Mi ez a divatőrület, hogy esküvő már nem is lehet megelőző élettársi kapcsolat nélkül?

Off: Most hogy jön ide az autó? De ha úgy szereted a statisztikákat, a mi egész famíliánk rákban halt meg, egyet kivéve, aki leesett a lóról. És anyámék az elsők, akiknek van autója. A szívinfarktust még lehet, de a rákot az autóval összefüggésbe hozni nagy hülyeség.

On: Vannak itt nagyon jó válaszok, aki nem akarja, nem éri meg. Hiába derülnek ki a hibák az udvarlásnál, ha úgy szeretik egymást b@sznak tudomást venni róla, hogy nem egymáshoz valók egész addig, amíg nem kell mindennap egymás idegesítő szokásaival szembesülni. A zokni széthagyás egy dolog. A személyiségekről is szó van, más jellegű szokásokról. Nem lehet mindent megoldani! Ha úgy állnánk hozzá, hogy de igen, x és y is megoldotta, mikor jöttek a bajok, akkor ennyi erővel bárki bárkit elvehetne majd megoldják.

"Nemrég volt itt egy olyan kérdés, h melyik a nagyobb felelősség, a házasság vagy a gyerek?! Szinte egyöntetűen az a válasz született, h a gyerek, mert azt nem lehet "visszacsinálni".

Ezek szerint fel kéne találni a próbagyereket is?? És ha beválik, tetszik, stb., jöhet az igazi?"

Hát ez nagy hülyeség...:) És még nagyobb baj, ha nem érzed a párválasztás és a gyermekvállalás közt a különbséget. Mindkettő felelősségteljes feladat. De valóban, míg a pároddal szemben dönthetsz úgy 10 év után, hogy már nem úgy érzel iránta, hogy nem tudjátok tolerálni egymás (esetleg az idő során megváltozott) viselkedését, akár ahogy bánik Veled, és elhagyod egy jobb élet reményében, addig ezt egy 10 éves, önálló életre képtelen gyerekkel, aki Tőled függ, általad él, nem valószínű, hogy megteszed. Sőt, még az is merész, ha bárkinek ilyesmi az eszébe jut (végleteket ismételten ne emlegessünk). A kettő közt erős különbség van.

+Komolyan sírva fakadok! Itt magyarázom 28 kommenten keresztül, h milyen fontos a mésik alapos megismerése, erre beírsz egy ilyet.."

De más is sírva fakad, mert épp azt magyarázzuk, hogy hiába ismerik meg egymást, ha backnak figyelni a jelekre! Ha együtt élnek nem lehet elsiklani felette. Az akkor ha tetszik, ha nem ki jön, hogy nem illenek össze.

Te meg beírod egy kommentbe, hogy máshol is kiderültek hibák TERMÉSZETESEN megoldották és miért nem lehet, stb stb, mert nem lehet mindent megoldani! És nem csak a kölni-szagúan randizgatók találkoznak olyannal, amit nem lehet megoldani. Az olyanok is akik fáradtak, meg együtt esznek meg akármi, ha összeköltözik szembesülnie KELL a bajokkal, nem állhat úgy hozzá, hogy na majd megszokom meg megoldjuk, meg nem baj.

Elég itt szétnézned, jön a millió kérdés, hogy ilyen-olyan hülye a barátom, ezt meg azt utálom benne, de hát nem hagyom el, mert olyan édes, meg szeretem.

Nem az elvvel van a gond, hanem azzal, hogy az emberek nagy többsége képtelen arra, hogy együttélés nélkül belássa, hogy nem megy! Ha meg képes is, nem egyszerű.

