Mi ez a divatőrület, hogy esküvő már nem is lehet megelőző élettársi kapcsolat nélkül?

De amúgy még mindig nem értem, mi a baj, az összeköltözéssel, és ezt senki nem írta le. Mármint azt értem, hogy ti így is megismeritek egymást, biztos úgy van, de mi a baj az összeköltözéssel?

Mert ha még arról lenne szó, hogy semmi szex a házasság előtt, azt sima maradiságnak tudnám be, de így?

Nem tartozom a fiatal korosztályhoz,sőt.

Régen valóban nem költöztek össze az esküvő előtt,azt hosszabb jegyesség előzte meg.Ezalatt az idő alatt megismerték nem csak egymást,hanem a másik családját is.Nem moziba,diszkóba mentek,hanem a fiú otthon látogatta meg a lányt.Nagyobb munkák,mint pl.nagytakarítás,diszóvágás,szüret stb.mindketten segítettek a másikuk családjának.

Ami a legfontosabb,mivel akkoriban nagyon ritka volt a válás,a fiatalok teljes családban nőttek fel.Megtanulták már gyermekkorukban,hogy alkalmazkodni kell egymáshoz,a munkát meg kell osztani,.mindenkinek meg van a feladata a családon belül.Látták mi egy anya és egy apa feladata,tehát tudták,hogy nekik mi lesz majd a feladatuk.

Nemrég olvastam egy szociológus írását,aki szerint a mai elvált szülők gyerekei előtt nincs családkép.

Ma az együttjárás a szórakozásról,esetleg a szexről szól,

és igen fiatalon,anélkül,hogy igazán ismernék a másikat,kötnek házasságot.Ettől valóban jobb,ha előbb együttélnek,de ez sem biztosíték.Ismerek olyan házaspárt,ahol az együttélés során a férj figyelmes stb.volt,a házasság után kimutatta a foga fehérjét,Vagy van olyan asszony ismerősöm,aki nagyszerű háziasszony volt,de amikor összeházasodtak,otthon minden koszos piszkos volt.

Nincs semmi biztosíték arra,hogy egy házasság majd tökéletes lesz.

Én a legnagyobb bajt abban látom,hogy akkor vállalnak gyereket,amikor már a párkapcsolatban problémák vannak.

Ha egy gyerek csak pár hónapos,vagy alig múlt egyéves és akkor válnak ,akkor nehezen hiszem el,hogy csak a gyerek születése okozza a problémát, valószínű csak azt gondolták,hogy ez majd mindent rendbe hoz.,vagy a nő mindenáron anya akart lenni.

Ki-ki saját maga döntse el,hogy esküvő előtt összeköltözik-e,de mielőtt gyereket vállal,legyen felelősségteljes.Egy gyerek sorsa nem játék !

Az utolsó amúgy igaz, de ha közben megtörténik az eljegyzés, akkor ha komolyan gondolják a dolgot, megpróbálják az egérút, és a fenyegetőzés nélkül megoldani a dolgokat.

16-17 évesen nem is lehet összeköltözni, csak felnőttként.

Én a főiskola miatt költöztem vele össze. egy több lelket számláló albérletben élünk, és ő is ide költözött, de ha máshogy ismerem meg, akkor is összeköltöztem volna vele. Nekem ez így biztonságosabb érzés. Túl sok a válás manapság, és én nem akarnék ezek közé tartozni.

Van olyan lakótársam, aki egész jó fej, de látván, hogy milyen vele egy fedél alatt, soha az életben nem járnék vele. És hidd el, ő a te kérdéseidre azt mondta volna, hogy igen, ő azért takarítani is szokott, egy álomvilágban él, de a barátnői szerették, mert romantikus. Ilyesmi láttán inkább az összeköltözés.

Értékrend, hát ez mindig olyan vita nincs fogalom volt, hogy ez mitől értékrend, azt is csak te tudhatod, de hát ettől a te értékrended :D

Szerintem hiába erőlködsz, meg mutatod a statisztikákat, a többség úgyis el fog ítélni, jobb esetben hülyének fog tartani a véleményed miatt. Sajnos.

