Csak az én párom ilyen?

Mi 5 év után költöztünk össze. Fél év együttélés után éreztem először hogy jó lenne egy eljegyzés. Én nem az a fajta vagyok aki ha valamit kigondol akkor évekig vár csendben. Szóval mi voltunk és vagyunk olyan jó viszonyban hogy a neccesebb témákról is tudunk beszélni. Én egyszerűen megmondtam neki hogy szerintem már ideje lenne az eljegyzésnek. Ő beszélt össze vissza hogy papír nélkül is szeret stb... Mondtam neki hogy ne beszéljen mellé,ezt nem veszem be, hanem igazat mondjon megérdemlem. Akkor elmondta hogy neki így is jó és sok rossz családi példát látott, ( konkrétan a szüleit is) és hogy nagyon fél a felhajtástól. Sikerült megbeszélnünk és megvettük a gyűrűt. Később kérdeztem hogy neki eszébe jutott e a dolog korábban és bevallotta hogy nem. Jól sikerült az eljegyzésünk és nem volt óriási felhajtás, nem kellett apától a kezemet megkérni stb...és akkor láttam rajta hogy jó neki ez a dolog.Következő évben volt az esküvő és nem bántuk meg. Szeretünk házasok lenni, jó ez az állapot.

Szóval én azt mondom neked hogy nem kihisztizni kell, vagy neked megkérni a kezét mert mint kettő gáz, de egy 4 éves kapcsolatban már el lehet komolyan beszélgetni a témáról, feltárni az okokat, és elmondani hogy kit mit szeretne egy mélyebb nem fél perces beszélgetésben.

Én egyébként nem készültem fel arra a bizonyos beszélgetésre, nem görcsöltem rajta hanem egyszerűen esti fürdés közben megkérdeztem mikor akarsz már eljegyzést. És ebből indult a beszélgetés.

Szerintem ezt már sokkal hamarabb tisztáznotok kellett volna. Meg kell neki mondani, hogy neked fontos a házasság, családot szeretnél vele, gyerekeket, de ezutóbbit úgy szeretnéd, hogy házasságon belül szülessenek.

Egyébként azt én sem értem, hogy miért hagynád el őt, ha gyűrűt venne neked..

Nézd, ha neked tényleg fontos a házasság, szerintem négy évet is hiba volt várni a téma felvetésére.

Most meg kiderül, hogy a párod nem lelkesedik a gondolatért...Azok alapján, amit írtál, sok jóra ne számíts e téren tőle.

Nem értem, hogy felnőtt emberek miért nem tudják már akár fél vagy egy után csak FELVETNI a dolgot, hogy ki hogyan gondolkozik a jövőt illetően, ha gondol valamit egyáltalán. A megfelelő kommunikáció alapvető egy párkapcsolatban, szerintem.

"hogy neki így is jó és sok rossz családi példát látott(11)

Hát, igen, ezért jó,a mit 11-es ír. Nekik így is jó, elkényelmesednek és eltohonyásodnak és egy idő után már nem mernek/tudnak felelősségteljesen gondolkodni, döntéseket hozni. Meg hát fontos, hogy te kedves vagy vele, odaadó vagy (ez milyen szép), fontos, hogy ő is tudja Neked mi a jó és mi van a szíved mélyén.

Ültesd le és beszéld meg vele. Ne hagyjd, hogy kibújjon a válasz alól, ne hagyjd felállni míg nem válaszol, illetve nem hallgat végig. Mondd el neki, hogy mit érzel, hogy te mit gondolsz, hogy megijeszt az ő hozzáállása és lassan már nem látod értelmét, mivel úgy látszik ő nem tervez..

Dolgozd meg őt egy kicsit. 4 év már hosszú idő, megengedheted magadnak ezt. Ha erre menekülni kezd, hát talán jobb így. Lényeg: beszéld meg vele! Legyél határozott!