Szerintetek nagyon gonosz vagyok?

Jaj azért ne "undorítózzunk", ennyi rosszindulat nem lehet az emberekben, ne fröcsögjünk a gyűlölettől, mert ez a gonoszság.De nem akarok senkit sem megbántani.

Az ember az érzelmeiről nem mindig tehet. Biztosan mindenkivel megtörtént már, hogy olyasmit érzett, amiről tudta, hogy nem helyes. A kérdezőnek is van önkritikája, hiszen úgy tette fel a kérdést, és zavarják a saját érzelmei. Az sem jó érv, hogy ez nem probléma és a világban sokkal nagyobb bajok vannak. Ez természetes, de akkor ezek szerint senkinek nem szabadna problémája legyen, hiszen mindig találunk a világban nagyobb problémát. Ha a férjem elhagy ne legyek szomorú, hanem örüljek, hogy nem vert halálra?

Bocsi az Offért.

A lényeg, hogy valamiért ezt érzed, de közben tudod, hogy nem kellene. De valami oka van, nyilván nem magadnak gyártasz újabb problémát:) A probléma valószínűleg ott van, hogy sokáig te kérted, hogy jegyezzen el, és ő nem akart. Sokkal jobb lett volna, ha magától jut eszébe, és megkér, amikor szeretne. Valószínűleg ezért van benned ez a kettősség. örülsz is, meg nem is. És nem biztos, hogy a romantikának van ehhez köze, mert te is írtad, hogy nagyon aranyos volt, ahogyan megkért. Hanem, hogy kérlelni kellett, és csak utána tette meg. De a végeredmény a lényeg:) menyasszony vagy, szeretitek egymást.

sok boldogságot.

22L

A mi sztorink: sok éve együtt voltunk már és mindig azt hittem, hogy akkor fog megkérni, ha összeköltözünk....

Nos, összeköltöztünk, múltak a hetek, de semmi (nem is beszéltünk a dologról, én teljesen rá bíztam, de kicsit bántott belül...)

Egyik este már ágyban voltunk és feljött a téma, hogy esküvő, meg ilyesmi és valahogy megjegyeztem, hogy kicsit rosszul esik, hogy még nincs gyűrűm..... Ő egy szál gatyóban felkelt az ágyról, kiment az előszobába és kivett egy dobozkát abból a dzsekijáből, ami aznap volt rajta és visszabújt mellém és felhúzta a gyűrűt...majd elmesélte az összes verziót, hogy miket talált ki, hogyan lenne a legromantikusabb, de mindig elvetette, mert félt, hogy talán nem elég jó úgy nekem...már hatek óta magával hordozgatta a gyűrűt....

Engem nagyon meghatott, hogy ennyit készőlödött és izgult ennyi év együttlét után is.....

9:40 vagyok

Örülök, hogy megbékéltél. A sors így akarta - igen, mindenkinek más a sorsa. Ez így van. A legjobb barátnőmnek a kivilágított Duna partján, tárden állva kérték meg a kezét egy dress-code-od rendezvényről kijövet, tehát mindketten nagyestélyi pompában voltak... Pezsgő, meg minden... Fél évvel az esküvő után váltak.

Arról nem is beszélve, hogy az egy dolog, hogy egy kapcsolat sikere nem ezen áll vagy bukik, hanem nekem személy szerint nagyon aranyos, hogy totál kiöltözve végül egy pizzériában kuporogva ért téged ez a mondat... Valahol megvan a bája, olyan emberi.

Csak gondolkodj továbbra is úgy, ahogyan itt fentebb írod.

Legyetek boldogok :) (köszi az emailt)

Talán az a gond, hogy vártál vártál s csak vártál, majd kértél, s kértél. Külső nyomásra tehetted, vagy fene se tudja. A környezetemben azok a lányok panaszkodnak az eljegyzés miatt akik kikönyörögték azt a gyűrűt. Mind mind várt (volt aki 8 évet), könyörgött, sőt volt aki követelt, s mikor megkapták a gyűrűt, akkor az sem volt jobb.

A leánykérést rá kell hagyni a férfira. Én nem kérem, nem követelem, majd jön akkor mikor nem számítok rá. Legyen bárhogy is.

Az én véleményem, hogy a kikövetelt dolgok elveszítik a varázsukat.

Sajnálom, hogy így érzel. Fel fejjel, ne légy szomorú! :)

10:08 ágybanmegkérős-beszélgetős - ez valóban romantikus, kedves.

Kérdező pizzériás- farmertnemfelvevős - ez tahó