Van ebből kiút? Ez annyira igazságtalan.

"Azt meg, hogy ezeket a dolgokat nem befolyásolja a munkanélküliség és a lakáshelyzet... hát, erősen kétlem. Próbáljatok két pályakezdő fejével gondolkodni, akiket a szüleik nem tudnak támogatni sem anyagilag, sem kapcsolatokon keresztül."

Konkrétan mi a lehetetlen? Áruld már el, mert nem igazán értem, hogy két dolgozó, felnőtt fiatalnak miért lenne lehetetlen összeköltöznie és házasságot kötnie.

Persze, értem én, hogy rossz.

Csak igazándiból nem látom mi is ebben a konkrét kérdés. :)

Én mindenesetre annyit mondanék, hogy:

1. Ne foglalkozz másokkal, az sose szül semmi jót, csak irigységet, viszályt és depressziót!

2. Igyekezz a magad életét a LEHETŐSÉGEKHEZ KÉPEST a legjobban alakítani. A lényeg annyi, hogy mikor este hazaérsz tudj a tükörbe nézni, és azt mondani, hogy én mindent megtettem a boldogulásom érdekében.

És neked miért baj hogy kaptam lakást a szüleimtől, hogy segítettek elindulni az életben? Annyira látszik a stílusodon hogy savanyú a szőlő.

A szüleim azért tudtak házat venni nekünk, meg elindítani az életben mert nem szórták a pénzüket-ahogy nagyon sok szegény ember teszi, lehet ahogy a te szüleid is csinálják, -hanem spóroltak, dolgoztak és nagyon sok mindenről lemondtak. Általában az olyan embereknél mint te akik sírnak és féltékenykednek, csak körül kell nézni és elég nagy kiadások vannak havonta felesleges dolgokra, vagy nem tudják beosztani a pénzüket, elszórják , kifolyik a kezükből. Én az ilyeneket nem tudom sajnálni. Én is spórolok és megfogadtam hogy legalább annyit leteszek az asztalra mint a szüleim, és jó úton is haladok. Én is segíteni fogom majd a gyerekeimet. Amúgy meg az eljegyzés , esküvő nem feltétlenül a nagy pénz kérdése. Itt látszik hogy nem az a spórolós fajta vagy hanem a rongyrázósak közé tartozol. Pl Ha valaki hétköznap esküszik akkor nem kerül pénzbe, nem kikötés a csokor, a nászút, nem feltétel a menyasszonyi ruha, smink, fotós. Ezek mind csak külsőséget. Sőt, még a gyűrű sem. Szóval ha annyira szeretitek egymást mint mondod akkor nincs semmi akadálya az esküvőnek. És az utolsó mondatod is csak féltékenységből és irigységből fakad, mert nem gondolom, hogy az anyagi helyzet az ami meghatározza azt hogy valaki mennyire érdemli meg a boldogságot. És nem az esküvő és eljegyzés a boldogság forrása. Kb 10 ember van a környezetemben aki ugyanilyen irigy mint te, na ha őket megtanítanám spórolni, akkor nem ott tartanának ahol most.Úgyhogy igaz a mondás minden ember a saját sorsa kovácsa. És nem gondolom hogy te aki szegény vagy jobban megérdemelnéd a boldogságot, mint én aki jobb módú. El sem hiszed mennyit harcoltam a boldogságért, mire ide jutottam. Úgyhogy fogadd meg annak a tanácsát aki azt mondta ne másokat nézz, hanem csak saját magadat, hogy juthatsz előre, neked mennyi van.

"A körülöttem lévő kapcsolatokat látva nagyon elkeseredtem. Kb csak az tud "előrehaladni" a kapcsolatában, akinek a pasija vagy a szülei gazdagok. A többiek meg vagy kínlódnak a hitellel, vagy próbálnak gyűjtögetni, szinte eredménytelenül. "

Tökéletesen igazat adok neked.

Magyarországon - pár kivételtől eltekintve - csak csalással vagy protekcióval vagy a kettő keverékével tudsz előre jutni.

"Konkrétan arról jutott ez eszembe, hogy az ismerősi körömben csak azoknál a pároknál történik eljegyzés, esküvő, akiknek apuci és anyuci a feneke alá tette az új lakást vagy házat."

Általában - persze itt is tisztelet a kivételnek - összecsalják a lakás vagy ház árát.

"A többi pár pedig még csak az összeköltözés közelébe sem jut, holott tudom, hogy ők is (mindkét fél) nagyon szeretnének költözést, eljegyzést, esküvőt, de nagyon nehezen tudják megteremteni hozzá a feltételeket."

Ők nem voltak elég ügyesek... legalábbis kis hazánkban így mondják.

"Annyira szörnyű, hogy ekkora különbségek vannak, mikor ezek az emberek sokszor sokkal jobban megérdemelnék a boldogságot."

Tényleg szörnyű.

Erre is van egy jó magyar mondás: "Vagy megszoksz vagy megszöksz ..."

Imádom az ilyen embereket, mint te, kérdező.

Panaszkodsz, hogy nem kapsz Kelet-Magyarországon munkát...és? Akkor költözz! Tegyél félre annyi pénzt, hogy 2-3 hónapig elég legyen egy kis szobára valahol (az azért nem drága), és keress olyan helyen munkát, ahol VAN!

Lehet, hogy más képes megmozdítani a valagát egy jó lehetőségért, és esetleg ezért él normálisan? Hm? Ez gondolom eszedbe sem jutott, csak biztos a segge alá tettek mindent...

"Nem anyagi helyzet határozza meg, hogy ki mennyire érdemli meg a boldogságot, hanem hogy ki mennyit tesz meg érte."

Rendben.

És Te konkrétan mit is teszel a boldogságodért? Azt leszámítva, hogy itt az igazságtalanságról panaszkodsz, és burkoltan szidod a nálad tehetősebbeket.

Még egy kérdés.

Vajon a nálad jobb helyzetben lévők nem tettek semmit a boldogságukért? Attól hogy valaki kap egy lakást, még igenis sok dolgot tehetett. Például tanult, hogy olyan munkája legyen, amivel fenn tudja tartani a lakást, és egyre előrébb tudjon jutni az életben.