Miért nem akar eljegyezni? Nagyon bánt. (többi lent)

Komolyan nem értem, hogy ha ennyire fontos az esküvő akkor miért szültél ELŐTTE?

Azt sem, hogy egy komoly párkapcsolatban miért nem lehet leülni és megbeszélni a problémákat?

6.

4 év alatt a házasság említés szintjén sem került szóba? Nem hiszem. Nem arról van szó, hogy le kell ültetni szegény embert a konyhaasztalhoz, hogy "Drágám, most beszélni akarok veled a házasságról", hanem hogy ez egy olyan téma, ami amúgy is feljön. Ilyenkor figyelheted a reakcióit, elmondhatod, hogy te mit gondolsz róla, kérdezheted, hogy neki milyen véleménye van erről és az eljegyzésről. Ebben nincs semmi követelőzés, te is hozzáteheted, hogy ezzel nem célozgatni akartál, csupán érdeklődsz. És bumm, máris kicsit megismered a párod szándékait, érveit, terveit.

Persze, így már nem az a romantikus, csillámpónis álomeljegyzés lesz, amiről minden nő álmodik, node kérem... a házasság maga romantikus, csillámpónis? hát nem az. Komoly dolog, amiről igenis KELL beszélni, még mielőtt létrejön/még mielőtt vesztegelsz egy férfi mellett x évet, miközben te házas akarsz lenni, ő meg nem.

Ez a beszélgetés a fontos, nem az, amikor már baj/sérelem van és le kell ültetni a másikat. Persze ez utóbbi is fontos, hisz enélkül nem működhet a kapcsolat, de általánosságban is kell beszélgetni, hogy egyáltalán ismerd a párod nézeteit, mert egy-egy reakcióból/mozdulatból/arckifejezésből még nagyon sok téves következtetést lehet levonni.

(Nálam a helyzet: 1 éves kapcsolat, az első hónapokban szóbakerült a házasság, tudom, mik a tervei, tudom, mit gondol az életről, gyakran beszélgetünk arról, hogy miért rosszak/jók a párkapcsolatok, egyszóval kiszámítható, megbízható közös életünk van, ami mentes az elfojtott sérelmektől. Elnézést, hogy személyeskedek, de gondoltam leírom a tapasztalataimat.)

... adott egy jó kapcsolat, és mi nők ugye szeretünk szenvedni (ha bevalljuk, ha nem) ezért elkezdünk kattogni valamin, ami a boldog családhoz képest egy formális, jelentéktelen dolog, ezzel indokolva azt, hogy durcázunk, sírunk, a párunk érzéketlen, a pénz kevés, a kormány a saját zsebét tömi, nincs a rákra ellenszer, ésatöbbi. Ahol nincs hiba, oda kreálni kell egyet gyorsan. Ha a kérdező párja azt mondta, hogy esküvőt akar, és normális esküvőt akar (ami nem két fillér - azaz várni kell rá), akkor mi a baj? Nem igazán értem. Nyilván a kérdező párja úgy gondolja, hogy míg kilátásban sincs az esküvő, addig felesleges az eljegyzés. Ha ezzel a kérdező nem ért egyet, akkor

a) mondja a párjának, hogy márpedig kell az eljegyzés. Ezesetben ugrott a romantika és a meglepetés

b) hallgat mélyen róla, és telisírja éjszakánként a párnáját.

Ne haragudj, kérdező, tőlem le is pontozhatsz, de szerintem ez egy felesleges hiszti, hogy legyen miért sajnálnod magad.

u.i.: imádom, mikor a kérdezők a 23. kommentben osztják meg a leglényegesebb infókat a kérdéssel kapcsolatban(lsd: "tudom, hogy ő is akar esküvőt, mert mikor szóba jött mondta")

Nyilván nyitott kérdés, hogy a gyerek tervezett-e, vagy sem, csak úgy jött, és nem vetették el.

De ha terveztétek a babát, akkor bizony ezt az egészet előre kellett volna megbeszélni. Hogy a te értékrendedben a gyerekvállalást meg kell előznie az elköteleződésnek, akár csak eljegyzés, akár már házasság formájában.

A magánvéleményem meg az, hogy rengeteg boldog időt tolsz el azzal, hogy ezen keseregsz. Repülnöd kéne a boldogságban, hogy van egy párod, akivel kölcsönös szerelem, tisztelet, szeretet fűz össze, és van egy közös babátok is. Tudod, hány nő van, akinek ez így együtt SOHA nem adatik meg? Vedd már észre a csodát magad körül!

Ha meg ez mind ennyire nem tud boldoggá tenni, akkor vagy veled, vagy a kapcsolattal valami alapvető baj van.