Szélsőséges példa: a volt barátommal az együtt élésünk tette fel az i-re a pontot. Ha nem költözök vele össze, akkor még bármeddig elhúzhattuk volna a hol itt, hol ott kapcsolatot, ha meg igent mondok, mikor megkéri a kezem akkor 4 hónap múlva elváltam volna. Egyszerűen elegem lett belőle, hogy meresztette a seggét egész nap a tv-előtt, nem csinált lóf@szt sem, csak elment a haverokhoz, berúgott stb. Míg nem laktunk együtt, úgy csinálta a dolgokat, hogy nem voltam oda érte, de hát megoldjuk. Aztán rájöttem, hogy ez rohadtul nem lehet megoldani, nem vagyok hozzá való, futok amerre látok, még hogy ehhez hozzámenni.

11:14-es, Te is tök jól leírtad a lényeget.

"Ha együtt élnek nem lehet elsiklani felette."

"ha összeköltözik szembesülnie KELL a bajokkal, nem állhat úgy hozzá, hogy na majd megszokom meg megoldjuk, meg nem baj."

Te mindig azt hajtogatod, hogy az emberek ismerjék meg egymást alaposan, mert igenis meglehet, etc. De ez az IDEÁLIS esetben áll fent. Mindenkinek a minél alaposabb megismerés a célja (túlságosan is, ezért IS mások a kapcsolatok ma, mint régen). De nem mindenki él valóban célt is vele. Neked egy ideális férfi-nő kapcsolat lebeg a szemed előtt, ahol mindenki maximálisan őszinte, megmondja a másiknak, hogy drágám én rendetlen férfi vagyok, mindent szét hagyok, tudod hogy szeretek összejárni a haverokkal de bevallom néha kártyázom is, és olykor sokat vesztek, szeretem magam leinni a srágaföldig, amikor jól esik, és tudom, azt hiszed ez változni fog de egy feleség és gyerek ebben engem nem fog megakadályozni, sőt, éjszakákra kimaradok majd ha úgy van kedvem, szó nélkül, és tudod, ha egyszer igazán összeveszünk, én bizony megütlek. És én drágám, nő létemre utálok főzni, igaz, 2-3x már főztem neked a randi-meglepi kedvéért, de ezt ugyan mi be nem vezetjük, néha nincs kedvem szőrteleníteni ha hosszú ideig nem mozdulok ki otthonról, és ha nem érsz haza minden áldott nap akkor amikorra megígérted, én bizony jelenetet fogok rendezni, de még milyet, és őrülten féltékeny leszek, ok nélkül is!

Te azt mondtad, még azt is megbeszéltétek, hova teszi a szennyesgatyát a párod miután levette (bár ezt erősen kétlem), de hidd el a legtöbb embernek ez nem téma, és ha mégis, akkor nem fogják megmondani, hogy a szoba közepén hagyom rohadni hetekig, míg magától el nem mászik.

És vannak dolgok, amit egy normális párkapcsolatból, magunkból, a tapasztalatainkból, az elvárásainkból kiindulva EVIDENSNEK gondolunk, ezért fel sem merül megvitatni, később azonban kiderül, a másik félnek teljesen más az evidens.

Volt nemrég egy olyan kérdés gyk-n, hogy a nő otthon volt kisbabával, anno közös volt a pasival a kassza DE miután ő gyesen volt és kevesebb pénze volt, a férj megszüntette a közös kasszát.. Ő él vígan, a feleség meg számolgatta mire telik. Majd mikor visszament dolgozni, és többet keresett mint a férj, újra közös kasszát követelt a kedves ura! Hát ilyesmit ki feltételez előre?? És ki közli előre, hogy drágám, ha majd otthon vagy a babával és kevesebb lesz a bevételed mint nekem, én bizony magadra hagylak anyagilag, boldogulj ahogy tudsz!

"Nem az elvvel van a gond" -- Ez így van. Amit Te is állítasz, Kérdező, az maximálisan rendben LENNE... egy másfajta világban. (Mint pl régen, amikor mások voltak az elvárások.) Így megtalálni a számodra tökéletes párt nagyszerű dolog, merész és egyben szerencsés. Csak mert nincs másfajta tapasztalatod, még nem ez az egy a helyes, és egyetlen normális opció, amit megéltél.