Mi ez a divatőrület, hogy esküvő már nem is lehet megelőző élettársi kapcsolat nélkül?

Volt itt egy olyan kérdés még régebben, hogy miért nem hajlandó a kérdező neje annyit takarítani, ahogy azt a kérdező szeretné.

Van olyan is, hogy valaki mérgesebb reggel, ezen jól meg lehet sértődni, ha nem vagy rá felkészülve, meg ezer ilyen apróság.

Az hogy valakivel házas vagy vagy sem édes mindegy. De annak hogy az ember aztán váljon meg semmi értelme. Ha valakivel együtt élsz csak jobban megismered, és bizony gyakori, hogy nem férnek meg együtt.

És éppenséggel én egy beszélgetés során nem szoktam megkérdezni, hogy hé, te hányadán állsz a takarítással? Na és a mosogatással? A szennyes gatyáidat a szennyesbe rakod, vagy a szoba közepén szoktad hagyni?

Azt nem értem mi a baj az összeköltözéssel, de rengeteg buktatót látok a meglepi együtt éléssel.

"ezeket úgy gondolom, ha 2 ember szereti egymást (már nem a rózsaszín köd!), meg kell tudni oldani." - De épp a "rózsaszín" köd az, ami miatt ezzel nem számol senki. Olyankor főként nem a várható nehézségeket nézzük, hanem a megvalósulásra váró álmokat.

"És az ismerőseim között is nagyon sokan csak házasság után költöztek össze, mindannyian nagyon jól megvannak :)" - Ne haragudj meg, ha hozzá teszem, hogy "még". Persze kívánom, hogy így is maradjon. De én azt mondom, Neked szerencséd van. És én nem mondom, hogy nincs ilyen, és hogy nem lehet valaki összeköltözés nélkül is boldog élete végéig a párjával az esküvő után. De Te meg azt próbáld meg végig gondolni, hogy vannak ellenkező esetek is, és állítom, hogy az van többségben. Az emberek általában nem számolnak a nehézségekkel, és nincs olyan szerencséjük, hogy kiderüljön valóban azt az embert találták meg, akivel képesek együtt élni, elviselni egymást. És az összeköltözés sokszor ráébreszti az embert, hogy nem ez az az élet, amire vágyott. Mért fáj ez másoknak? Örüljetek, hogy Nektek szerencsétek volt. De másnak ne ezen múljon egy rossz, nevetségesen rövid házasság, és egy hatalmas csalódás.