Ó, erről könyveket lehetne írni, és írtak is. Jópár itt van a polcomon, de lusta vagyok ide bemásolni. Akinek mondanám, úgyse venné a fáradtságot, hogy megértse, mert muszáj megcáfolnia.

Inkább leírom az én történetemet. 2 év együttjárás után házsodtunk össze a férjemmel. Előtte 3 hétig éltünk együtt, hogy mégse az esküvő utáni mizériában kelljen a költözéssel bajlódni, a cuccainak helyet találni (ő költözött hozzám). Az együttjárás alatt nagyon sok időt töltöttünk el együtt, és nem moziban-étteremben, hanem a való világban: a harmadik randink pl az volt, hogy meghívtam főzni magamhoz. Ezenkívül sokat túráztunk, végeztünk házimunkát, lakásfelújítást közösen. Heti rendszerességgel nálam aludt, így láttunk egymást kialvatlanul, kócosan, nyűgösen, fáradtan, büdös lábbal is. Mostam is rá, főztem is rá, ő meg bevásárolt és teregetett nekem. Mire az eljegyzéshez értünk, már összeköltözés nélkül is éltünk együtt annyit, hogy alaposan ismertük a másikat. És az esküvő után engem sem ért meglepetés. A férjem pont ugyanolyan maradt, mint az együttjárásunk és a jegyességünk idején volt, se jobb, se rosszabb - csak a szeretet mélyül el közöttünk naponta egyre jobban.

Ha meg még azt is leírom, hogy szex is csak az esküvő után volt, akkor meg is köveznek érte a mai felvilágosult fiatalok. :-) Hogy miért nem próbáltuk ki egymást, miért vettünk zsákbamacskát, mi van, ha nem jó vele a szex, ha nem illünk össze... Jó vele a szex, nagyon is. :-) Nem 14-16 évesen vesztettem el a szüzességem, hanem felnőtt nőként adtam oda egy érett férfinak, aki nagyon szeret az ágyon kívül és az ágyban is. Összeillünk az élet minden területén (nem csak én mondom, mindenki másnak is ez a legelső reakciója, amikor együtt lát bennünket), és ebből következően az ágyban is összeillünk.

Visszatérve a kérdésedre: az még csak istenes is, amikor valaki megpróbálja alaposan megismerni a másikat, és ezért össze is költözik vele. Tényleg becsülöm az ilyet. Ami hiányzik ebből, az az elköteleződés. Az, hogy nincs visszaút, nincs kiút, nincs felmentés, csinálnom kell. A régebbi korok házasságaiban fel sem merült, hogy egy problémát úgy is el lehet intézni, hogy lecserélem a régi partnert egy újra. Ott kénytelen-kelletlen, de meg kellett próbálni megoldani a problémát és alkalmazkodni egymáshoz. Ma ezt ki lehet kerülni egy szakítással, válással. Vagy többel. Van, aki egy élet és számtalan kapcsolat után se nő fel oda, hogy alkalmazkodóképes és problémamegoldó, teljes értékű partnerré váljon, akivel hosszútávon is lehet valamit kezdeni és akire hosszútávon is lehet számítani, támaszkodni, építeni. nekünk meg elsőre bejött.

Azért, mert esküvő előtt nem volt szex és nem költöztünk össze? nem hinném. Inkább azért, mert

1) esküvő előtt alaposan megismertük a másikat, hogy tényleg ő-e az, aki hozzánk való

2) azért, mert az esküvőn elköteleztük magunkat arra, hogy a másikkal maradunk, és mindent megteszünk egymásért, arra, hogy nem fogunk kiugrani ebből a kapcsolatból, ha valami nem tetszik, hanem megpróbáljuk megoldani.

Még valamit. Szeretnék köszönetet mondani a válaszolóknak a nagyon jó és tartalmas válasokért, hozzászólásokért. Öröm volt olvasni őket. :-)