Szerintetek nagyon gonosz vagyok?

szerintem mostmár tulreagálod a dolgokat..

Vele akarz lenni vagy nem?

jah éslehet az is h mindig célozgattál arra h mikor kéri meg a kezed..és azért nem olyan jó érzés mert ugy érzed mintha te kényszerítetted volna h kérjen meg..

Olvasom a kommenteket, és már muszáj beírnom.

Kérdező! Értelek, és szomorú vagyok, mert pontosan érzem, amit érzel/éreztél. Tudom, milyen az, mikor az ember érzi magában azt a kis csalódottságot, hogy valami, aminek amúgy örül és boldoggá teszi, nem úgy sült el, ahogyan megálmodta, vagy ahogyan beharangozták (a párod komolyabbnak ünnepélyesebbnek be, mint amilyennek sikerült). Velem is történtek ilyen dolgok és éreztem már ezt, szerencsére nem sokszor.

Amit bizton tudok állítani, hogy ez a csalódottságérzés nem maradandó és nem torzítja az érzelmeidet, csak időszakosan lefoglalja kissé a gondolataidat. Biztos, hogy imádod a párod, és ő is imád téged, és azt is tudom, hogy nem a puccra vágytál. Hidd el, ezek a dolgok (amik valóban valahol a külsőségek, vagy a "krém" részei), idővel eltompulnak és pár év (vagy hónap) múlva már büszként fogod mesélni, hogy "össze-vissza csapódtunk a városban, csak mivel nem felelt meg egy hely sem, egy pizzériában kötöttünk ki, itt kért meg" - ez lesz a te sztorid, és ez nem rosszabb, unalmasabb, laposabb, kevésbé romantikus sztori, mint bárkié. Ez a TE történeted, és lehet, hogy mérnéd valamihez, szeretted volna valamilyennek, de ezek a dolgok annyira egyedire sikerülnek, amennyire egyediek a szereplők :)

Tutiezerszázalék, hogy szeretitek egymást, és itt nem az érzelmek hiányáról van szó, meg arról, hogy "nem érdemlem meg", meg olyan sarkalatosan sem fogalmaznék, ahogyan egy-két válaszoló, hogy "nincs nagyobb problémád". Ez igenis nagy dolog, és most nem olyan lett, mint amilyennek valami miatt (ruha? beharangozás?) vártad, de meg fogod érteni, ahogyan éled tovább az életed a pároddal, hogy ez ő, ez a ti kettőtök élete, és ez ilyen. Talán nem olyan, mint Hálivúdban, de tiszta, igaz, kissé esetlen, de őszinte, szeretetteljes, és azért romantikus... :)

Tehát azt mondom, szeressétek egymást tovább, ne rágd magad ezen. Ha azt mondod, imádod, és ő is imád, akkor tessék, itt a romantika! ha ez veletek volt azon az estén, akkor ott volt a romantika is. Ő volt benne ebben a kérésben, és ha őt szereted, ezt is szeretni fogod: azt, ahogyan csinálta ezt a dolgot.

Amúgy nem lehet, hogy a nehéz sorsod/fiatalkorod mitt vártál valamilyen hercegnőhöz méltó megmentést a párodtól? Lehet... Szerintem ez megtörtént, csak te nem úgy élted át, ahogyan vágyakoztál rá... de ettől még átélted.

Semmiképp ne szakíts vele, mert nem lenne értelme. Igenis szeretitek egymást és így vagytok jól egymás mellett.

A csalódottság, amit a képzegések okoztak pedig hamar elillan. Koncentrálj a a jelenre, éld bele magad menyasszonyságod állapotába. Az esküvőt pedig majd bízd nőkre :)

Sok boldogságot!

első barátnőm folyamatosan a fülem rágta, h 1 év után el kell jegyezni, utána esküvő és 3-4 éven belül baba.

mikor mondtam neki ,h ez nem így megy ,h parancsszóra meg, h kikötve, h mikro mit kell, akkor hisztizett, h de ő nem akar 30 évesen szülni, stb...

Nekem elvem, hogy amíg kérlelik könyörgik nem fogok senkit sem eljegyezni. Akkor fogom amikor én is akarom. Amúgy a lány fél év után szakított. Mert nem ígértem meg neki ,h 3-4 éven belül lesz gyerek. (összejött egy sráccal a szakítás után 2 hétre. 1-2év múlva meg láttam iwiw-en nála, h már gyerek is van, egészségére..)

Ez így nem kapcsolat amit te vázolsz fel.