Lányok/Nők! Csak én nem akarok esküvőt?

18:25

Ezért írtam, hogy bocs, nem olvastam a kommentet!

A kérdésedben szereplő "nem akarok esküvőt" megfogalmazás miatt értettem félre.

Az meg ízlés kérdése, hogy ki milyen esküvőt szeretne, sokan nem csapnak nagy bulit.

nekem ha lenne 100 barátom akiket szívesen látnék az esküvőmön és csapnék nagy lagzit

de a családon kívül van 2 igaz barátom és ennyi

én ezért nem szeretnék hát nagy csillogást, dorbézolást csupán

Furcsa kérdés.....hiszen manapság egyre több fiatal utálja az esküvőt, utálja a Karácsonyt, utálja a Valentin napot, magyarán minden olyat ami kicsit kizökkent a hétköznapok monotonitásából. Még cikket is olvastam erről nemrégiben hogy a mai 20-as korosztály valahogy csakazértis ignorálja a szép ünnepeket, vagy ha nem is csakazértis okán, akkor egyszerűen azért mert nem tartja fontosnak azokat a dolgokat amik a szépről, az ünnepről, a pusztán örömből tartott eseményekről szólnak.

Ez nem feltétlen rossz, de nem tudom miért gondolod hogy ez egyedi nálad.....kolléganőim között (én 26 vagyok) egymásra megy a licitálás hogy ki utálja jobban a az esküvőket vagy a szép ruhákat, illetve decemberben meg arra licitálnak hogy ki mellőzi jobban a Karácsonyt.

semmiképp sem szeretnék esküvőt.

ha nagyon muszáj lenne, mondjuk ha már leéltük egymás mellett az életünket, és mondjuk az öröklés miatt, akkor talán azt mondom, hogy oké, írjuk alá.

de előre mit ígérgessek? nagyon visszásnak tartom, hogy arról írok alá egy papírt, amire semmi garancia nincsen. persze, ilyenkor jöhetnek a nagy romantikus idealisták a szokásos monológjukkal, hogy de ha tényleg akarod és komolyan gondolod, akkor együtt fogtok maradni!

és mi van, ha nem? mi van, ha valami annyira megváltozik, ha valamelyikünk meghülyül 40 évesen és azt mondja, h viszlát?

rengeteg lányon látom a környezetemben, hogy ők nem is házasságot akarnak, hanem egy bazi nagy esküvőt, templomot, giccses ruhákat, magamutogatást, hogy ezek után már csak ezért sem (meg sok minden másért sem) állok be a sorba.

szeretném megmutatni, hogy házasság nélkül is lehet normálisan élni, gyereket nevelni, szeretni egymást.

nekem pont elég lenne, ha a párom venne valami kis egyszerű ezüstgyűrűt, felhúzná az ujjamra, tán még én is egyet az övére, és ezzel a gesztussal ígérnénk meg egymásnak, hogy ameddig csak lehet, kitartunk egymás mellett szeretetben.

gyerünk esküvő-mániások, pontozzatok le! :P

Mindenki másmilyen. Nekem fontos, hogy megházasodjak mielőtt gyereket vállalok, mert ez szimbolikus értékű is, hogy a párommal nem félünk elköteleződni, és komolyan gondoljuk a kapcsolatunkat. Az élettársi kapcsolatból nekem valami hiányzik, de nem vagyunk egyformák :) Ha pedig összekötjük az életünket, akkor az ünnepeljük meg úgy, ahogy nekünk jól esik. Én nem szeretném sok ember előtt kimondani az igent (nem szeretnék ismeretlenekkel jó pofizni a saját esküvőmön), viszont szép helyen szeretném megtenni (mondjuk egy kert), és szép ruhában. Valaki értelmetlennek tartja pl. az esküvői ruhát stb.-t, de nekem ez tetszik, ilyen vagyok, kész. Valakinek a házasság csak egy papír, valakinek (pl. nekem) pedig egy olyan gesztus, amit szeretnék megélni.

20/L

ha "csak egy papír"

ugyan miért is ne lehetne "csak úgy" aláírni?