Ha nem állunk agyagilag teljesen jól, akkor kilőve az eljegyzés, házasság?

Miért, én hol írtam azt hogy komolyan szekálom ezzel a barátomat???

Persze hogy feljön ez a téma, de nem azért mert én nyaggatom vele.Eszem ágában nincs ezzel tele beszélni az agyát, egyszer sem mondtam neki konkrétan hogy azt akarom hogy eljegyezzen vagy elvegyen.

Nem tudom miből hiszitek hogy ezen hisztizek nála.Abszolút nem így van, én is várok csendben, azt hogy terel és nem akarja, nem onnan tudom, hogy a földhöz verve magamat, hisztizek hogy lépjen valamit.... -.-"

Most azért eszembe jutott egy dolog.Tényleg nem értelek titeket, én nem azt írtam hogy sosem akarok melózni, de egyelőre így állunk, én nem dolgozom MÉG, megbeszéltük, elvagyunk és ideiglenesen így nekünk jó!

Ti egyből letámadtatok, hogy mit képzelek magamról hogy munkanélküliként ilyesmire vágyom.

Megfogalmazódott bennem, hogy aki tartósan beteg és nem dolgozik, vagy az aki otthon marad és háztartásbeli (mert van ilyen a mai világban, ha elítélitek ha nem) azt ne is vegye el a párja?Vagy te ezt hogy gondoljátok?

Erről van szó 38 as.

Rég óta együtt vagyunk, ismerjük egymást,jóban rosszban együtt voltunk és fiatal korunk ellenére sok minden rosszat és jót is megéltünk együtt. De nem érzem azt hogy komolyan akar.

Igaz hogy nem dolgozom még, de alapvetően ha én lennék számára az igazi, akkor ez nem lenne akadály.Főleg ha azt nézem hogy 30 éves, nem tini már.És sajnos az egyik válaszolnak is írtam, úgy érzem nem vagyunk egymásnak az igaziak, mert én hiába mennék hozzá 2 tanúval is akár, neki abszolút úgy tűnik nincs elképzelése erről...