az ember a másikat. Mert ha azt mondja a srác, hogy igen, utálom a házimunkát, és még a szennyesig sem bírom elvinni a szennyest, amúgy csak focit szeretek nézni, hát ez vagyok én. akkor erre azt mondta volna a másik fél, hogy akkor sztorno, mostantól pasizzunk, csajozzunk?

De a legjobb az utolsó hozzászólásában, ez a válás téma, és tényleg... van itt valaki, aki ha ne adj isten ütné-verné a férje nem válna el? Még a legerkölcsösebbek is... Régen ez nem volt divat akkor sem, de akkor hol itt a hagyomány?

Aztán meg nem a hagyomány elhagyástól, hanem a hülyeségtől fajul el a világ szerintem. Volt itt olyan 12 éves kérdező, aki leszólt mindenkit, de nála ilyen tízen-húszon évvel idősebbeket, mert az ő szülei gazdagok, ez értékrend, illetve egyáltalán értelem?

Kérdező: A véleményedet ne tényként kezeld. Olyan kijelentéseket teszel, amivel minden másképp gondolkodót jellemezni akarsz, ez pedig butaság.

Hozzászóló: "nem értem, hogy sokak számára miért automatikus, hogy a házimunkát a nő végzi (ld. mosás, takarítás, főzés). Tényleg nem értem, ugyanis mi ezt is ketten csináljuk, pontosabban megosztjuk." -- Na ez az, Ez az optimális szerintem.:) És itt arra céloztak többen, hogy a férfinek esetleg esze ágában sincs akár egy kanalat elmosni maga után, hogy a legegyszerűbbet említsem, vagy a szennyesbe tenni a belevalót, amit a másik fél mondjuk joggal elvárna. És ez nem feltétlenül derül ki, mert 1. szokatlan környezetben az ember "viselkedik", 2. amíg nem mindennap kell tűrni, az ember könnyebben tolerálja.

"A házasság sem biztosíték semmire, amióta válni lehet."

"van itt valaki, aki ha ne adj isten ütné-verné a férje nem válna el? Még a legerkölcsösebbek is... Régen ez nem volt divat akkor sem, de akkor hol itt a hagyomány? "

Nálatok a pont!:) Már mondtam én is, hogy régen sem azért nem volt ennyi válás, mert nem költöztek össze esküvő előtt, hanem szimplán mert nem volt szokás, sőt mi több, szégyen volt a válás. Egyszerűen nem váltak, akkor se, ha gyűlölték egymást. Jobb esetben megtanulták tolerálni a másikat, mert kénytelenek voltak. De! Nem is akartak annyira sülve-főve egymáson élősködni a házastársak, mint amennyire manapság szokás, ergo sokkal lazább volt az a fajta kapcsolat, mint a mai. Sokszor mint két idegen éltek együtt, kötelességből...

De ha ezt nézzük, mért nem vezetjük vissza azt is, hogy a szülők válasszák ki még baba korunkban, ki lesz a hozzánk illő pár, akit majd hozzánk adnak?:) Hiszen annak is megvolt a maga oka. Mit nekünk szerelem! Régen se volt feltétel...

Egyébként, szerintem épp az "esküvősdi" a divat újabban, és együttéléstől függetlenül, ugyanis olyan hamar tudnak ebbe beleugrani a párok, hogy idejük se lenne együttéléssel se kiismerni egymást. Márpedig azért, mert nincs tétje, ellenben de jó móka, és micsoda nagy kötelék, és mekkora ígéret. Ez biztosíték? Mire? Ha akar pár hónap múlva elválik, mint egy szimpla szakítás és kész. Inkább ezzel van a baj, az együtt/különélés mindenkinek szíve joga. És tudom Kérdező, hogy a rövid ismerkedéssel Te sem értesz egyet, mondtad.