Önző kijelentés? Akkor szülök neked gyereket, ha majd elveszel feleségül.

"Miért nincs benne? Előre megmondta, ha nem tetszik akkor kereshet mást akinek ugyan úgy nem fontos a házasság." - a KOMPROMISSZUM meg az ULTIMÁTUM között azért van egy hajszálnyi különbség szerintem... a kompromisszum az úgy néz ki, hogy mindkét fél valamiben enged a másiknak, és valamiben meg neki engednek.

Tudod, az a vicces, hogy le merek fogadni, hogy azok, akik itt kompromisszumról beszélnek, ugyanazok hogyan visítanának zsarolást, meg hordanák el mindennek azt a férfit aki hasonló helyzetben ugyanígy "csak közölné előre", hogy "Életem, csak akkor vállalok veled gyereket, ha a sürgősen elfelejted a házasságot mint olyant... egy életre..."

Miért visítanék?

Ez olyan dolog, hogy ő úgy szeretne élni akkor vagy elfogadom vagy tovább lépek.

#92, na, akkor Te egy üdítő kivétel vagy, sajnos ma népbetegség erre fele szinte mindenben a kettős mérce...

De azt érted, nem, hogy ez miért NEM kompromisszum? Kompromisszum az lenne a témában, ha mondjuk az egyik esküvő-ellenes lenne, a másik nagy lagziról álmodozna, aztán megvitatnák a dolgot, és megegyeznének egy ők meg két tanús házasságkötésben mondjuk.

Én egyébként minden tévhittel szemben nagy barátja vagyok a valódi kompromisszumoknak meg a dolgok megbeszélésének és rendbehozásának, és feláll a szór a hátamon attól, amikor azt látom, hogy valakinek az első az ÖNmegvalósítása és ehhez keres társat, ahelyett, hogy az első a társa lenne, és ehhez alakítaná kompromisszumokkal az életét.

Na, a kérdésben szereplő nő is egy ilyen önmegvalósító korunk hőse, szerintem. Akikkel egyébként nagyon eccerű elbánni, az ember simán közli, hogy "OK drágám, akkor egyszerű, én nem házasodok, te nem szülsz, és hepivan..." - ugyanis az ilyen helyzeteknek van egy eredendő csapdája, a dolgot pozitív irányba csak a két fél kooperációja tudja elvinni, negatívba meg bármelyik, egyedül is. (őseim anno ettől kaptak hülyét, hogy bepróbálkoztak az ilyen "ha jól tanulsz, kapsz eztmegazt" kompromisszumoknak hitt zsarolásokkal, én meg laza csuklóból közöltem, hogy akkor egyszerű, én nem tanulok jól, nektek meg nem kell megvenni amit ígérgettetek, és kész... feláll, kimegy...)

Meg kell tanulni önzetlenül, elvárások nélkül adni, és akkor valszeg vissza is azt fogod kapni... ennyi a megoldás, csókolom... ha valaki önmagának az első, az nem tudom, milyen alapon várná el a másiktól, hogy annak is ő legyen, és ne saját maga...

Igaza van!

Az anarchista, liberális tévék, filmek, rádiók, újságok sugallják az ellenkezőjét már két évtizede. Mert a céljuk a társadalomrombolás. A társadalom, a nemzet alapköve: a család.

Felnőtt legalább két generáció, és képesek elhinni, hogy a szingli, meg a "mindenki azzal, aki jön", az a normális. Meg az, hogy "nem a papír a fontos", jogi és erkölcsi felelősséget elhárítás a divat. Nem! Igenis! Akkor szüljön, ha elveszi feleségül, ha családot akar, és azért a családért képes az életét feltenni.

mint a mesekben

,,boldogan eltek mig a pasi meg nem hal ...te meg egyedulallo anyuka ket gyerekkel jogod semmi hiszen nem voltal a felesege orokosodesi jogod az nem lesz se ozvegyi nyugdij de lehet meg lakasod sem.

A hazassag egy jogi biztos kotelek is amivel a tarsunkat jogilag is biztonsagban tudjuk hatrahagyni.

#98, alapvető tévedésben tetszel lenni:

"Az élettárs milyen feltételek mellett jogosult özvegyi nyugdíjra?

Az élettárs – a házastársra előírt feltételek fennállása esetén – csak akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha élettársával annak haláláig egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt, feltéve, hogy az együttélésük (vagy annak akár csak egy része) alatt özvegyi nyugdíjban nem részesült..."

[link]

Az élettárs _végrendelet hiányában_ valóban nem örököl, végrendelet alapján viszont (gyermekek köteles részén felül) korlátlanul örökölhet.

stb.

Szerintem teljesen jogos ez a kérés, mind a nő, mind a leendő gyerek szempontjából. Egyrészt a házasság (jó esetben) legalább azt jelenti, hogy a pár együtt szeretné leélni az életét. Lehet, hogy nem sikerül és elválnak, de legalább a szándék megvan. Egy ilyen kapcsolatnak szerintem sokkal nagyobb esélye van a túlélésre, mint egy olyannak, ahol a felek már egy jó ideje együtt vannak, ideje lenne egy gyereknek, hát vállalnak egyet. Az pedig szerintem vitán felül áll, hogy az a jó, ha a gyerek nem csonka családban nő föl.

Másrészt ugye a házastársnak mások a jogai, így anyagilag és érzelmileg is nagyobb biztonságban érezheti magát a nő, ami feltétele annak, hogy ezt a gyerekének is közvetíteni tudja.

Harmadrészt pedig ez szerintem egyszerűen így helyes: először házasság, aztán gyerek. Persze becsúszhatnak balesetek, de ha tervezett a baba, akkor ez így van rendjén. (Nem ítélek el senkit, aki nem így tesz, de ne bántsuk már azokat, akik igen)