Önző kijelentés? Akkor szülök neked gyereket, ha majd elveszel feleségül.

Én sem szülnék házasság nélkül. Más kérdés, hogy ez ebben a formában elég durva kijelentve.

De a lényeg tulajdonképpen nálam is ez.

Ismerősi körben volt, ahol besikerült a gyerek, amúgy is házasodni akartak, csak jövőre, és a nő mondta is, hogy ne házasodjanak most, mert kövér és nem tud felhőtlenül bulizni, mert vigyázni kell a babára, dagad a lába..stb. De ott a pasi ragaszkodott hozzá, hogy márpedig neki a FELESÉGE fog gyereket szülni nem a barátnője.

Másik pár, aki idén házasodott. Esküvő után mentünk hozzájuk, pasi szájából hangzott el ez a kijelentés Jobban szeretem, mióta elvettem, sokkal jobban hozzám tartozik, sokkal inkább az én felelősségem.

és szerintem ez itt a kulcs, amelyik férfi házasságpárti, az azt a nőt veszi el, akivel fel akarja vállalni ezt a felelősséget. Ha egy pasi azt mondja, hogy neki én, a 23. barátnője is ugyanakkora felelősség vagyok, mint az előző 22, de azért én szüljek már neki gyereket, mert épp itt az ideje, akkor az mehet a sunyiba, és kereshet olyan nőt, aki szintén ennyire felelősség kerülő, vagy kétségbeesetten gyerekre vágyik.

És még egy megjegyzés: nem tudom honnan jön ez a sok elköteleződéstől rettegő óriáscsecsemő, akiket én ismerek, azok egy kivételével házasság pártiak, még ha nem is szeretnének most, vagy azzal házasodni, akivel együtt vannak épp. És itt a másik bökkenő. honnan tudhatja egy nő, hogy a pasi egyáltalán nem venne el egy nőt sem, vagy csak őt nem? sosem tudhatjuk, így az a tiszta, amelyik pasi házasságellenes, attól szépen elköszönök. Mindenki boldog. Ő nem érzi magát csapdába, én meg nem pazarlom az időmet. De mint mondtam, eddig nem találkoztam sok ilyen pasival.

Majd figyelje meg azért egy házasság ellenes, hogy ha a férfi mégis szeretőt tart, mennyivel kisebb százalékban akarja felbontani a házasságát, mint a sima kapcsolatát.

A másik: élettársi közösségben a szerzés arányában osztódik a vagyon.. Aham: a csaj essen ki a melóból, minimum a terhesség vége felé, majd leghamarabb mondjuk a gyerek 8-10 hónapos korában tud visszamenni dolgozni (sajnos ettől jóval hosszabb időről van szó a valóságban, amilyen "jó" a bölcsi helyzet..). Tehát minimum azért egy év kiesik. Legyen az élettársi kapcsolat csak 5 év, máris ott van, hogy a nő szív az anyagiak terén, mert még ha a legmagasabb GYEDet kapja is kisebb, mint a fizetése, és a kapcsolat ötödében nem keres rendesen. Mindezt azért, mert a kedves párja akár egy babát is bevállalna, de házasodni nem képes... Mert felteszem GYEDen maradni sem akar, mint nagy átlagban a férfiak.

#86, nekem az az adat, hogy az olyan házasságok, illetve az olyan élettársi kapcsolatok, ahol van közös gyerek kb ugyanaddig tartanak, másként megfogalmazva azt mondja, hogy a felek kb ugyanakkora eséllyel hagyják ott egymást. (egyébként az élettársi viszony jött ki valójában stabilabbnak, nem sokkal, pár hónapnyival...)

A másik érv a vagyon osztódásáról meg már bocsi, de blődli a javából, ugyan már, a párok hány százaléka szerez akármilyen osztható közös vagyont a gyermekvállalás első éveiben??? Mert szerintem kb. 1% alatt... a maradék 99% örül, ha a befolyó jövedelem van annyi, mint a mindennapi költség, és ebben az időben a jellemző megtakarítás (később osztható vagyon felhalmozás) a NULLA. Azt meg tök mindegy, ki milyen arányban osztja...

Vagy, hát, ahogy már fiatal pároknál szokás, az a lehetőség is van, hogy a vagyon egy jó nagy hitel formájában, negatív előjellel van jelen ... gyakoribb, mint a kisgyerek mellett gazdagodó... és akkor a nő szimplán nagyon jól járhat a szerzés arányában osztással...

Ellenberger az TÉNY - és szerintem egyáltalán nem baj, sőt - hogy hosszú távon akár már hatásos is lehet a dolog ahogy mondod, tehát nem tudja megcsinálni a nő, hogy kijelenti, "a férfi dolga a család eltartása" és hosszútávon otthon felejti magát eltartatni...

#88, senki sem mondta, hogy ez lenne a baj a házasság intézményével, én csak arra próbáltam rámutatni, hogy ezek nem érvek az élettársi kapcsolatokkal szemben, a házasság mellett.

A házasság intézményével a legnagyobb baj szerintem pont a lényege, az a tény, hogy egy mások által definiált intézmény, kapcsolati keret. Amikor az ember azt mondja, hogy márpedig ő nem akar házasságot kötni, nem azt mondja, hogy a másikat nem vállalja, hanem azt, hogy a magyar családjogot nem vállalja, azt nem vállalja, hogy bármiféle külső, mások által alkotott rend, törvény, szabály, parancsolat, kutyafüle felette állhat a kapcsolatának, nem óhajta alárendelni a kapcsolatát ezeknek.

Ennek felismeréséhez csak kicsit kellene ugye gondolkodni, ahogy az mindenkinek nyilvánvaló, hogy templomba esküdni azért nem mennek emberek, mert nem ismerik el a vallási szabályokat a kapcsolatuk felett, csak kicsikét kellene tovább gondolni, hogy akkor nyilván anyakönyvvezetőhöz meg azért nem, mert nem ismerik el az állami szabályokat a kapcsolatuk felett. És nem azért, mert egymást ne vállalnák, az egymáshoz való viszonyuk különbözne...

Gyereket akarni meg az esetek jó részében vagy a nő akar, vagy közösen akarnak, és az a sokkal ritkább, hogy a férfi akarna jobban. Ugye itt sem akarásról van szó, ezt már tisztáztuk a Kérdezővel...

"Az egész élet kompromisszumokról szól mindenkinek." - na ya... és hol van itt a kompromisszum???"

Miért nincs benne? Előre megmondta, ha nem tetszik akkor kereshet mást akinek ugyan úgy nem fontos a házasság.