Lányok/Nők! Csak én nem akarok esküvőt?

"Nekem nem magával az ünneppel van problémám, hanem azzal, hogy már rég nem arról szólnak ezek az ünnepek, amiről kellene. Karácsony a szeretet ünnepe, mégis legtöbb embernek éppen erre nincs ideje, mert elfoglalja a vásárlás, a mennyitköltsekajandékra éstársai."

Erre egy dolgot írhatok: mindenkinek olyan az ünnepe amilyenné teszi! Ha valakinek ez jut eszébe a Karácsonról, stb.-ről, akkor az az ő egyes egyedüli hibája! Nem ezért kell utálni egy ünnepet, hanem tenni kell azért Neked ne legyen ilyen és akkor nem is lesz!

23:10-essel értek egyet. és még valami: itt súlyos fogalomzavar van. nem azért házasodunk, hogy legyen lagzink, hanem azt ünnepeljük, hogy megházasodtunk. ki így, ki úgy, ki szűkebb, ki tágabb körben (ez beállítottság kérdése is).

megint csak a diplomaosztót tudom példának hozni. ugye senki nem azért tanul, hogy legyen diplomaosztója? viszont megünnepli, hogy sikerült. mindkét esetben valami jónak a végét ünnepeljük (a diákévekét illetve a jegyességét), és valami még jobbnak a kezdetét (a diplomássá válás illetve a házasság9.

ez csak ennyi. és ezért fontos, akinek fontos. és, példánál maradva: ha valaki csak együtt él, és nem köt házasságot, az a szememben egy kicsit mindig olyan volt, mintha végigjárna egy főiskolát/egyetemet aztán nem diplomázna le. ugyanazt tudja, ugyanúgy érti a szakmát (lehet, hogy még jobban), csakhát a végéről mégiscsak hiányzik még valami. nem kerek az egész...

29/N

Szia, én így voltam vele. DE nem azért mert nem szerettem volna hozzámenni a választottamhoz, hanem azért mert a hátam közepére kívántam a szervezést, a szenvedést, utána járkálást, drága is, macera is, azt a sok embert végig puszilgatni, utálom ha mindenki engem néz, meg azon törni a fejemet, hogy vajon jól érzik-e magukat. Ez olyan mint házibuliba menni jobb mint házibulit tartani a saját lakásodban. Összeházasodni viszont szerettünk volna, szeretjük egymást. Először megegyeztünk, hogy nem lesz semmilyen felhajtás, nem kell senki csak a szülők/nagyszülők/testvérek és pont. Ehhez az állásponthoz fél évig nagyon szilárdan ragaszkodtunk.

De egy idő után csak elkezdték a szülők, hogy hát hogy lesz az, hogy ők a saját gyerekük lagziján nem fognak egy jót táncolni, meg hát a rokonok mit szólnak (ááááá, na ezt utáltam), meg hát a barátoktól is sorozatban jöttek a telefonok, megjegyzések, hogy nem hagyhatjuk ki őket, szeretnek minket, ott akarnak lenni. Fúúúúú, nagyon nem tetszett nekünk, hogy presszionálnak minket.

Aztán valakinél megnéztünk egy esküvői videót, ami egy nagy esküvőn készült, és nagyon szép volt, tényleg. Bennem akkor kezdett el motoszkálni, hogy hááát lehet hogy igazuk van a többieknek, végül is egy esküvőnk lesz, egye fene, lehet hogy jó lenne ha mindenki ott lenne, összeszedem magam, aztán valahogy megszervezem, bár még soha nem csináltam ilyesmit, egy vadidegen esküvő szervezőre meg nem fogom hajigálni a pénzt. A vőlegényem is beleegyezett. 3-4 hónap alatt szerveztük meg, 130 vendég jött el végül :)) és nagyon jó volt! A szervezés és a készülődés is nagyon jól telt, élveztem, bár tényleg elég nagy munka. Nem volt vőfély meg ilyen extra baromságok, csak jó kaja, jó zene (este első felében élő zene, mulatós, arra beindul a nép nagyon, aztán hajnalban DJ a mi generációnknak, jó kis zenéket hozott a srác), nagy táncolás hajnalig, szép virágok, szép asztalok, sok ital, rengeteg házi pálesz, ott voltak a nagyik, dédik, unokatesók, gyereksereg, rengeteg barát, volt jó fotósunk is. Nyáron volt, volt kerthelység, olyan laza volt az egész, nagyon jól érezte magát mindenki, nem voltak erőltetett játékok, semmi. Egy "esemény" volt egyedül, nyomtunk egy nyitótáncot, a vőlegény már nagyon jó kedvű volt ;) addigra, mindenki sikítozott örömében, vicces volt. Előtte volt polgári és templomi is. A polgári nagyon megható volt, izgultunk, sírtunk, szorítottuk egymás kezét. A templomi is szép volt, de a polgári valamiért sokkal meghatóbbra sikerült, nagyon jól csinálta az anyakönyvvezető. A két szertartás előtt amíg végig mentünk a széksorok között az nem jó érzés, ez az amit tipikusan nem akartam, nem szeretem ha ennyien bámulnak. De túl lehetett élni, mert 10 másodperc :) aztán meg már csak a hátunkat nézik.

Szerintem megérte, gyönyörű emlék marad örökre, és a család/barátok is még mindig beszélnek róla. (Az egyik unokahúgom még aznap este el kezdte fűzni az apját, hogy most már ő is nagy esküvőt szeretne, addig ő is úgy volt vele, hogy fujjj, nem kell senki, csak szűk család.) Tavaly nyáron volt. Most meg mindjárt itt a baba. :)

Ha esetleg mégis meggondolnátok magatokat, szerintem ne hagyd ki, igazából rajtad/rajtatok múlik, hogy hogy sikerül, de szép dolog ám nagyon.

ma 17:23

Nem azért lettél lepontozva mert nem értettél velünk egyet, hanem az mások elítélése, becsmérlése, kritizálása miatt. Kifejtheted a véleményedet, de ne bunkózva.

Nekem semmi bajom az esküvővel, de azzal sem ha valaki nem szeretne esküvőt. Szive joga mindenkinek. Csak nem értem miért pontozzák le azt, aki nem szeretne esküvőt, és nem láttam senkit aki bunkózva nyilvánított volna véleményt. Na de már ha itt vagyok, elmondom én is a véleményem: az esküvő csodálatos dolog, ha valóban arról szól, amit valaki a válaszadók közül nagyon szépen leírt: hogy a szeretteid veled ünneplik azt, hogy összekötöd az életed azzal az emberrel akit szeretsz.

Azt viszont elitélem, amikor valakinek az a célja, hogy minél nagyobb esküvőt szervezzen magának pusztán magamutogatásból, vagy azért, hogy minél több pénzt kapjon ajándékként(ahol én élek sajnos ez sokszor így müködik). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki aki nagy esküvőt szeretne, az emiatt teszi, hanem azt, hogy volt rá példa.