Zavarna titeket, ha így zajlana az eljegyzés?

Az a baj, ez a helyzet megint az elcs*szettségemre emlékeztet, ami végigkísért egész életemben. Nem tudom, milyen érzés lenne másnak nőként megélni, hogy lépten-nyomon azzal szembesül: nem konfekcióméret. Sem ruházatban, sem cipőben, sem semmiben. De ha még ez nem lett volna elég, mindig voltak kedves emberek, akik az orrom alá dörgölték. Persze én erősnek mutatom magam, soha nem adtam jelét, hogy megbántanak, meg mindig meg tudtam magam védeni, csak legbelül akkor is egy irdatlan nagy pofon volt minden ilyen helyzet.

Még a gyűrűk terén is olyan extrém méretet képviselek. Eddig is tudtam, de most, látva az oldalak kínálatát, rá kell döbbenjek, még rosszabb a helyzet, mint hittem. Nemhogy akkorában, a közelében sem gyártanak. Mintha az átlag gyűrűméret lenne S, én meg 5XL lennék...

Egyszer szüleimnél felpróbáltam az ékszeres dobozból egy aranygyűrűt, 12-14 évesen. Pontosan a méretem volt. Aztán megtudtam, hogy apám jegygyűrűje... Akinek egyébként is férfias keze van, tehát nem az ő keze kicsi férfi viszonylatban, az enyém extrém nagy nőben.

Most már az bosszant, egyáltalán minek kellett az az elszólása páromnak. Akkor nem kezdek el agyalni, lett volna, ami lett... Már mindegy. Azt valahogy megakadályozom, hogy abba a bizonyos ékszerboltba vigyen, akkor már nagy baj nincs. Máshova esetleg.

Legalább másnap már erről csámcsogna a város... "Képzeljétek, XY pasija ott kérte meg a kezét, csak férfigyűrűt találtunk a mamut ujjaira, hát nem ciki?"

De viccet félretéve: szerintem az eljegyzést nem ott csinálná.

Hanem zavartan elmagyarázná előtte, hogy nem így akarta eredetileg, de mivel nem mer úgy venni, hogy nem tudja, jó lesz-e, inkább válasszuk ki együtt. Majd idegesen várja a reakciómat, tetszik-e az ötlet. Én pedig, mivel nem akarom, hogy idegeskedjen és önostorozásba kezdjen, azt mondanám, oké.

Tisztában vagyok vele, hogy neki így vagyok jó, ahogy vagyok, és szerelmes belém. De attól még nekem ilyen próbálgatás terén frusztrációim vannak még egy egyszerű ruhaboltban is (pedig XL-es felsőket viselek, és 36-38-as nadrágokat), nemhogy egy puccos ékszerüzletben.

Az átlag nőkkel ellentétben engem taszít az ilyen pompa, és nem vágyom olyan ékszerekre, amik nem a pénztárcánkhoz vannak mérve. Ha milliomos lennék, akkor is pénzkidobásnak éreznék még 20ezer forintot is egy gyűrűre, nemhogy a sokszorosát.

Ebben az ékszerboltban 50 ezer alatt kiröhögnek. Láttam az áraikat a weboldalon. De ha ezt közlöm vele burkoltan valami kitalált sztori kapcsán, azt hiszem, le is tesz róla, hogy oda vigyen. Legalábbis merem remélni, hogy nem akar ennyit áldozni egy vacak gyűrűre, mert azt úgysem hagyom.